Hát, ez ránézésre sem lett vastagabb, Sanyi: megjelent a Somogy folyóirat idei első száma

A kritika kritikája

Kellemesen borzongató érzés, mikor felsír egy hang valahonnan a múltunk mélységes mély kútjából: „hiányzol…” Nagyjából így éreztük magunkat, mikor pár napja kezünkbe került a legújabb darab a Somogy elnevezésű „kulturális folyóiratból”, mellyel, töredelmesen bevalljuk, utoljára jó három éve foglalkoztunk. Úgy látszik, hiba volt mellőzni, miután a friss számban is ott van a szokásos, vitéz Szakály Sándor professzor által írt vezércikk-szerűség, s benne kissé meglepő módon nevesítve vagyunk, mint hitvány élősködő, aki sajnál évi ezerhatszáz forintot e nagyszerű lap előfizetésére, viszont előszeretettel kritizálja, s emiatt drága jótevőnk saját, saccperkábé több tízmilliós éves jövedelméből felvállalja helyettünk. Igen ám, csakhogy erre a kutya sem kérte. Úgy tűnik, a negligálás fájdalmasabb…

…a mégoly vitriolos kritikánál, s a Somogynak valójában nem jött rosszul

az a nyilvánosság sem, amit a KAPOS-T nyújtott, miután a helyi NER-propagandamédia jellemzően egy vak hang erejéig sem foglalkozik velük, hasonlóan, mint azt vitéz Szakály felpanaszolja, a megye fideszes politikusaihoz, vezetőihez. Ezért szólít meg bennünket, hátha.

Szakály professzor úr szerint mi „kritizálni” szoktunk, s ezzel nem is vitatkoznánk: életünk első publikációja is egy kritika volt, másodéves egyetemistaként a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában, az Irodalomtörténeti Közleményekben, Illyés Gyula Bán bán-átigazításáról. Miután a NER-kurzuslovagsághoz nem elég erős a gyomrunk, maradtunk is ennél.

A provokatív hangütéshez viszont pár dolgot azért hozzáfűznénk:

anno jót mosolyogtunk ezen a kissé gyermeteg dacból fakadó előfizetés-gesztuson, de most ünnepélyesen kérjük: ne pazarolja ránk arca verítékével (vagy mijével) keservesen megkeresett pénzecskéjét! Vérzik a szívünk, mikor belegondolunk, hogy mennyi drága fa, energia, vegyszer, mennyi környezetpusztítás az ára egy-egy ilyen papírhalmaz előállításának!

Nekem, ha épp kíváncsi vagyok, nem gond elolvasni a Társaság honlapján lévő

„pdf-dokumentumot” némi késéssel (senki nem látja kárát), vagy íme, egy szerény javaslat: zárkózzanak végre fel a 21. századhoz, és létezzenek tisztán az online térben, kímélendő legalább a fizikai környezetet! Másrészt közösségi gyűjtéssel lehet, hogy jobban járnának: a fideszes potentátok nem híresek arról, hogy támogatják a kultúrát. És arra sem ártana odafigyelni, hogy a Társaság Facebook-oldala utoljára 2020. március 13-án frissült: éppen a pandémiás-bezártságos időben lett volna nagyobb szükség az olvasókkal való kapcsolattartásra.

 

Másfél centi lett, maradhat? A cím értelmével sem szeretnénk adósak maradni: Szakály Sándor nyilatkozta még a hatalomátvétel idején a Somogy Tv-ben, hogy “lehetne kicsit vastagabb”, mármint a folyóirat. Teltek az évek, és nem lett.

 

Nos, kedves vitéz professzor-főigazgató-elnök, ésatöbbi úr:

máris adtam néhány tanácsot, amelyért bármelyik NER-közeli kommunikációs ügynökség arcizom-rándulás nélkül kiszámlázna hárommillió forint plusz áfát, akár megfogadják, akár nem. Azzal pedig, hogy egyáltalán van (volt) valaki, aki hajlandó végigolvasni, és mégoly kritikus véleményt formálni a Somogyról, inkább szolgáltunk, mint ártottunk.

De legyen legalább egy-két kritikai megjegyzés, ha már ennyire

számít segítő kezünkre: Tasiné Csúcs Ildikónak a szegedi egyetem múlt század 30-as, 40-es évekbeli történetéről szóló, húsz oldalt elfoglaló munkája helyett szívesebben olvastunk volna egy hasonlóan alapos elemzést arról, hogyan terjedt el a köztudatban az az – éppen a Somogy egyik állandó szerzőjére, dr. Rosta Istvánra visszavezethető – semmivel nem igazolt állítás, hogy a pozsonyi Erzsébet Egyetemet először Kaposvárra akarták telepíteni, s csak az itteni városatyák ellenállása miatt választották végül Pécset. Ez inkább illett volna a Somogy profiljába, mint egy szegedi történet.

Örömmel látnánk egy őszinte, szembesítő írást arról,

hogyan fordulhatott elő, hogy a Somogy leközölte Cey-Bert Róbert Gyula „irodalmi pályázatra” készült, kínosan gyenge, állítólag saját, 56-os Corvin közi élményein alapuló fogalmazványát, mely vagy fikciós műfaj, és akkor gyalázatos színvonala miatt botrány, vagy amatőr „élménybeszámoló”, akkor viszont, miután a hitelesség próbáját egy írásjel erejéig sem állja ki, úgyszintén.

Vagy a folyóiratban publikáló írókat, költőket köpték szembe, vagy a történészeket. Lehet választani.

Szóval, tisztelt vitéz professzor-elnök úr, ha ezután is megtalál egy ilyen küldemény, illő tisztelettel visszajuttatom a nagytiszteletű társaságnak: ennyit áldozatot én is letehetek a somogyi kultúra megtépázott oltárára.

H. I.

Címkép: Szakály Sándor, Boross Péter és Kövér László 2014-ben a „Megszállás-konferencián” a parlament kupolatermében. Félreértések elkerülése végett: itt nem a magyar szellemi élet totális elfoglalásáról döntöttek, hanem Magyarország 1944-es német katonai megszállásáról értekeztek, amivel a mai magyar jobboldal próbálja szellemi elődeit minden akkori, népellenes bűne alól felmenteni. fotó: nol.hu


Fontos: a Facebook megváltoztatta az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha tudni akar arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!