„Az úriember nem jobb- és baloldali kategória…
…az úriember, az úriember” – nyilatkozta néhány éve Prof. Dr. Szakály Sándor, a Berzsenyi Társaság elnöke, a Veritas Intézet főigazgatója a Somogyinak. Ha – úriember módjára – túl is lépünk a fenti, életbölcsességnek szánt bon-mot gondolati laposságán, ill. szövegszerű sutaságán, még mindig adja magát a kérdés: vajon belefér-e az „úriemberségbe”, hogy az általa elnökölt társaságtól valaki átveszi az ott adható legmagasabb elismerést? Nem árulkodik-e a gesztus némi belterjességről, s egyáltalán: hogyan zajlott vajon az odaítélést megelőző „vita”? Volt dráma, látványos visszautasítás, egymásnak feszülés? – mert azt a műsort szívesen megnéztük volna.
A Berzsenyi Társaság honlapján olvasható laudáció szerint Szakály
más hervadhatatlan érdemek mellett „rádiós és televíziós szerepléseivel világos eligazítást nyújt számos olyan kérdésben, ahol elferdített tények kerültek köztudatba az eddigi évtizedekben”. Nos, az efféle „eligazításokra” nagy szüksége van a magyarnak: közülük is kiemelkedik az MTI-nek 2014-ben adott interjújában szereplő mondat, ahol a 15 ezer zsidó meggyilkolásához vezető kamenyec-podolszkiji
deportálást „idegenrendészeti intézkedésnek” nevezte.
Ez ugyanaz az álszent szóhasználat, amivel Vlagyimir Putyin „különleges katonai műveletnek” nevezte az Ukrajna elleni orosz agressziót. Az Index a kamenyec-podolszkiji provokatív kinyilatkoztatás kapcsán – akkor a lap még a független, kritikus média zászlóshajójának számított – hosszabb portrécikket közölt Szakályról, s nem találtuk nyomát annak, hogy az itt megjelent állításokat bármikor cáfolták volna. A portréból nagyjából az derül ki, hogy a történészprofesszornak sokkal inkább a „média-ismeretterjesztés” területén, annak is a tipikusan jobboldali-konzervatív történelemfelfogás elfogadtatásában vannak érdemei,
semmint a klasszikus értelemben vett tudományos munkában.
Az Index-cikk szerint „…szokatlan módon akadémiai nagydoktorrá is gyakorlatilag egy – a korabeli magyar katonai vezetésről szóló – szócikkgyűjteménnyel vált, amit először vissza is dobtak, hogy legalább egy előszóval bővítse ki. Többen így is nehezen értik, hogy miképpen lehetett ez elég a cím megszerzéséhez. Disszertációként majdnem ugyanazt adta be, mint amivel több mint húsz évvel korábban doktorált, kész rejtély számomra, hogy ezzel át is engedték – mondta az Indexnek egy neves történész”.
Szakály professzor igazi kitüntetés- és díjhalmozó, eddig 33 különböző
ordót sikerült begyűjtenie: csak ebben az évben hármat. Birtokosa lett a Szent István-díjnak – ez nem azonos a Magyar Szent István-renddel, ami a Magyarországon adható legmagasabb kitüntetés, arra még kicsit várnia kell – begyűjtötte az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark saját alapítású elismerését, a Szer Üzenete-díjat, ami egy íjas ezüst pecsétgyűrű, valamint jelölték a Prima Primissima-díjra is.
Reméljük, azért ő is sejti, hogy a kitüntetéseket nem kapni, sokkal inkább adni szokták.
Nyilván szerettük volna megtudni, hogy kik is hozták a Berzsenyi Társaságban – mert mégiscsak egy törvényesen és demokratikusan működő civil szervezetről lenne szó – ezt az „úriemberi” ízlés alapján némiképp otromba döntést, ám meglepetésünkre a társaság honlapján az „Elnökség”, a „Választmány” és a „Felügyelőbizottság” alpontokra kattintva rendre a „nincs találat” választ kaptuk: mindenki illegalitásba vonult? Megértenénk.
Nos, ha ezek a senkit nem érdeklő, piszlicsáré információk titokban is maradnak, legyünk hálásak azért, hogy Prof. Dr. Szakály elnök úr minden kitüntetéséről részletes, kimerítő beszámolót kapunk. Végül is ez az, ami számít.
H. I.
Címképünk illusztráció – Newsweek
Ezt olvasta már?
Hát, ez ránézésre sem lett vastagabb, Sanyi: megjelent a Somogy folyóirat idei első száma
