Személyesen Orbán Viktor keveri majd a betont Kaposváron
Érthetően a legtöbb kaposvári polgárban él több-kevesebb kíváncsiság azokkal a „történelmi” változásokkal kapcsolatban, amelyekről nem győznek áradozni mostanában a helyi cselédmédia minden lehetséges felületén. Orbán Viktor rájött, hogy Budapestet soha nem fogja bevenni, hisz mára már ez a mostani, végtelenül szerény képességű Tarlós István is ellene fordult, s a város pedig nem szűnik meg pezsgő, színes, „multikulti” metropolis lenni, amelynek lakói legfeljebb lesajnálóan keresztülnéznek a pocakos, szotyolaköpködő lelátótölteléken. A magyar falu halott, így maradnak a közepes nagyságú városok, melyekben még jó sok vasbeton és Viacolor burkolat elfér, így ott kell megnyerni a következő választásokat. Vigasztaljon mindenkit, hogy a szinte biztos befutó nyertes kivitelezőbe, a ZÁÉV-be egyes sajtóhírek szerint Mészáros Lőrinc, lánykori nevén Orbán Viktor is betette már az első lábait, így a pénzek útja is ki van kövezve.
A ZÁÉV építi a HVG cikke szerint a 13 milliárdos szombathelyi Haladás stadiont is (melyet a kommentelők emiatt már el is neveztek „Hálaadás”-nak), tehát minden jel szerint ők lesznek az új KÖZGÉP. Amint közismert, az elmúlt években a kaposvári EU-s és kormányberuházások többségét is a ZÁÉV építette: az Agora, a kórház, a Szivárvány, s pl. épp most a vasútállomás felújítása is a kezük munkáját dicséri, s le merjük fogadni, hogy ez a jövőben sem változik. És, amint az alábbiakból kiderül, jóslásban nem vagyunk annyira rosszak.
Uszoda és sportcsarnok: ami mindig bejön
Ezzel az – amúgy tőlünk merőben idegen – önfényezéssel is kezdenénk: Orbán Viktor ugyebár október 9-én járt Kaposváron, mi – tehát a KAPOS-T – viszont május 20-án, tehát szűk öt hónappal korábban jelentettünk meg egy írást arról, hogy vajon mit fog ígérni a miniszterelnök.
Nyilván nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy a 67-es út – nevezzük így – átépítését, és a színház felújítását megjósoljuk: inkább az lett volna a meglepő, ha ezek nincsenek benne a csomagban, olyannyira a körmünkre égett mindkettő. Ugyanakkor szerényen felhívnánk rá a figyelmet, hogy az úttal kapcsolatban azt írtuk: ha mégis átterveztetik kettőről négysávosra, az legalább két év csúszást jelent majd. És lőn: Orbán fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy minden városban csak arról szerződik, ami 2018-ig – nyilván a választásokig – el is készül, kivéve egyet – na mit? – hát persze, hogy a 67-es utat…
A színház esetében nem voltunk pontosak: mi kicsit homályosabb ígéretre tippeltünk, s bár nagyjaink szóban nagyon eltökéltnek mutatkoztak a felújítás ügyében – a Csiky Gergelyről néhány bekezdéssel alább szólnánk részletesen – még mindig lehet, hogy nekünk lesz igazunk.
Az intermodálisról szólva – bár az elmúlt években már annyit beszéltek róla, hogy Szita Károly számára roppant kínos lett volna, ha végleg elmarad – kételyeinket fogalmaztuk meg az eredeti elképzeléssel kapcsolatban, és mit ad Orbán: alig egyharmadából épül „valami”, ami nyomokban emlékeztet csak a sok szép makettre.
Csak azért idézzük szerénytelenül májusi írásunkat, mert tényleg senki nem beszélt előttünk róla: ígéretnek jól cseng, és, ha már futballstadion nem lesz…
Ami viszont igazán bejött – s erre kicsit büszkék vagyunk – az a sportcsarnok és a versenyuszoda. Kaposváron élő ember nem beszélt előttünk arról, hogy szóba jöhet-e egy új, nagyobb befogadóképességű csarnok és egy fedett, nagy versenyek rendezésére alkalmas „ötvenes”. Évek óta mást sem hallani Kaposváron jobbról, balról és középről: „Mi lesz a 67-es úttal?” „Mikor lesz felújítva a színház?” „Mikor kezdik építeni az intermodálist?” Ehhez képest még senkitől nem hallottunk – s főleg a nagy lég-, bocsánat, fellegvárépítőktől különösen nem – hogy „Mikor lesz új sportcsarnok és versenyuszoda?”
