Megszoktuk, hogy Kaposváron oda kell figyelni az odavetett félmondatokra: itt semmi nem változik. Sok-sok évtizede értjük félszavakból egymást, olvasunk a sorok között, nem okozott törést a rendszerváltás. Beszélnek ezt-azt, szó van erről-arról, azért, hogy a lényegről soha ne. Ehhez mintegy hozzáedződve is megütköztünk azt hallva – egy odavetett félmondatból – hogy „a színház stratégiai igazgatója…” Csinnadratta a helyi sajtóban egy újabb világra szóló sikerről, vagy legalább egy szerény pályázati kiírás valahol? Minek egy vidéki, épp összedőlőfélben lévő színháznak stratégiai igazgató? Vagy már nem Rátóti Zoltán fújja a passzátszelet, hanem egy hajszárító? Mint megszokhattuk, valami egészen más – mint megszokhattuk, kisstílű és piszkos – játszma zajlott-zajlik a viharvert színfalak mögött.
Változnak az idők, és mi is velük változunk, mondja a művelt latin. Kérdés, ki, milyen gyorsan: ez az augusztusi pályázat szövege, ekkor kezdhetett volna Ficsórné gyanakodni.
Alig három hónapja nyerte el ismét – immár öt évre, hogy, biztos, ami biztos, még ez a közgyűlés döntsön róla – Rátóti Zoltán a kaposvári színház igazgatói posztját. Akkor – úgy gondoltuk – alaposan kiveséztük a jelöltet és pályázatát is, különösen annak „magyar” Globe Színházra utaló részét, amelynél viccesebbet színigazgatói aspirációban még nemigen olvashatott a nagyérdemű. Viszonylag hamar kiderült – ahogy valószínűleg a Globe-os „poént” s a többit: a „kirakatszínházat”, a taszári „hangárszínházat” is – csak tréfának szánta, s azt is, hogy ugyanazokkal a vezetőkkel kíván dolgozni a továbbiakban. Bár megemlítette a dolgozatban, hogy Bérczes László művészeti vezető haladéktalanul főrendezővé – bukik? avanzsál? – ám ennek azóta sincs nyoma, ezzel szemben Ficsórné Sárdi Ágota gazdasági igazgatót szinte azonnal kirúgta, amint új kinevezését aláírta Szita Károly.
A elérhető álmok: Született szeptember 6-án – a Google szerint
Természetesen mindez – ahogy az Kaposváron lenni szokott – az érintettek, a sajtó és a pl. a színházkörnyéki, „bennfentes” közvélemény teljes hallgatása közepette zajlott, pedig talán joggal gondolhatjuk, hogy egy, valaha az európai élvonalba tartozó, nagy hírű művészeti intézmény vezetésében történő változás ténye érdekelheti a helyi közvéleményt. Érdekelné is, ha ez a „hely” nem Kaposvár lenne, ahol kizárólag nem létező dolgokról szabad beszélni a médiában: sikerekről, erős városról, hitről, szivárványos, intermodális jövőről, s tilos a létezőkről: korrupcióról, nepotizmusról, gyáva meghunyászkodásról, polgármesteri önkényről, cenzúráról, s a nagy, egyre büdösebb semmiről.
Ficsórné tehát repült, s nem is akárhogyan: nyilván nem önszántából, közös megegyezéssel, hanem „átszervezés miatt”, miután a Google tanúsága szerint szeptember 5-én még őt nevezi a színház honlapja vezető tisztségviselőnek, gazdasági igazgatónak, másnap, 6-án viszont már új név díszeleg a honlapon: „Fekete Réka, stratégiai igazgató”. Nem volt nehéz utánajárni: a hölgy korábban fodrász volt, a nevével „fémjelzett” Szondi utcai „Fekete Réka hajstúdió” tulajdonosa, Fekete Ádámnak, a Kaposvári Kosárlabdaklub edzőjének testvére. A fodrászat természetes tartozéka a színháznak s a társműfajoknak, elég a parókakészítő Andy Vajnára gondolnunk, aki ma Orbán Viktor és Magyarország házi filmcézárja. Nincs tehát azon csodálkoznivaló, hogy a fésűk, hajcsavarók és egyéb fodrászkellékek mellett ott lapul a marsallbot, kivált, hogy mindennek az alapja egy „gyönyörű barátság”, ahogy az a Casablanca című film zárómondatában is áll. A marsallbot beható ismeretével kapcsolatban nincs is okunk kételkedni, de, hogy mi a búbánatnak kell stratégiai igazgató egy vidéki színháznak, arról fogalmunk sincs. Ha van, ami elsősorban és kizárólag a kinevezett, zsűrizett pályázat alapján hivatalba kerülő igazgató dolga, az a stratégia. Erről beszél Rátóti szinte még friss-meleg pályázatában is, és bár tény, hogy néhány színháznak, pl. a Nemzetin, vagy az Operaházon kívül a székesfehérvárinak is van stratégiai igazgatója, Kaposváron soha nem volt, és, hogy jelen helyzetében abszolúte felesleges, abban biztosan vagyunk.
