… sok egyéb mellett azon, hogy naponta kénytelen látni: a határ tényleg a zselici csillagos ég, már ami a kormánypárti-fideszes-jobboldali tányérnyalók képmutatását és álszentségét illeti. Néhány hete írtuk meg, hogy a nagy múltú Somogy, a megye és Kaposvár egyetlen folyóiratának szerkesztői lényegében elköszöntek olvasóiktól, miután idén már nincs pénz a lap kiadására, hála az NKA és L. Simon László államtitkár, valamint a helyi fideszes politikusok szellemi értékek iránti teljes érzéketlenségének. Most még elegánsan lehetett is egyet rúgni a földön fekvőbe, amúgy Magyar Nemzetes módra. Felséges módon szórakozhattunk azon is, hogy milyen ragyogóan meg tudnak – mármint egynémely szellemi és erkölcsi pehelysúlyúak – élni pusztán abból, hogy a tisztelt kaposvári publikum politikai emlékezete nagyjából egy káposztalepke szintjén van, azok pedig, akiknek a dolga lenne ezen emlékezet felfrissítése, lelkiismeretlen kollaboránsok.
„Sokasodnak halálraítéltjeink”
Még a múlt heti Élet és Irodalomban, a legendás Páratlan oldal című glosszarovatban írta meg Pomogáts Béla irodalomtörténész, hogy a Magyar Nemzetben Vathy Zsuzsa méltatta a Somogy legutóbbi számát, benne azoknak az irodalomközeli embereknek a visszaemlékezéseivel, akiknek az édesapja világháborúban, többségében a Don-kanyarban veszett oda. A méltatás mellett azonban – igazi magyarnemzetes módon – elfelejti megemlíteni Vathy, hogy valakik éppen most a Somogyot is halálra ítélték. Az már rossz fényt vetne a hatalomra. Erre hívja fel a figyelmet az ÉS-ben Pomogáts, no meg arra, hogy a kiadóra, a Berzsenyi Társaságra is ez sors vár.
Nos, nem egészen, amennyire tudjuk. Információink szerint afféle Budapest-Kaposvár cicaháború zajlik a kulisszák mögött Somogy-Berzsenyi ügyben. A „helyi erők”, vezérük a tizenhárom történelmi regénnyel büszkélkedő nyugalmazott bírósági elnök, Újkéry Csaba, szárnysegédjével, Lőrincz Sándor megyei tisztviselővel ki akarja szorítani a Berzsenyi Társaság elnökségéből Pomogátsot és Kósa Csaba Somogy-főszerkesztőt, hogy a helyükbe ülhessenek. Pillanatnyilag a „kiszárítás” folyamata zajlik: anyagilag ellehetetlenítik a szervezetet, majd, miután az útban lévő személyek eltakarodnak, hirtelen felbuzognak a források.
Ez viszont – ahogyan általában a zombilét – nem jelent feltétlenül jelent új életet.
Miért éppen Kaposvár?
Ezzel a címmel jelent meg a Blikkben egy hirdetés – kíváncsiak lennénk, mennyibe fájt, de biztosan megérte az árát. A „Miért éppen Alaszka?” címére reflektál, meglehetősen szerencsétlenül, hiszen a Northern Exposure c. Emmy-díjas sorozatban Dr. Joel Fleischmann büntetésből kerül orvosnak a világ végére, mert nem olvasta el az apró betűs részt a szerződésében. Hát, ha csak így nem. A szökőkutakra való hivatkozás fájdalmasan groteszk – csak ismételni tudnánk, amit ez ügyben egyszer már leírtunk. És persze mindez a mocskos nyugati, globalizált, liberális bulvársajtóban. A megfogalmazások, a fotók – úgy, ahogy van, siratnivaló.
Lehet a naptól is
Magyarország és a Fidesz nem hagyja magát – a tényektől zavartatni
Akárcsak az, amit a város polgárainak tájékoztatása címén egyesek – és főleg a kettesek – előadnak. Már meglepődtünk volna, ha elmarad a szokásos heti diadaljelentés az egyre kínosabb „Kaposvár erősebb, mint valaha” vezérszólammal. Most éppen arról, hogy százharminc millióért – a város költségvetési mérlegfőösszegének kevesebb, mint egy százalékáért – felújítjuk intézményeinket. Többek közt azokat, amelyekbe a Fidesz-rezsim jóvoltából már csak a pénzt vihetjük, működésükbe a helyi közösségnek beleszólása nincs. (Rossz nyelvek szerint nem is olyan nagy baj.)
Százharminc millió. Ez az összeg Kaposvár erejének ékesnél is kézzelfoghatóbb bizonyítéka, hiszen tavaly ez az összeg mindössze harminckét milliócska volt, a mostani egynegyede. Azok közt, akik hajlandóak összeszámolni, 2013-ban hányszor volt „minden idők legerősebb városa” Kaposvár a 32 millióval, állandó és ingyenes, Fidesz-sajtótájékoztatókra szóló félcédulákat sorsolunk ki…
Húsz másodperc. Eddig tartott a Google-keresőben megtalálni a képen is látható, a fidesz.hu-ról származó idézetet, melyből kiderül, hogy 2009-ben, melyről az idei polgármesteri évértékelőben, Szita Károly saját, pici, cseresznyeszín ajkairól azt hallhattuk, hogy a „legsúlyosabb válság” ideje volt, ráadásul gonosz, elvetemült, népnyúzó, idegenszívű kormány ült a magyarok már-már megroskadó vállán, négyszáz millió forint jutott ugyanerre a feladatra. Az ma reálértéken nagyjából félmilliárd.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy a minden eddiginél erősebb Kaposvár 2013-ban a 2009-esnek alig több, mint egyhuszadát, 2014-ben kb. egynegyedét bírta intézményfelújításra fordítani. És ez mind pártunknak és kormányunknak köszönhető. Mikor? Melyiknek? Mikor, melyiknek.
Van kérdés? Nincs? Persze, hogy nincs. Akkor köszönjük mindenkinek a megjelenést. Sajnos pogácsára most nem futotta a keretből, viszont kérném a „Kaposvár erősebb, mint valaha” jelmondatot lehetőleg a címben kiemelni.
H. I.