Egy biztos, sportcsarnokról és uszodáról a KAPOS-T-on kívül senki nem beszélt: ha mi fújtuk a passzátszelet, nagyon szívesen. Nem várunk érte köszönetet – valószínűleg hiába is tennénk.
Telekügyek: TAO-k és tahók
Azt, hogy erre még a városvezetés sem volt felkészülve, kiválóan mutatja, hogy az uszodának most lóhalálában kell megvenni a telket a „Trombitás” Kovács Józsitól, s a sportcsarnok egyetlen lehetséges helyét pedig éppen múlt évben adták el 140 millióért a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiának, hogy most visszavásárolhassák. Ez persze így nem más, mint a mértéktelen, ostoba közpénzszórásnak tekinthető TAO lenyúlása: Eladtak egy akkor még feleslegesnek tűnő földdarabot, melynek árát a Bene amúgy sem tudta volna elkölteni, s most állami támogatásból visszaveszik.
A Sportcsarnok környéke a jégcsarnokkal és az atlétikai pályával. A pirossal körberajzolt rész, amelyet eladtak a Bene Akadémiának, s amelyen el tudunk képzelni egy új, 4000 férőhelyes létesítményt.
Így már nem TAO, s nyugodtan beletolhatják a – szerintünk törvénytelenül működő – Rákóczi fedőnevű megye 1-es futballcsapatba.
A sok szárnyaló terv megvalósításával kapcsolatban azonban vannak aggályaink: most hagyjuk is azt, hogy Szita Károly január 23-i ünnepi beszédében megint, afféle monomániásként elmondta szokásos baromságait: az intermodális szerinte „közelebb hozza a Donnert a belvároshoz”, azonkívül most már egyenesen „Schwajda György tervezte a színház megújítását”.
Miután ma már tudjuk, hogy a polgármester személyesen, tehát nem csak sajtósain keresztül lelkes olvasónk, s azt is, hogy ezeket az egetrengető ostobaságokat kizárólag nekünk címezi, már csak egyet nem értünk: a színházfelújítás valódi tervezője, Lőrinczné Balogh Krisztina főépítész miért hallgat mindkét esetben az igazságról? Oppardon, azt is tudjuk: több száz millió szépen csengő oka van rá.
Feltételes közbeszerzés? Mi van?
Ennél persze sokkal fontosabb kérdések merültek fel a színházfelújítás kapcsán: például az a meglepő kijelentés, amelyet a polgármester a január 21-i közmeghallgatáson tett. Egy kérdésre válaszolva ezt mondta:
A közmeghallgatás jegyzőkönyve, fantasztikus gondolatgazdagság néhány mondatban: Szita idecsempészte a lényeget (vagy elszólta magát): csak “feltételes” közbeszerzés lesz a színházról az idén. Érdemes a taszári megjegyzésére is vetni egy pillantást: el sem hisszük, hogy ennyi cinizmus, képmutatás, alattomosság belefér egy mondatba…
„Ebben az esztendőben” tehát csak feltételes közbeszerzés lesz? Ez – nem az álmoskönyv, a jogi szaknyelv szerint – azt jelenti, hogy „az ajánlatkérőnek úgy kell lefolytatnia a közbeszerzési eljárást, hogy a pályázata még nem került elbírálásra, vagyis kétséges a finanszírozás forrása”. Ez bizony, ahogy mondani szokás, „lóf@sz és esti fény”: senkit nem kötelez semmire. Sima időhúzás, amelyet élesben meg kell majd ismételni.
Ehhez képest Orbán Viktor még azt mondta, idézzük: „Vagyis azonnal munkához kell látni … A színház esetében ez annyit jelent, hogy meg kell keresni a terveket, s ha megvannak, ki kell írni a közbeszerzést.” A tervek megvannak – 2006 óta – ám közbeszerzésnek négy hónapja nyoma sincs, s ha ehelyett az idén csupán papírok tologatása lesz, valaki nagyon csúnyán átverte a miniszterelnököt. Vagy ő minket.
