Három pojáca és két nímand képviseli a megyét az Országgyűlésben
Ez még a Fidesz-mérce szerint is kínos: nyilvánosságra hozták a párt országos listáját, amelyen 279 név szerepel. Azért ennyi, mert, bár a józan becslés úgy a hetvenedik helyig tippel befutóra, a lista lényege nem ez, hanem az értékelés. Orbán Viktor így pakolja sorba embereit teljesítmény szerint – ezt a legtöbb elemző, pl. az Index cikke is kihangsúlyozza. Büntet és jutalmaz, a mamelukok pedig sunyítanak, vagy boldogan csóválják a farkukat. És akkor képzeljünk el egy listát, amelyen Németh Szilárd – van-e még ezen a sorsverte földön, aki e nevet nem ismeri? – laza ötvenegy helyet araszolt felfelé négy év alatt: senkiből valaki lett, persze szigorúan Fidesz-mércével mérve. Nos, ezen a versenyen (is) leszerepeltek a somogyi versenyzők: Gelencsér Attila például nyolcvankettedik.
Még jegyzőtársa, Móring József Attila is megelőzi eggyel – ez különösen kínos. Szászfalvi László, aki egészen rövid ideig, nyolc egész napig még államtitkár is volt, s ezzel a somogyi Fidesz-KDNP politikusok között abszolút csúcstartó, hiszen eddig rajta kívül senki semmilyen kormányposztot nem töltött be, a 121., és a siófoki Witzmann Mihály sem járt sokkal jobban 108. helyével.
Az országos lapok elemzései szépen levezetik, hogy milyen szempontok érvényesültek leginkább Orbán listájának összeállításánál: ahogy említettük, a rakkoló, napi 24 órában szájat tépő, időnként valóban minden képzeletet felülmúlóan bornírt Németh Szilárd, a Beszélő Disznósajt, vagy éppen Krumpliszsák most az előkelő nyolcadik.
Tízszer annyit ér tehát Orbán Viktor szemében, mint Gelencsér Attila. Némethen kívül még Gulyás Gergely és Seszták Miklós lépett előre sokat, ám pl. Lázár János, Rogán Antal és Kósa Lajos igencsak visszacsúsztak – s nem is kell sokat gondolkodni azon, hogy miért: helikopterezés, hódmezővásárhelyi fiaskó, rendszeres delíriumos hebegés volt a rovásukon.
Látható tehát, hogy a lista valóban egyfajta értékelés, az istent játszó egyszemélyi vezető rituális gesztusa
arra nézve, hogy valaki használhatónak bizonyul-e a napi munkában, a tébolyult és gátlásokat nem ismerő politika képviseletében. Parancsteljesítésben: rá lehet-e bízni feladatokat, képes-e önállóan egy-egy ügyet menedzselni.
The dirty company. Balról jobbra: a peckes Móring, a levitézlett Jakó, a szerény Bíró Norbert, a pózolóművész Gelencsér középen, mert hát mégiscsak ő a tényező, az aranyszájú Bayer, Mátrai Márta Győzike pizsamájában, a kockás inges atyafi pedig nem az udvart gereblyézte az imént, ő Neszményi Zsolt kormánymegbízott.
Az, hogy valaki egyéniben is indul, ahogyan az említettek, a legkevésbé sem számít: ha valaki bejut, akkor sor „ugrik” egyet. Tehát az illető nem veszélyezteti mások bejutását, viszont a lista kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezze, ki hol is áll a fideszes táplálékláncban.
Legalábbis számítások szerint a hetvenedik helyig. Az utána következők viszont már szinte biztosan nem jutnak be, s ez vár minden somogyi fideszes egyéni jelöltre is.
Egy kivétel azért van: a hetvenedik születésnapját épp nemrég ünneplő Mátrai Márta háznagy asszony.
Ő az idei tizennyolcadik, a négy évvel korábbi, előkelő negyedik helyéhez képest tizennégyet rontott. Egyértelműen a lista hagyományosan második helyét bérlő Kövér László parlamenti elnök embere, besorolását neki köszönheti, és nem politikai teljesítményének.
Már, ha a hagyományos értelemben vett teljesítményre gondolunk. Egyetlen törvényjavaslat vagy ügy sem fűződik a nevéhez, négy évig meg sem nyikkant, politikai tevékenységet nem végzett. Hogy mi is egy „háznagy” feladata a protokollon kívül, rejtély. És persze Somogy vagy Kaposvár sem köszönhet neki semmit, ami négy másik súlytalan figura mellett óriási hátrány a megyének.
A korábbi parlamenti ciklusban 2012-13 táján Mátrai még rendszeresen azzal szaladgált haza Budapestről, hogy „éppen most jövök a minisztériumból, megmentettem a Kaposvári Egyetemet” – no nem a jól megérdemelt beszántástól, hanem attól, hogy hozzácsatolják a Pécsi Tudományegyetemhez. Akkoriban erről suttogtak, s állítólag – a forrás leginkább Mátrai nagyasszony volt – kemény belharc folyt az ügyben, s ő itt működött közre hősleg.
Mátrai Márta múlhatatlanul fontos, a nemzet sorsát meghatározó tevékenység közben: egy biztos bejutó helyért a képen lévők – beleértve Rogán Antalt, de főleg Semjén Zsoltot – sokkal többre is képesek lennének – már, ha a haza érdeke ezt követelné.
Azóta ennyi sincs: gyakorlatilag semmit nem csinál, s működésének értéke különösen a térség felvirágoztatása szempontjából nulla. Az itt lakók már a nevét is elfelejtették, a legtöbben azt sem tudják, hogy még mindig parlamenti képviselő.
Értik: olyasvalaki, akinek az a dolga, hogy képviselje őket. Benne van a nevében.
Nem véletlen nyilván az sem, hogy a két somogyvári anyaszomorító, Móring J. A. és Gelencsér mindketten a leginkább megalázó parlamenti jegyzői tisztségig bírtak eljutni. A környező megyék mindegyike csúnyán rájuk ver: a pécsi Bánki Erik tizenöt helyet javítva a 35., a paksi Süli János harmincadik, Hoppál Péter 45., a szekszárdi Horváth István hatvankét helyet javítva 62. Államtitkárságok, miniszterségek, komoly parlamenti tisztségek.
A somogyi társulat megméretett, s még Orbán fideszes mércéjével mérve is könnyűnek találtatott.
Egy biztos: ha szorul a kapca, ezek négyen, miután a legoptimistább becsléssel sem számíthatnak listás befutó helyre, nem válogatnak majd az eszközökben. Ám Siófokon Magyar György nem esélytelen, miután valószínűleg komoly, Jobbik-baloldal összefogás áll majd fel mögötte, Marcaliban Steinmetz Ádám egykori válogatott, olimpiai bajnok vízilabdázó úgyszintén.
Ez persze éppen azt erősíti, hogy még mindig lenne értelme egy megyén belüli teljes ellenzéki összefogásról szóló egyeztetésnek. Az, hogy a Fidesz vezetése is szégyenletesen leminősítette a somogyi gárdát, habár nyilván magukra nem hagyja őket, adhatna egy kis lendületet ennek.
H. I.
