Csiky Gergely Építőipari Kft.?
Az itt következő történet leginkább talán arról szól, hogy mitől is a magyar Európa legdepressziósabb népe. Igazi választ ugyan nem tudunk rá, csupán egy példát, amelyből legalábbis sejthető. Hogyan kell egymással kibabrálni, öncélúan, szórakozásból, talán némi anyagi előnyért, vagy puszta hatalmi arrogancia által vezérelve. Hogyan kell (kell?) a joggal visszaélni, cinikusan a törvény betűje mögé bújva jogászkodni a józan ész ellenében, miközben néhány jóindulatú gesztussal elintézhető lett volna egy ügy, és a jóhiszemű fél nem szenvedett volna kárt, nem kéne futnia a pénze után. Aki pedig a kirakatban áll – mert tévedés ne essék: egy kisváros színházigazgatója nagyon is közszereplő – nem engedheti meg magának, hogy úgy intézze az ügyeket, mint egy falusi kupec.
Egy helyi közbeszerzési eljárással indult minden, melyet Kaposvár önkormányzata tett közzé tavaly júniusban: fel kívánta újítani a tulajdonában lévő, Rákóczi tér 6. alatti színészlakásokat. Egy részükben irodákat kívántak berendezni, de az összesre ráfért a tatarozás. Az összeg nyolcmillió-egyezer forint volt, két részletben. A közbeszerzési döntőbizottságban okozott némi meglepetést, hogy a meghívott pályázó (és a nyertes) a Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft. volt. Fülöp Péter igazgató kijelentette, hogy „a színház saját szakembereivel kívánja elvégezni a felújítást”.
A közbeszerzések a városháza honlapján: 2 részletben nyolcmillió forint a Csiky Kft.-nek. A feléről nem tudjuk, mire ment.
Mondta ezt annak ellenére, hogy a hivatalos cégadatok szerint a Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft.-nek csupán egyetlen legális tevékenységi köre van bejegyezve: előadó-művészet. Aki valaha volt vállalkozó, az tudja, hogy nem véletlenül sorakozik egy cég neve mellett akár száz TEÁOR számjel, ill. tevékenység is: arról lehet érvényes számlát kiállítani, amely a törvényes tevékenységek közt szerepel, miután a legtöbbnek feltételei vannak.
Nos, ez az első dolog, amit nem értünk: miért bízott meg közbeszerzés útján az önkormányzat egy olyan céget, amelynek sem jogosultsága, sem múltja nincs az építőipari kivitelezésben?
A Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft. egyetlen tevékenysége a hivatalos cégadatbázis szerint. Építőiparhoz legfeljebb a Kőmíves Kelemen kapcsán van köze…
Amint várható volt, a „saját szakemberekkel” történő felújítás erős túlzásnak bizonyult: Fülöp Péternek az első dolga volt, hogy alvállalkozót vegyen igénybe a felújítási munkák döntő többségéhez. Meg is találta a megfelelő kivitelezőt, a Blairfess Bt.-t, mellyel írásban megállapodtak 2016. június másodikán, június 15-i kezdést és augusztus 20-i befejezést kikötve, bruttó egymillió-nyolcszázezer forintos árban.
Tegyük hozzá, hogy ez csupán az áfás munkadíj, az anyagot a megrendelő fizette. Ám, ha azt az általános építőipari ökölszabályt nézzük, hogy az anyag- és a munkadíj nagyjából fele-fele költség, még mindig csak 3.6 milliónál tartunk. Nem tudjuk, mit takar még a további 4.4 millió közpénz, amit a Csiky Kft. Kaposvár városától megkapott: lehet, hogy valós teljesítés van mögötte – erre vonatkozó dokumentumok max. közérdekű adatigénylés keretében lennének hozzáférhetők.
Ezen a ponton adjuk át a szót a Blairfess Bt. tagjának, Busa Attilának:
A munkákat rendben el is kezdtük, átvettük a kulcsokat, felvonultunk és dolgoztunk. Folyamatosan ment a munka, és a szerződés alapján kaptuk is a részteljesítések után járó összegeket. A baj ott kezdődött, hogy Fülöp Péter igazgató úr számos esetben különböző pótmunkákat kért, melyek a költségvetésben nem szerepeltek, és a határidőt is kétségessé tették, mert az ütemezett munkákat át kellett szervezni.
A szerződés első oldala. Formailag megfelel, ám minden szerződés annyit ér, amennyi érvényesül belőle.
Sajnos ezekről mindig csak szóban állapodtunk meg, és ez hiba volt részemről: most már tudom, hogy mindent írásban kellett volna kérni. Ettől függetlenül jól haladtunk, és éppen ezért volt megdöbbentő, hogy augusztus 25-én, a befejezés előtt nem sokkal egy mondvacsinált ürüggyel elkérték a kulcsokat, majd a kezembe nyomtak egy borítékban egy felmondást, amelyben az állt, hogy én az „üzleti etika szabályait figyelmen kívül hagyom” és, hogy „nem látszik, hogy a sorozatos határidő-módosításoknak mi a vége, mikor adható át a ház”.