Ahová csak nézünk, pimasz cinizmus mindenhol: nem, Viktor, normális országban nem kell befejezni a ciklus végére a beruházásokat, mert ott a következő kormány nem szokta lerombolni azt, amit az elődje épít. A területfejlesztés pedig nem kegyúri adomány és kampánytéma a politikusok részéről, amiért szavazat jár cserébe. Ennyi lövésed van a demokráciához.
Ha viszont az őszi évadot még ebben az épületben kezdi a társulat, egészen biztos, hogy nem készül el a 2018-as választásokra a felújítás. Gondoljunk bele, hogy a vasútállomás egyszintes, alapvetően szerkezetet nem érintő renoválása is vagy fél évet csúszik előre nem látható okok miatt, a színház esetében pedig egyrészt a hátsó traktuson jelentős – általunk többször kifogásolt – kockaforma hozzáépítéssel számol a terv, elöl pedig, a bejárat alatti részen szabályosan aláásnák a színházat, egy új, nagyméretű fogadótér, ún. „foyer” kedvéért. Rendkívül bonyolult feladat rengeteg ismeretlen tényezővel. Emlékezhetünk a Fő utca 2. alatti „gyászház” esetére, ahol az alapos felújítás helyett végül földig kellett rombolni az egész épületet, és teljesen újjáépíteni, többek közt az aláépített mélygarázs miatt. Idő, idő, idő.
Színház a város szélén
Kérdés az is, hova költözik majd a színház a felújítás idejére: információink szerint – miután a Rátóti Zoltán pályázatában szereplő fröccsöntött Globe Színház eddig még nem érkezett meg Kínából, két lehetséges helyszín maradt: a Szivárvány Kultúrpalota, mely lassan a filmes világ egyik európai központjává, „fellegvárává” növi ki magát (csak vicceltünk), vagy a volt „Latinka” színházterme, melyet az egyetem néhány éve EU-s támogatásból újított fel, s azóta is üresen áll, miután Vidnyánszky Attila 2013 óta minden színész évfolyamot elhurcibált Kaposvárról: a saját osztálya a Nemzeti díszletei közt bolyong, mások Székesfehérváron vagy Veszprémben lézengenek, s ezt egy helyi eszelős „már majdnem duális képzésnek” bírta nevezni…
A kaposvári színészképzés hovatovább „névben él csak, többé nincs jelen”, így akár oda is költözhetne a Csiky alaposan karcsúsított, vagy „karcsisított” társulata arra a biztosan nem egy évadra. Mert nem annyi lesz, az biztos: 1986-ban, mikor az emlékezetes utolsó felújítás zajlott, Babarczy László azért ragaszkodott az egy évhez, hogy semmiképp se széledjen szét az akkori legendás társulat. Ez a veszély ma nem fenyeget. A sietségből azonban sok, meglehetősen súlyos kivitelezési hiba származott, melyek végigkísérték a színház elmúlt évtizedeit.
Káosz a keleti fronton
Azért képzeljük el azt is, hogy fog kinézni Kaposvár a 2017-es évben, ha megvalósul a „Modern Városok” forgatókönyve, melynek az a lényege, hogy minden szóba jöhető nemzeti erőforrást a Fidesz, ill. a választások megnyerésének érdekében kell összpontosítani, s ezért az összes beruházásnak (kivéve a 67-es utat) 2018 elejére kell készen lennie, hogy Orbán Viktor személyesen adhassa át:
Már most mutatkoznak a jelei az építőiparban a munkaerőhiánynak. Kérdés, hogyan fogják megoldani a dömpingszerűen jelentkező igényt a jövő évben. Amúgy az építésen túl a Modern Városok program semmiben nem segíti a munkahelyteremtést, legfeljebb egy-két kabinos meg szertáros kell a új sportlétesítményekbe.
