Számítottunk rá, hogy aktualizálni kell mai írásunkat, mivel számunkra valóban az a legfontosabb, hogy olvasóink megértsék, ami a színfalak mögött zajlik. Ezzel – úgy tűnik – egyedül vagyunk a placcon, mert a mellékelt ábra szerint a helyi sajtó más szereplői körülbelül azon a szinten látják át a dolgokat, mint az előző cikkben említett Kapos TV-s interjú szenvedő alanya, aki ezúttal a riporter volt. Amúgy a többség – összetévesztve a távolságtartást a tudatlansággal és a gyávasággal – megelégedett azzal, hogy lehozta azt a közleményt, amit Sólyom Sándor kiadott a Rákóczi honlapján. Egyedül a Somogyi (sonline?) merészkedett kicsit tovább – bár ne tette volna.
A két monogrammal (K. P. A. V.) jelzett cikkben a somogyi sajtókolombuszok felfedezik a meleg vizet, rácsodálkoznak, s ezt már a címben világgá kürtölik: „Rákóczi-saga: a Puebla Kft. nem is volt tulajdonos?” Ez ám a felfedezés. Nem volt nehéz dolguk: bemásolták a korábbi közleményekhez érkezett Facebook-kommenteket, ahol Takács Richárd és Kováts Imre ezt lényegében minden hozzáférhető helyen – korrekt módon – leírták. Ők fejtik ki, hogy minden határidő lejárta után sem látható a cégadatok közt a nagy pofával bezengett adásvétel, tehát valami ekörül nem stimmel. Tegyük hozzá: ezzel kapcsolatos kételyeinket a KAPOS-T-on majd’ egy hónapja, itt olvashatták…
A tájékozott Somogyi: minden elérhető az önkormányzat honlapján, ami nekik “úgy hírlik”.
A Somogyi azonban még rá is tromfol saját ökörségére: azt írják, hogy „elvileg nem is volt valódi tulajdonos, úgy hírlik, valójában egyfajta együttműködési megállapodás született csak az önkormányzat és a kft. között”. Egyfajta, a kedvenc szavunk. „Úgy hírlik, valójában egyfajta” totális fogalomzavar, káosz, agyatlanság.
Mi ezzel szemben az, amit ma láthatunk, s amit nem fed el jótékonyan a kéz a kézben járó hazudozás és az ostobaság?
1. 2014. december 10-én látható volt, hogy valóban egy adásvételi szerződést írt alá Sólyom Sándor és Dér Tamás, az egyik tulajdonos, a labdarúgóklub részéről, Illés János pedig a kft. képviseletében. Ez van a képeken is. Pecsét, aláírás.
2. Ezt az adásvételt tényként kezeli a kaposvári önkormányzat ugyanaznap született (279/2014. (XII. 10.) határozata, mely így fogalmaz:
„Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése úgy határozott, hogy az előterjesztés mellékletét képező, a Puebla Tanácsadó Kft., és Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata között kötendő „Együttműködési megállapodás” megnevezésű szerződést jóváhagyja azzal a módosítással, hogy a PUEBLA Kft. a Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Korlátolt Felelősségű Társaság összes tartozásait 2015. január 10-ig fizeti meg. A Közgyűlés felhatalmazza a Polgármestert annak aláírására.”
Az „együttműködési megállapodás nevű szerződésnek” (zseniális jogászok) van ám szövege is – ez az, amit a somogyis „profik” mendemondákból ismernek – egy kis részlet a lényeggel látható is belőle itt, amúgy letölthető az önkormányzat honlapjáról:
Másrészről, másrészről. Az adásvételi nem, de az együttműködési megállapodás tervezete fent van az önkormányzat honlapján. Sejthetően nem realizálódott, hiszen Sólyom Sándor valószínűleg nem fizetett.
3. Namármost, szerintünk az ügylet meghiúsult, vagyis Sólyom Sándor nem fizetett. Az, amit aláírtak a kamerák előtt, az nem lehetett más, mint az adásvételi szerződés, de abban nyilván volt egy határidő a teljesítésre. Valójában erről és nem másról szólt Szita javaslata a január 10-i határidő-módosításra, amit aztán sorozatosan elmulasztott Sólyom, és miután ő, a Dér-Illés tandem, és legfőképp Szita Károly mindannyian be vannak oltva igazmondás ellen, mostanáig hallgattak.
Miután Sólyom már egyszer előadta a hattyú halálát, és megrendezte saját bizalmi szavazását, hátha könnyű szívvel és kis veszteséggel kihátrálhat, most kénytelen volt lépni: ha nem akarta, hogy, mint egy, a vacsoráért nem fizető simlis vendéget kihajítsák a csárdából – bár a kutya sem bántotta – eljátszotta a második felvonást, és lelépett a színről. Megint nyafogott egy sort, hogy valaki elvette a kislapátját meg a homokozóvödröt. Emberrablásban részt venni, gengszterek pénzét tisztára mosni bezzeg nem volt puha. Az igazi szégyen, hogy az átvert Rákóczi- és városvezetés is takargatja az igazságot.
Az önkormányzatnak nem nagyon lesz más választása, mint, hogy bevásárolja magát a labdarúgó kft.-be, és a saját kezébe vegye a dolgokat. Teszi ezt annál is inkább, mert a Rákóczi széthullásával azt kockáztatná, hogy a kormány visszavonja a stadionrekonstrukció egymilliárdját, és az ebből logikusan lecsorgó harminc százalék is valami élelmesebb fideszes társaság zsebében landol. Ez kizárt, egy Szita Károly ilyet nem engedhet meg – porig rombolná a nimbuszát.
Ami viszont valós veszély: a három (négy) élvonalbeli csapatsportra Kaposvár már most is bőven erején felül áldoz, jórészt értelmetlenül, két, két és félszer annyit, mint más, hasonló nagyságú megyei városok. Ez súlyos áldozat, s könnyen lehet fejreállás belőle az év második felében, ha meggondoljuk, hogy Kaposvár azok közé tartozik, akiknek hamarosan saját erőből kell megoldaniuk a teljes szociális segélyezést.
Jól veszi majd ki magát a növekvő, szemmel látható nyomor a látványsportokra elszórt százmilliók mellett.
H. I.
