Politikai gyávaság vagy szimpla jó ízlés áll az ügy hátterében?
Nem tagadjuk, némi izgalommal vártuk a Rippl-Rónai búcsú csúcseseményének kikiáltott Groteszk Triennálé megnyitását, több okból is. Egyrészt az eseményt szervezői, a Kapos Art Művészeti Egyesület és Kaposvár nemzetközi hírű, a művészvilágot megrengetőnek kiáltotta ki, másrészt nemrég bátorkodtunk kisebb eszmefuttatást szentelni egy alkotásnak, Sörös Rita Soros György portréjának, melyről aztán kiderült, hogy éppenséggel erre a jeles eseményre nevezték. Ám legnagyobb sajnálatunkra nem láttuk viszont a Facebookról már jól ismert darabot: a Groteszk zsűrije nem értékelte – magyarul kivágták a hóra. Soros György, úgy tűnik, még marcipánból megmintázva is képes indulatokat gerjeszteni.
A nemzetközi jelentőségűnek mondott kiállítás meglehetősen, ne szépítsük: abszolúte visszhangtalan egyelőre, ami a honi és nemzetközi sajtót illeti, csupán az MSZP egykori pénztárnoka, Puch László által Orbán Viktor utasítására életben tartott Népszava hozott róla szerény, némileg reklámízű beszámolót. Itt esik szó többek közt a kiállító alkotók hihetetlen, emberfeletti művészi bátorságáról, amelyet meglehetős értetlenséggel olvastunk,
ugyanis erős beleérző képesség, vagy inkább fantázia kell ahhoz, hogy bármi effélére leljünk az Agora kiállítóterében.
A Groteszk egy darabja. Előtérben egy, még többé-kevésbé érdekes alkotás, ahol egy húsdarálón megy keresztül a nemzeti színű szalag, és csupán színes szerpentincsíkok maradnak belőle. Viszont Gyémánt László Stan és Pan-képébe már elég szerény mennyiségű spiritusz szorult.
A bátorságot ugyanis – mi legalábbis – nem abban látjuk, hogy a két dagadt nőt (bocsánat, túlsúllyal küzdő hölgyet) ábrázoló kép előtt lefotózunk egy harmadikat, aki nézi. Sem az alkotó, sem a fotós esetében nem hinnénk, hogy félniük kellene bármitől – ma, Magyarországon.
Szemadám György festőművész a kiállítást megnyitó beszédében azt mondta, „nem létezik ennél aktuálisabb kiállítás idehaza, mert ez mutatja meg, milyen is valójában ez az ország”. Ne hallgassuk el ennek kapcsán el azt az apróságot, hogy Szemadám annak a Magyar Művészeti Akadémiának a tagja, amelynek kormányhűségét, keresztény, konzervatív
elkötelezettségét még előző gazdája, a hírhedt Fekete György véste lambériába.
A legsúlyosabb alkotás: H. Szántay Marianna hármasa “Szem-érem” (a képen egyébként egy pénzérme van, tehát az alkotó nem ismeri az “érme” és az “érem” szavunk között a különbséget), “Szem-fedő” és “Szem-fenék”. Vicces, ugye? És milyen mélyen gondolatgazdag…
Ennek megfelelően a – legalábbis számunkra – bátornak tekinthető alkotások nyilván valahol máshol voltak kiállítva.
Csupán néhány, a nemzeti érzés felszínességét, kiüresedett szimbolikáját felületileg karcolgató alkotást láttunk: groteszket sokat, jót kevesebbet, egészen borzasztót néhányat, de olyat, amihez ma Magyarországon politikai bátorság kellene – nos, olyat egyet sem.
Amiért, mondjuk azt kockáztatja az alkotó, amit – bocsánat, hogy megint ezzel jövök – Alföldi Róbert, Schilling Árpád vagy Mohácsi János a maguk terepén.