Tehát kezdődik a színházzal, melyhez felvonulási területként a fél színházparkot is lefoglalják, vele együtt fut az intermodális projekt a vasútállomás teljes hosszában és szélességében négy vagy öt ponton, felül- és aluljáró-építéssel, vágányzárral, áthelyezett buszpályaudvarral, s egy Hársfa-Béla király utcai állítólagos újabb felüljáróval. Vele szemben gőzerővel épül a fürdő melletti területen a versenyuszoda. Totális káosz másfél-két évig a város kulcsfontosságú közlekedési pontjain.
Az Arany János u. 97 alatt viszonylagos elszigeteltségben az új sportcsarnok, a Cseri úton az új busztelephely, a Desedán a kemping, s közben a kórház déli tömbjében az új – Borhi Zsombor alpolgármester szép szavával – „a kaposvári Szilikon-völgy”, ami egy inkubátorház, park és parkolók, plusz a Bajcsy-Zsilinszky utca újraalkotása. Oh, és még közműfejlesztés is lesz, valamint lakások is épülnének.
Mindehhez számítsuk hozzá a 67-es út építését, amely csak a községeket elkerülő részeken fut új nyomvonalon, ezért több helyen komoly forgalomkorlátozásokra lehet számítani. És azt is, hogy a jelenleg elérhető – a CSOK miatt amúgy is szűkülő építőipari kapacitásoknak kb. a tízszeresére lesz szükség Kaposváron – akkor, mikor jellemzően a többi megyei jogú városban is őrült kereslet indul meg az egész építési-szerelési piacon.
Hatból egy mellé: az M9 talánya
Az említett cikkünkben afféle titkos favoritként említettük a szintén régóta húzódó M9-es, nyugat-keleti autópálya ügyét – nem jött be. Alig titkoltan sugalmazni is akartuk ezt, ha nem is a politikai hasznot leső fideszes döntéshozóknak, inkább a helyi nyilvánosságnak, hogy kellően kihangsúlyozzuk: kulcsfontosságúnak tartanánk a térség fejlődése szempontjából. Összekötni hat-hét közepes nagyságú, egymástól elvágott magyar várost, s a Nyugat-Dunántúlt, Ausztriát, Szlovéniát a rohamléptekkel felzárkózó Dél-Alfölddel, Szerbiával és Romániával … nagyon-nagyon hülyének kell ahhoz lenni, hogy ennek fontosságát ne lássa be valaki.
Amit nem lehet elégszer szóba hozni: az M9-es. Ez a tippünk nem jött be, bár az ígéret szerint Zalaegerszeg és Körmend közt megvalósul – a baj, hogy valódi értelme csak az egésznek volna.
Már persze, ha egy egészen kicsit is érdekli, hogy meddig és hova süllyed még szerencsétlen térségünk, a Dél-Dunántúl. Ugyanakkor továbbra is szivárognak információk arról, hogy pl. a Dombóvár-Szekszárd közti szakaszon zajlik az M9 tervezése, érvényes környezetvédelmi engedély van, és Kapospula térségében már kisajátítási eljárások folynak – csak annyit tévedtünk volna, hogy Szekszárdnak lesz beígérve?
Ez lenne a legkevésbé fontos: a lassan kirajzolódó konstrukció fő hibája az – ahogy Szita Károly a városnapi beszédében kihangsúlyozta – nyilván egyrészt pénzügyi okokból, másrészt az említett politikai haszonszerzés miatt 2016-ban semmi sem történik, lényegében mindent 2017-ben, egyszerre, rohammunkában kell(ene) megvalósítani. Ennek egyrészt lehetnek egyszerű technikai akadályai, másrészt viszont pénzügyiek is: Orbán kiemelte, hogy mindez csak megfelelő, három százalék körüli gazdasági növekedés esetén érvényes. Ez viszont szinte biztosan nem lesz: minden előrejelzés szerint lassul a gazdaság növekedése, s az év végére már nem éri el a két százalékot sem.
Ez a két ok: a gazdasági lassulás és a 2018 eleji befejezés bizonytalanná válása (az, hogy a Kedves Vezető nem vághat szalagot) azzal járhat, hogy egyes beruházásokat, főleg gyengébb lobbierejű városokban egyszerűen elhagyhatnak. És ez az esély az idő haladtával egyre nő.
A többi meg úgyis csak propaganda kérdése: amiről nincsen beszélve, arról hallgatva van. Oszt jónapot.
H. I.
