A fehérvári huszár lenyomja a rosseb-bakát
Aki szíve mélyén még táplált hiú reményeket, mostantól végleg letehet arról, hogy Kaposvárra netán visszatérnek az 1995-2003 közti szép idők. Két napja tudjuk, hogy a NATO és a kormány közös döntése alapján egy új, az ukrajnai helyzettel indokolt támaszpontot hoz létre – na, vajon hol? – természetesen az amúgy is rogyásig kistafírozott Székesfehérváron. Erről a kormánypropaganda új zászlóshajója, a Magyar Idők számolt be. Először egy negyven fős parancsnoki központ létesül, melynek tesztelése a lap szerint pár napja, a Magyarország területén folyó vezetési gyakorlat keretében zajlott. Később pedig – s nyilván nem évek múlva – több ezres, szárazföldi és légi egységek fogadására is alkalmas bázis, mondjuk lassan, szótagolva, hogy a Kaposvár város és Somogy megye képviseletére tökéletesen alkalmatlan és érdemtelen képviselők is megértsék: Szé-kes-fe-hér-vá-ron…
Csak, hogy valóban érzékeljük, Fidesz-országban mit jelent, ha egy város a korlátlan, a türkménbasit, vagy Észak-Korea diktátorát megszégyenítő módon önkényes hatalomgyakorlás kedvezményezettje, csak mert a kényúr épp oda járt gimnáziumba: Fehérváron jövő év végén adják át kilenc milliárd forintért a sóstói stadiont a most éppen szánalmasan vergődő Videotonnak, mely a felcsúti mellett Orbán miniszterelnök kedvenc csapata. Ugyancsak nem makett, ábránd és látványterv az intermodális központ, melyről Kaposváron egyre kevesebbet hallani, Fehérváron viszont negyvenmilliárd forint van rá, és 2016 végén elkészül.
Szép tervek Taszárra is készültek, de olyan is akadt, aki megfúrja…
És azt se hagyjuk ki a sorból, hogy Börgönd, a Fehérvár melletti egykori helikopterbázis meg-, ill. visszavásárlására kétmilliárd forintot kapott a város, mely persze jelen állapotában legfeljebb hobbirepülőtérnek alkalmas. Az nyilván titok, ha egyáltalán van már döntés róla, hogy pontosan hol is épül a bázis, és milyen ütemezésben, de célszerű, ha egy korszerű, nagy szállító- és harci gépek számára egyaránt használható repülőtérrel együtt van. Nyilván csak feltételezés, s persze láttuk, hogy a világpolitikai helyzet hatására milyen villámgyorsan változtak meg Taszáron és Kaposváron is a korábban bombabiztosnak hitt tervek és álláspontok, de akár az is elképzelhető, hogy a most már önkormányzati tulajdonú egykori reptér közelében lesz, esetleg pl. a mára megbukott, korábbi grandiózus elképzelések, melyek nemzetközi légikikötőt, egy második Ferihegyet képzeltek ide, közös, polgári-katonai hasznosításban valósulnak meg.
És ezzel kapcsolatban láttuk, hogy azt, amit Taszár esetében még kategorikusan elutasítottak a magyar és a szövetséges légierő illetékesei, tehát, hogy a reptér polgári és katonai célokat egyaránt szolgáljon, mint pl. a Rostock-Laage 1995 óta, az már Pápa esetében már nem volt lehetetlen. Csak az kellett hozzá, hogy az ügyefogyott és nyámnyila, belső villongásaival elfoglalt MSZP-kormányok helyett egy gátlástalan és erőszakos Fidesz jöjjön, egy Pápa városa iránt erősen elkötelezett Kövér Lászlóval: a szocialistákat két kenyér közt megmajmoló katonai lobbi lehúzta a vécén Taszárt, és a korábban elképzelhetetlen kettős hasznosításnak az amúgy teljesen alkalmatlan Pápán már nem volt akadálya.
Taszár a birkáké, és ez már így is marad. Nagyon kedves állatok, egy szavunk sem lehet.
Közben jót röhögött mindenki a két somogyi vásári mutatványoson, Gyenesei István megyei közgyűlési elnökön és Szita Károly kaposvári polgármesteren, akik azt hitték, hogy meghatnak bárkit azzal, ha vállvetve felépítenek egy polgári terminált a taszári betonvégen, amely azóta is csendben enyészik… Lassan lehet megint költöztetni a jó kis világos, tágas, temperált csarnokba a Kossuth téri leándereket.
Taszárról hamarosan részletesebb cikk (sorozat) várható a KAPOS-T-on, az USA és a NATO idetelepülésétől kezdjük a történetet, de annyit nyilván még a kevésbé tájékozottak is tudnak, hogy 2003-ban kisebb-nagyobb botrányok után távozott innen az amerikai békefenntartó kontingens utolsó egysége is, s ebben nem kis része volt annak a hisztérikus kampánynak, melyet a sajtóban szállongó, jórészt hamis hírekre alapozva kavart Szita „Kaposvár retteg” Károly és Mátrai Márta, utóbbi a Munkáspárttal karöltve tüntetést is szervezett Taszárra.
Itt számolunk be majd részletesen arról az alávaló hadjáratról is, amelyet Gelencsér Attila és Heintz Tamás indított 2010-ben, a választások előtt Taszár ügyében, benne a hírhedt, a Youtube-n a mai napig látható sajtótájékoztatóról, melynek során egy gyakorlatilag kész, sikeres privatizációs pályázatot fúrtak meg, fenyegettek és rágalmaztak mindenkit, akinek az ügyhöz köze volt. Itt hangzottak el a bűvös szavak:
Ráhagytuk: jó döntés volt, amint a vasúttal is csodát tett Attila és Tamás.
Most, úgy tűnik, a lehetőségről, minden bizonnyal az utolsóról, lecsúszik Taszár. Egy, az ukrajnai helyzet miatt tartósan a körzetben működő NATO kontingens és reptér, mely a legnagyobb teherszállító Galaxykat is fogadni tudta, az egykor nyüzsgő bázis, amely a boszniai béke egyik szimbóluma, tartóoszlopa lett, talán életet lehelhetne a csendesen, egyre reménytelenebbül vegetáló dél-dunántúli környékbe. Móring József Attila KDNP-s somogyi képviselő a nemzetbiztonsági bizottság tagja, így nyilván rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek szükségesek lehettek volna egy eredményes lobbizáshoz. Azt pedig talán senkinek nem kell magyarázni, hogy mennyivel nagyobb szüksége lenne egy efféle kézrátételre Kaposvárnak, mint Székesfehérvárnak.
Egyszóval lesz mit megköszönni bőven: jelen tudásunk szerint két hét csúszással, ismét péntekre, kilencedikére időzítették Orbán Viktor miniszterelnök kaposvári látogatását. Persze, csak ha valami közbe nem jön, de már a látogatás puszta ténye elég ok a hetes böjtre és a szent áhítatra, hogy a már-már megistenülni látszó, a létező világ megmentésének minden terhét a vállán hordozó államférfiú egyáltalán ide, Kaposvárra…
1996. január 13-án korántsem volt ekkora felhajtás: egy Bill Clinton nevű kétkezi USA-elnök csak úgy leszállt Taszáron, megszemlélte a dolgok állását, szólt néhány elismerő szót, és továbbállt. Igaz, ő demokrata volt, azok meg ilyenek.
H. I.
