Sajtótisztesség Sonline módra
Túlzottan jó véleményünk valójában soha nem volt sem a nyomtatott Somogyiról, annak online változatáról meg aztán végképp nem, de olykor, úgy tűnik, minden várakozást alul tudnak múlni. A téeszesítés óta – a KESMA-gólembe történő betagosításról beszélünk – nyilván azzal nyugtatják magukat, hogy „parancsra tették”, amit tettek, hisz a legocsmányabb, leghazugabb anyagaikat a központ szállítja. Ám itt a példa, hogy a „magánszorgalmú kutyák” hogyan próbálnak felzárkózni: a Facebookon jött szembe nemrég ez a kéretlen, végtelenül visszataszító hirdetés, amely…
… egy tragikus nyári baleset közösségi oldalon történő promózásával próbál újabb olvasókhoz eljutni, internetes zsargonban szólva kattintást vadászni.
Még mielőtt Lengyel János főszerkesztő, Kaposvár esze, a somogyi Buddha,
aki rendületlenül nyomja hónaljszagú álbölcsességeit ugyanezen a közösségi oldalon egykori MSZMP-s cimborái zajos tetszésnyilvánítása mellett, szokása szerint önérzetesen visszaüzenne, hogy nekik ez a dolguk, leszögeznénk: természetesen nem azzal van baj, hogy akár nyomtatott, akár online módon közzéteszik a rendőrség vagy a katasztrófavédelem híreit, sem azzal, ha hirdetnek. Az viszont mélységesen erkölcstelen, hogy egy ilyen tragédiát használnak fel arra, hogy a Facebookon magukat fényezzék.
Önfényezés, kattintásvadászat tragédiába kapaszkodva: ekkora a baj a Somogyinál
A tisztességes hírportálok – éppen most áll az egyik legnagyobb, az Index vagy a megszűnés, vagy a KESMA-lapokhoz ill. az Origóhoz hasonló teljes elsötétítés előtt – a hasonló hírekhez oda szokták írni, hogy „Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.”
A Somogyi viszont a lehető legérzéketlenebb módon kezeli a hírt:
nemhogy a reklámok elhelyezésétől nem tekint el, de magát a cikket is meghirdeti a Facebookon, hogy minden nyilvánosan elérhető mutató szerint katasztrofálisan hanyatló olvasottsági mutatóit valahogy feltornássza.
Szép volt fiúk-lányok: de még véletlenül se higgye senki, hogy egyedi esetről van szó:
nemrég egy Kisberényben elhunyt öthetes csecsemőről szóló hírrel tették meg ugyanezt. Elegáns, kifinomult ízlésre valló módszer: ha valakinek a „hullarabló” kifejezés jut esetleg eszébe, ne érezze rosszul magát.
Nem először fordul elő hasonló, mondhatni bevett gyakorlat: néhány hónapja egy csecsemő halálát “hirdették” hasonló módon, minden szégyenérzet nélkül.
Legalábbis ne ettől: épp elég, hogy a Fidesz-hatalom és a lassan mindent maga alá gyűrő, már ötszáz kisebb-nagyobb egységből álló propagandista-hadoszlop gátlástalansága és érzéketlensége miatt
épp eléggé szégyenkezhet minden jóérzésű magyar polgár.
Igen, pontosan akkora a baj, mint amit ez a szánalmas, ugyanakkor lelketlen hirdetés mutat: tudják, hogy az általuk felemésztett közpénz mennyiségéhez képest a teljesítményük duplanulla, s kénytelenek ilyen eszközökhöz nyúlni, hogy kenyéradóikat legalább arról biztosítsák: újságíráson kívül bármire képesek.
Efelől persze eddig sem voltak kétségeink.
H. I.