A fodrászat, mint stratégiai iparág – lám, Andy Vajna is milyen magasra jutott
Mindenki pontosan tudja, miről van szó: ahhoz, hogy eltávolítsanak egy vezető tisztségviselőt, aki amúgy megfelelően végzi a munkáját, „átszervezésre” kell hivatkozni. Így távolították el posztjáról – csak, hogy a színházi szakmához közel maradjunk – Csáki Juditot, a Kaposvári Egyetem színházi tanszékének vezetőjét nemrég, amint arról a legfrissebb 168 ÓRÁ-nak adott interjújában beszámol. Az ilyen átszervezés ugyan, mint minden színlelt szerződés, ill. -szegés törvénytelen, adott esetben pedig – szerintünk – akár a hivatali visszaélés gyanúját is felveti, hisz okkal feltételezhető, hogy valaki(k) nem nézték jó szemmel, hogy Ficsórné belelát a kft. pénzügyeibe. Az is védhetetlen, hogy egy jóval több, mint félmilliárdos költségvetésű, köztulajdonban lévő non-profit kft. gazdasági dolgaiért egy mégoly színes múltú és végzettségű akárki álljon helyt egy felelős, pénzügyi vezetői gyakorlattal rendelkező személy helyett.
Közeledünk a lényeghez: információink szerint Ficsórné Sárdi Ágota eltávolítására azért volt szükség, mert a férje, Ficsór János a Somogyi Hírlap kiadóvezetője. A „Somogyi”, bár, különösen az idén, a választások évében számos bizonyítékát adta a Fidesszel és Szita Károllyal szembeni elvtelen lojalitásának (erre később még visszatérünk), ennek ellenére a helyi jobboldal szemében „az ellenzéki, kommunista” újság maradt. Tehát nem Rátótitól indult a kezdeményezés – ő ennyire nem fajsúlyos szereplő – hanem, mint minden, Szita polgármestertől, és/vagy a Fidesz-központból, miután az Axel-Springer kiadó fő tulajdonosa idéntől megváltozott, és az új, a Mediaworks Hungary Zrt., kissé karcosabb, ellenzékibb hangot ígért. Ezért kapták Axelék a nyakukba többekkel együtt a 2,2 milliárd forintnyi kartellbírságot is a Versenyhivataltól.
Egy dramaturgiai ponton az intrikusnak is a színre kell lépnie. Találós kérdés: hány tégla van a képen? Egy, kettő, vagy három?
Kockacukor és korbács: azt kapják a Fidesz barátai jutalmul, amit az ellenségei büntetésül. A „beautiful friendship”, ugye.
Akár hátra is dőlhetnénk, és élvezhetnénk a színpadi játékot, mely olykor egészen szórakoztató fordulatokat bír venni: ismert volt színházi körökben az az általános nézet, hogy az elmúlt években azért nem írt a Somogyi Hírlap kritikát, mert azt Rátóti színigazgató nemigen bírja. Már az első pályázatában is tett rájuk megjegyzést: szerinte a Kaposvár-jelenséget is a kritikusok „nyírták ki” . Kérte is állítólag „a feleségén keresztül” Ficsórt, hogy a színházról „vagy jót, vagy semmit”, ahogy rendes halottról illik. Meg is elégedtek jó ideig a műsorközléssel és az évadnyitó-záró tudósításokkal. Aztán nemrég mit látunk a Somogyi sok gyalázatot megért hasábjain: Vas András „kolega” visszatért a kritikaíráshoz, vagyis ahhoz, amit arrafelé annak neveznek: alaposan lehúzta – tegyük hozzá: teljes joggal – Valló Péter munkáját. Az ismert rendező Kleisttől Az eltört korsót állította színre a mostanában tőle megszokott fantáziátlan módon. 2002-ben Valló még nemzetközi elismerést tudott kivívni a szegedi szabadtéri játékokon megrendezett III. Richárdjával, melyben nem volt néző, aki ne ismert volna rá az akkor épp megbukott Orbán Viktorra…
Erről ugyan itt Kaposváron senki nem hallott, mi viszont elképzeltük a röpke, erősen kabarészagú jelenetet, ahogy a két piknikus sajtógéniusz összefut a Kontrássy utcai, kedvezményesen bérlett első emelet félhomályos folyosóján, és Ficsór odasúgja tekintélyes bajusza alól Vasnak: „Na, fiam, mos’má’ mehet az szííínikritika! Asztá’ nagyot szójjon!” Rátótit pedig épp’ aközben üti meg a guta, mikor a stratégiai tartóshullámot lövi Réka asszony a fürtjeibe.
Színház az egész város, és mindenki tégla a falban. A falban, amit lassan, de biztosan épít maga köré.
H. I.
