Hát persze, hogy megint hülyének vagyunk nézve…
Csak néhány hete számoltunk be arról, hogy a taszári reptérre, amely lényegében bezárása, 2005 óta kruciális téma a magyar közbeszédben, most a kormány kijelölt – ez is milyen már: „kijelölt?” – egy vevőt, csak úgy az utcáról, miközben 2010-ig a helyi Fidesz, a Szita-Gelencsér-Mátrai trió az állami vagyont féltve hisztériázott – utoljára egy szabályos pályázat kapcsán. Most pedig két fószer besétál Schanda Tamás ITM-államtitkárhoz az utcáról, hogy „szia, uram, van az reptér, tudod, ott lent a semmi közepén, nem eladó véletlenül? Dehogynem, g.ci, vigyétek! Várjá’, mi is a neved? Legalább azt tudjam…”
Márpedig a nyilatkozatokból ez szűrhető le, miután Schanda államtitkár
a parlamentben képviselői kérdésre azt válaszolta, hogy az „SGF Silu kereste meg vételi szándékkal a tulajdonos nemzeti vagyonkezelőt”.
Tegyük hozzá: az ügylet, úgy tűnik, késedelmet szenved, miután a kormányhatározatban előírt „független értékbecslésnek” és az adásvételi szerződés megkötésének egyelőre sehol nincs nyoma, pedig a határidő december 31. volt. Az is érdekes, hogy az SGF Silu úgy tett vételi ajánlatot a területre, hogy fogalma sem volt arról, mennyi is lesz a végleges fizetnivaló. Vagy már nagyon is jól tudták?
Az is módfelett „életszerű”, hogy két ízig-vérig üzletember a padlóburkolás és a kisipari maszkgyártás után végre belevág élete sok tízmilliárdos bizniszébe, s ehhez Magyarország kormányától akkora támogatást kap, mint előttük legfeljebb Mészáros Lőrinc, s erre
pár hét múlva meggondolják magukat, és kiszállnak, mintegy parancsszóra?
Az SGF Silu eredeti tulajdonosai mellé, ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, belépett Kovács Zoltán László (Kokó), az Újpest FC korábbi csatára, és a cég a 2021 szeptemberében bejegyzett FSG (Hungary) Holdings Kft.-vel karöltve a napokban megvásárolta az Újpest FC-t. Csakhogy e pillanatban már az SGF Siluban nyoma sincs az eredeti tulajdonosoknak, a pápai Cseke Istvánnak, és a papíron zalakarosi, de valójában inkább kaposvári Németh Jánosnak. Felváltotta őket Császár László 46 százalékos és Oláh János 8 százalékos részesedéssel, a másik 46% a volt újpesti futballista Kovács Zoltáné.
Amint az a Napi.hu cikkéből kiderül, az új magyar tulajdonosok egyike sem egy Elon Musk, de még Mészáros Lőrincet sem közelítik meg gazdasági fajsúlyban: vélhetően éppúgy lecserélhetők, ahogy elődeik,
mikor a tisztára sepert „selyemúton” feltűnnek a valódi nagypályások.
Az FSG nevű vásárló mögött egy egyedüli tulajként az a Fosun Sports Group S.á.r.L áll – F, mint Fosun, S, mint Sports, G, mint Group, értik? – amely az egyik legnagyobb kínai, széles portfólióval rendelkező cégbirodalom, amint 24.hu cikkéből kiderül, néhány éve az angliai Wolverhampton és a svájci Grasshoppers fő tulajdonosa. Azt meg talán mondanunk sem kell, hogy nyilván a Taszárban érdekelt másik cég nevében az „S-G-F” betűszó ugyanúgy nem véletlen: ennek a cégnek a minimális ötmilliós alaptőkéje van, míg az UTE megvásárlásában társ FSG-nek kicsit vastagabb a pénztárcája: 4.5 milliárd. Az biztosra vehető, hogy az SGF Silu ötmilliós alaptőkéje nem lesz elég a taszári ingatlanok megvételére – kivéve, ha Rogán Antal intézi… – ahogy az FSG 4.5 milliárdja sem az UTE cirka hétmilliárdos kínálati árára.
Egyszóval a strómankodás minősített esetéről van itten szó, a vak is látja.
Ki az a hülye, aki elhiszi – néhány Fidesz-megszállotton kívül – hogy egy fél éve, vidéki „makkoscipős” középvállalkozók által ötmilliós tőkével alapított céget jelöl ki (!) a magyar kormány egy olyan ingatlanegyüttes megvételére, amelynek csak akkor van értelme, ha követi egy sok tízmilliárdos, a repteret és környékét érintő fejlesztés? Milyen garanciát tud erre adni egy ötmilliós cég?
Azt már láttuk, hogy a kínaiak így szeretnek üzletelni: kellenek a magyar strómanok,
akik miután előkészítették a terepet – engedélyek, garanciák, miegymás – egy ponton szép csendesen eltűnnek a balfenéken. Valójában egész Magyarországot, Orbánostól-NER-estől strómannak tekintik. A kérdés ezek után, hogy mi is volt az igazi cél, a fő csapásirány? Az Újpest megvásárlásáról szól a történet, amit összekötöttek Taszárral, vagy fordítva? Miután tudjuk, hogy a futball Orbán Viktor már betegesnek tekinthető „hobbija”, arra pedig, hogy Kaposvárt és a Dél-Dunántúlt magasról lesz@rja,
számtalan példát láttunk az elmúlt években, inkább az előzőre szavaznánk.
Arra viszont van egy – lehetőségeinkhez mérten szerény összegre szóló – fogadásunk, mikor a taszári ingatlan kikerül az állami vagyonértékesítés szabályai alól, varázsütésre megjelenik majd egy offshore cég is a tulajdonosok között, praktikusan a Brit Virgin-szigetekre bejegyezve, mögötte egy saját lábán diszkréten ácsorgó családtaggal.
Gelencsér Attila egy vak hangot sem bírt kinyögni a Facebookon a taszári ügyletről,
és ez sem véletlen. Az eset kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy Gelencsér Attila egyre lejjebb csúszik, most már nemcsak országosan, de a somogyi Fidesz-ranglétrán is: nem elég, hogy Szita Károly a levegőt is elszívja előle Kaposváron, Taszár kapcsán a siófoki üdvöske, Witzmann Mihály aratta le előle a babérokat, az Újpest eladásában pedig az immár a fejére növő Móring József Attila, a somogyi 3-as körzet fideszes jelöltje játszotta le a pályáról, közvetítői szerepével országos ismertségre szert téve.
H. I.
Ezt már olvasta?