KAPOS-T: Öt nap alatt, huszadika és 25-e közt voltak „sorozatos határidő-módosítások”?
B.A.: Nem tudom, mire gondolt az igazgató úr, de, ahogy mondtam, számos esetben kért pótmunkát. Volt olyan, hogy kérdés nélkül elvitt két festőt, hogy fessék ki a színházi jegyirodát. Mi valóban be tudtuk volna fejezni a felújítást néhány nap alatt, de kizártak a munkaterületről, még a szerszámokat sem tudtam elhozni, és úgy lökdöstek ki az irodából.
A szerződésben szereplő utolsó részletet, háromszázezer forintot nem kaptam meg, így a pótmunkák díjával együtt nyolcszáztizenötezer forint a károm. Hiába fordultam ügyvédhez, azt mondták, mivel írásban kellett volna megkapnom a szerződésen felüli újabb megbízásokat, nem sok esélyem volna bírósági eljárásban, a per- és ügyvédi költségről nem is szólva.
Felkerestem a panaszommal Szita Károlyt is a polgármesteri fogadóóráján. Meghallgatott, és írásban azt a választ kaptam, hogy az önkormányzat a Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft.-vel szerződött, és a műszaki átadás-átvétel szeptember 9-én mennyiségi és minőségi hiány nélkül megtörtént, máshoz nincs közük.
Voltam a Somogyi Hírlapnál is, decemberben, ott is elmondtam mindezt. Az volt a válasz, hogy „lejárt a három hónap”. Kérdem: milyen három hónap? „Amíg egy ilyen üggyel foglalkozni lehet.” Szóval ott is leráztak.
A Somogyinak és Szita Károlynak, ill. a polgármesteri hivatalnak nem voltak kérdései az üggyel kapcsolatban, nekünk bármilyen meglepő, vannak:
Először is: miért nem alkalmazta Fülöp Péter – aki amúgy jogász végzettséggel bír – a bt.-vel kötött szerződésük 4.1 pontját, amely késedelmes teljesítés esetén 15 ezer forint/nap kötbért állapít meg? Miért mondott fel egy saját bevallása szerint 80%-os készültségi fokú kivitelezést, ahelyett, hogy a szerződés szerinti utat választja? Busa Attila szerint a készültség inkább 90%-os volt, mint nyolcvan.
Csak nem azért, hogy – birtokon belülre kerülve – kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kivitelezőt, és ne kelljen neki fizetni?
Szita Károly levele a panaszosnak: rosszul tudja polgármester úr, mint minden jogi kérdést. A megrendelőnek igenis van kötelezettsége a törvény szerint az alvállalkozó felé is. A levél azt is bizonyítja, hogy már szeptember 9-én átvették a lakásokat. Akkor mi is volt az nagy elmaradás és késedelem?
Másodszor: a készültségi fokkal kapcsolatban éppen Szita buktatja le a jeles színigazgatót: levelében azt írja, hogy 2016. szeptember 9-én megtörtént a műszaki átadás-átvétel. Tehát 25-én Fülöp felmondta a szerződést, majd fénysebességgel talált egy másik építőipari vállalkozást, aki felvonult a területre, és befejezte a munkát szeptember 9. előtt. Hát hogyne: pont így mennek a dolgok az építőiparban manapság. Hét-nyolc hónapra vállalnak, vagy jövőre.
Harmadszor pedig halkan megkérdeznénk, hogy ismeri-e valaki a polgármesteri hivatal homályos, fülledt berkeiben és zugaiban a 322/2015. (X. 30.) számú kormányrendeletet, amely az építési tárgyú közbeszerzéseknél alkalmazandó eljárást szabályozza? A lényeg, hogy a közbeszerzést kiírónak (a polgármesteri hivatalnak) először az alvállalkozót megillető összeget kell átutalnia, és, miután meggyőződött arról, hogy a fővállalkozó (ez esetben a színházi kft.) teljesítette azt, kerülhet sor további kifizetésre.
Mellesleg ez a rendelet szabályozza azt is, milyen módon kell meggyőződni a közbeszerzésre pályázó vállalkozás alkalmasságáról…
A bevezetőben elmondtuk, mit is látunk bántóan embertelennek, cinikusnak ebben az eljárásban, beleértve persze a polgármesteri hozzáállást is. Arról szintén nemrég adtunk hírt, hogy négy, húsz-harminc éve társulati tag színészt, akik összesen tizenegy gyermeket nevelnek, utcára tettek.
A helyi cselédmédia, melynek amúgy nagy kedvence a színigazgató, csupán arról bírt tudósítani, hogy dr. Fülöp Péternek, a Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft. megbízott igazgatójának nemrég kiállítása nyílt a Szent Margit templomban, ahol az El Caminón készült fényképeit (fotónak azért nem neveznénk, az más kategória) mutatták be. A kiállítás fővédnöke (még fővédnök is volt, uram, irgalmazz!) Szita Károly polgármester, köszöntőt mondott Gelencsér Attila fideszes országgyűlési képviselő. Többet nem is kell tudnunk – minden világos.
Ezek ám az igazán fontos dolgok, no meg a mindent átható, keresztény felebaráti szeretet.
H. I.
