Mostantól a földi paradicsom lesz Kaposvár
Már, ha hihetünk Szita Károly polgármesternek, aki az országos sajtóban megjelentek szerint úgy fogalmazott: „Magyarország megújításának szimbóluma” a bruttó 6 milliárd forintos sportcsarnok. Ha ez így van, akkor a baj annál is nagyobb, mint gondoltuk. Tehát nem egy tudományos fellegvár, nem a kultúra, netán a köz-, vagy felsőoktatás, a modern gyógyítás valamely temploma a szimbólum, hanem egy „aréna”, s a Néró császár óta jól ismert recept: „panem et circenses”, kenyeret és cirkuszt. Nem kell különösebb jóstehetség hozzá: a csökkenő lélekszámú, elöregedő városban a kihasználtsága nagyjából olyan lesz, mint a rákos sejtekként burjánzó futballstadionoké.
Azon persze nem lepődünk meg, hogy a város polgárai a jó cár atyuska kegyosztó
hatalmából kapott ajándék miatt érzett pillanatnyi örömükben elfeledkeznek arról, hogy 2015 előtt Kaposváron élő embernek nem jutott eszébe, hogy múlhatatlanul fontos lenne a városnak egy új aréna.
Szita Károly avatóbeszédében szintén az általa kreált valóság keretei közt mozgott:
szerinte a kaposváriak mertek nagyot álmodni, és összefogtak, hogy álmaikat megvalósítsák. Eszerint Orbán Viktor miniszterelnök egy álmodó, s önmagával összefogni képes (l. Chuck Norris) tiszteletbeli kaposvári, mert rajta kívül se sportcsarnokról, sem sportuszodáról nem „álmodott” senki, mielőtt 2015 őszén bejelentették volna a Modern Városok Program itteni fejlesztéseit.
Csak a KAPOS-T pendítette meg a sportlétesítményeket lehetségesként, öt hónappal az Orbán-bejelentés előtt
Hiába is beszélt volna bárki, hiszen a pénzt a jóságos kormány,
ill. személyesen Orbán Viktor őfőméltósága adta – arra, amire akarta. Kaposvár – mi úgy emlékszünk – többek közt ifjúsági centrumot álmodott sok-sok évig az ipari műemlék Nostra gabonatárolóba, melyet végül óriási áldozatok árán sikerült eldózerolni, s ahol most ugyanolyan pusztaság lesz, mint a Városligetnek csúfolt szomszédjában.
Álmodtak még bizonyos kaposváriak egy nagyszabású, nemzetközi szintű szórakoztató kalandparkról
a Cserben, amely meg is valósult: igaz, csak pirossapkás, gyorstalpalón kiképzett játék-határőrök szórakoztatását szolgálja egyelőre.
Arra is emlékeztetnénk, hogy a KAPOS-T-n többször volt már arról szó: nagyon kevés olyan rendezvénynek látjuk realitását, amely a város felnőtt lakóinak közel tíz százalékát érdekelné, legyen az sport-, vagy – nehezen mondjuk ki – Experidance-szerű netán lovasszínházi „kulturális” esemény. (Ez számít ugyanis kultúrának Szita Károly köreiben.)
Orbán Viktor és Szita Károly a Modern Városok kaposvári sajtótájékoztatóján
Egy 2015-ös Experidance-előadást pl. csak a polgármesteri hivatal két és félmilliós támogatásával sikerült nyélbeütni úgy, hogy közben az együttes 3.58 milliárd (nem tévedés!) forintnyi TAÓ-t kasszírozott. A jegyek jó részét kaposvári fideszes aktivisták kapták –
jutalmul, vagy büntetésből, erről nincsenek információink.
Egy másik esetről is beszámoltunk tavaly: Demjén Ferenc koncertje is elmaradt, melyet szintén a régi sportcsarnokban rendeztek volna. Demjén nagy támogatója a Fidesznek, a rendezvény egyik fővédnöke Szita Károly volt, a pécsi szervező szerint mindent megtettek: hiába.
Azt is tudjuk, hogy a régi csarnok, amely nemrég esett át némi ráncfelvarráson és bővítésen, szinte soha nem bizonyult szűknek, mikor a hosszú évek óta töretlen népszerűségnek örvendő helyi kosár-, ill. röplabdacsapat lép pályára. Minden elismerést megérdemelnek ezek a gárdák a tartós élvonalbeli szereplésért, de ezt nem lehet összemérni pl. a Veszprém kézilabdacsapatának, ill. a Veszprém Arénának a nemzetközi szintjével.
És azt Veszprém városa, a veszprémiek valóban saját erőből érték el 2007-ben.
Ha az MTI hírét átvevő országos lapok a minimális figyelmet szánták volna rá, eszükbe sem jut leírni a városi propagandisták süket dumáját, hogy „a régi sportcsarnok már egyre szűkösebbnek bizonyult sport- és kulturális rendezvények megtartásához”.
(A régi csarnok felújításának minőségéről személyesen győződhettünk meg a Ghymes tavalyi koncertjén: a zuhogó esőben távozó közönségnek a kilépéskor karvastagságú sugárban ömlött a nyakába a víz a főbejárat feletti, rosszul összerakott üvegtetőről. Mindezt a sportcsarnok személyzete röhögcsélve figyelte belülről…)
Nos, ilyen zászlókat nem látott lengeni senki Kaposváron (sem) Magyarország csatlakozásának tizenötödik évfordulóján. Add a pénzt és kuss.
A nagy kérdés tehát, hogy hogyan és főleg miből fogja üzemeltetni
a város Dér Tamás alpolgármester által vezetett cége az új létesítményt. Dér amúgy – fogalmunk sincs, hogy miért – már a tegnapi átadáson kapott egy „valódi ezüstből való” plecsnit Szita Károlytól, ahogy Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára is, aki beszédében azért „eemúltnyócévezett” egy öblöset – ha már Kaposvárnak a „történelmi pillanatra” csak egy másodvonalbeli Fidesz-potentát jutott.
Fidesz-Magyarország: a kommunista Júdás osztja az ezüstöket.
És ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: sem tegnap, sem május elsején egyetlen égszínkék, csillagos zászló sem tűnt fel sehol, egyetlen szó nem hangzott el Kaposváron arról, hogy kinek is köszönhető mindez: hogy tizenöt éve vagyunk tagjai
az Európai Uniónak, melytől naponta kb. kétmilliárd forintot kaptunk felzárkózásra.
Tudjuk, a sportlétesítmények nem közvetlenül ebből épülnek, ám, ha a létfontosságú út-, vasút-, csatorna-, kórház-, stb. építéseket nem finanszírozná az EU, a kormánynak egy fillérje sem maradt volna Orbán rögeszméire. Ezt azt bizonyítja mindennél ékesebben, hogy a paksi bővítés és a Budapest-Belgrád vasút felújítása már csupán csak az ország súlyos eladósodása árán megy.
Hogy kik akkor a valódi nyertesek? Nos, azok biztosan, akik a kivitelező ZÁÉV mögött állnak: Mészáros Lőrinc és futtatója. A többieket inkább a vesztesek közé sorolnánk.
H. I.