Mert annál, hogy valaki megmintáz krisztustövisből egy Szent Koronát, tekintve, hogy a „töviskorona” köznyelvi kifejezés, kevés laposabb, szimplább dolgot láttunk. Persze volt, ami ezt is alulmúlta, pl. a neves festőművész, Gyémánt László Stan és Pan képét nyilván csak a tekintélytisztelet okán nem zsűrizték ki, de a csúcs egy három képből álló sorozat volt, lásd fentebb:
van a „Szem-érem”, a „Szem-fedő” és a „Szem-fenék”. Értik, ugye? Erre mondja a netes folklór, hogy olyan sz@r, hogy már jó.
És ettől a ponttól lett érdekes ismét számunkra a nemrég emlegetett Soros-portré, ugyanis Sörös Rita annak idején, s a maga módján reagált is cikkünkre:
Az elkészült Soros-szobor. A Groteszk triennáléra ugyan nem került be, de a Facebookon meglehetős sikere volt a művésznő ismerősei körében. Ráadásul a mellékelt kommentárokkal a legmesszebb menőkig egyetértünk. A művészet valóban szabad, kérdés, hogy ez az-e. És igen: a művészet tükre a társadalomnak: pont ilyen káosz van a többség fejében Soros- és környező ügyekben. Az pedig, hogy a művészet megoszt, éppen a kizsűrizés bizonyítja ékesen.
Tehát miután szóvá tettük, hogy március 15-én akarja kisorsolni a Soros-portrét, hirtelen rájött, hogy ez a Groteszkre készülő pályamunka! Előbb nem tudta, mert akkor nyilván nem akart volna megválni tőle, csak, miután mi ezen elkezdtünk „politikailag kérődzni”. Ennek helyesírását ugyan nem sikerült eltalálni, de sebaj: azt viszont mondja már meg valaki, hogy
Soros György portréja kapcsán mit kéne látni ma Magyarországon? Kiscserkész-dzsemborit? Óvodai tejnapot?
Ha van ma politikailag forró téma – hogy mást ne mondjunk, az új kormány alkotmányozó többsége birtokában már neki is látott a Soros-törvény keresztülvitelének – az Soros György és az ellene, pontosabban a magyar nép ellen folyó hazug, mocskos politikai uszító hadjárat.
Ja, és ezek után Sörös Rita tőlünk félti a „művészet szabadságát”. Ojjé.
Pedig jobban tette volna, ha a Groteszk zsűrijétől félti: ők ugyanis, ahogy a bevezetőben említettük, kivágták a művet annak ellenére, hogy a „művészet szabad”. A kérdés ezek után, hogy vajon miért? A kiállítás szervezőinek köreiből az jutott el hozzánk, hogy „nagyon gyenge” alkotás.
Nos, a három szemet ábrázoló képsor, vagy Stan és Pan után mi inkább azt gyanítjuk, hogy a szervezők és a zsűri a nagyobb botrányt, esetleges vitát akarták megúszni.
Mert egy szögesdrót-glóriájú, aranyfejű Soros György (hát a migránsok, ugye, meg, hogy sok pénze van), aki előtt ott hever a színmagyar Süsü, a sárkány, vagyis a bevándorláspárti Szent György akkor legyőzte az igazságos harcát vívó magyar népet, aki, ne szépítsük,
kollektíve valóban süsü egy kicsit. Nos, ennek egyáltalán nem jó az üzenete, ebből baj lehet.
Most sem, és előző cikkünkben sem állítottuk, hogy Sörös Rita valamiféle kormánypárti üzenetet akart formálni Soros György fejéből. Úgy gondoljuk, csupán poénnak szánta valóban, aztán meg próbált jól kijönni a dologból. Azt viszont a fejlemények fényében sejtjük, hogy a kiállítás zsűrijétől valószínűleg nem volt idegen a politikai megfontolás.
Persze, ahogy gondolat híján, véletlenszerűen egymás mellé dobált szavakból még nem lesz vicc, jó vicc különösen nem, úgy ezen a Soros-projekten is kell(ene) még „kérődzni” egy kicsit: mi mindenesetre szélesre tárt empátiával várjuk a lehetséges értelmezéseket. Hátha három év múlva lehet ismét próbálkozni.
H. I.
