És ki az új színházi legény?
Hogy stílszerűen a legolcsóbb zsurnalizmussal éljünk, „felbolydult méhkasra” emlékeztetett ma reggel a művelt kaposvári közvélemény: „hallottátok, felújítják a Csiky Gergelyt!” Hoppál Péter megmondta! Hoppál Péter…” A hír alapja az az alig több, mint elszólás, hogy a tegnapi 29-i országos színházi évadnyitón a kulturális államtitkár Debrecenben azt találta mondani, hogy fel kéne újítani a második debreceni színházat, a Csokonait is, és aztán a következő a kaposvári lehet. Megemlítette még, hogy a jövő évben 23 milliárd forint jut színházakra, ettől aztán a tragikusan tájékozatlan, írni-olvasni nem tudó helyi médiamunkások fejében máris összeállt a kép: eljött a kulturális Kánaán! A történet korántsem csak Hoppál Pétertől kiábrándító, aki a Fidesz szóvivőjéből, verbális verőlegényből lett afféle végkielégítésként kulturális államtitkár.
A Sonline tudósítása jár elöl a rémhír- és dezinformáció-terjesztésben: így nézett ki Hoppál szereplése „somogyis” hangszerelésben:
Tájékoztatás Somogyi módra: a két dolognak, a 23 milliárdnak és a színházfelújításnak semmi köze egymáshoz, az összeg teljes jövő évi színházi működési költség.
Csakhogy Hoppál a 23 milliárdot a jövő évi működési támogatásként határozta meg a kultúra.hu tudósítása szerint, és nem, mint felújításra fordítandó összeget! Szó szerint: „Ennek megfelelően a 2016-os központi költségvetésben körülbelül 23 milliárd forint támogatás jut színházművészeti intézmények, gazdasági társaságok működésére Magyarországon.” Hogy akarhat másokat tájékoztatni, aki maga annyira tájékozatlan, hogy ezt a két alapvető fogalmat egybemossa? Ráadásul a cikk a képen is szereplő linkje (utalása) egy régi somogyis cikkre mutat, és nem arra a helyre, ahonnan az információt merítette a szerző.
Mondanunk sem kell, hogy a többi helyi médium sem volt különb: Kapos Tv még emailt is írt a kulturális államtitkárságnak, és, miután már az eredeti nyilatkozatot sem értették, nyilván a klasszikus „hülye kérdés, hülye válasz” esete állt elő. Igen, persze, hogy kap a Csiky, hiszen a 23 milliárd a teljes színházi támogatási összeg 2016-ra. De nem felújításra, majmok, hanem a normál működésre.
Fájdalmas nézni, hogy ül tort, hogy tombol az idiotizmus, a tájékozatlanság, a félműveltség és a szakmai tisztességtelenség egy jobb sorsra érdemes város egész közbeszédében. És ez, úgy tűnik, mindenkinek jó.
Hoppál Péter – csak, hogy legalább egy helyen, nálunk legyen olvasható pontosan – „megemlítette az elmúlt évek olyan kulturális nagyberuházásait, mint a Zeneakadémia, a Pesti Vigadó, vagy a Várkert Bazár, amelyek után az Operaház és az Operettszínház következik a sorban, de eljött az ideje a vidéki kőszínházak épületmegőrzésének és felújításának is. Ezek közül az első a gálának otthont adó, 150 éves debreceni Csokonai Színház lesz, amelyet a kaposvári Csiky Gergely Színház követhet.”
Tehát először az Operaház és az Operettszínház (nyilván száz-százmilliárdos nagyságrendű) felújítására kerül sor, ezt követi a debreceni, és csak ezután jöhet a kaposvári, mely – jól tessék figyelni – már feltételes módban van, mint a távoli jövő zenéje lenni szokott.
Habár az önkormányzat vizsgálata szerint tervet kell készíteni a takarékosabb működés érdekében, Rátóti Zoltán szerint nincs ok az aggodalomra. E számokat elnézve mi sem aggódnánk.
Nos ennyi igaz a ma reggeli, „felkavaró” hírekből: ne tessék még elkezdeni a Rákóczi téren meszet oltani, odahordani a bontástéglát, pallót, állványt, s hasonlókat – rá tetszenek még érni. A befizetett téglajegyek is csak cirka 30-40%-kal érnek ma kevesebbet, mint mikor le tetszettek mondani a kaposvári kultúra javára a pénzükről.
És láttuk, így is milyen világra szóló sikereket ért el az elmúlt évadban a Csiky. Az évad végén „díjesőről” vartyogott mindenki, akinek lyuk volt az arcán, hisz valóban fantasztikus, hogy Orbán udvari színigazgatója, Vidnyánszky Attila ülepe alá mindenestül begyűrt Pécsi Országos Színházi Találkozón leesett a hű társutas, Rátóti Zoltán színházának is néhány jutifali. Előállt a helyzet, amit az állami kitüntetésekről szokás mondani: „a díjakat nem kapják, hanem adják”. Nem azért kapod, mert nyújtottál valamit, hanem, mert hűséges vagy, elkötelezett, és, hát pénzt, azt nem tudunk.
Egyébiránt nyilván nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hetek-hónapok (személyi) fejleményei mellett sem: a tavasszal lezajlott önkormányzati vizsgálat Rátóti nyilatkozata szerint „gazdasági terv kidolgozására” kötelezte a színházat működtető kft.-t, amire megkérdezhetnénk: miért, eddig nem volt ilyen? Költségvetés nélkül működött a nonprofit cég? Azt tudjuk, hogy tavasz óta felelős gazdasági (stratégiai) vezető nélkül üzemelnek, ami a maga nemében abszurd, de úgy látszik az ilyesmi, színház lévén, nem áll tőlük távol.
Újabb titulus, újabb próbálkozás, újabb ász: fodrász helyett jogász. Előbb-utóbb sikerülni fog…
Kilencen távoztak a színház napi működését szolgáló stábból, köztük több mint ötven év után Kamarell Márta művészeti titkár. A nyugdíj mellett dolgozóknak nekiszegezték az ultimátumot: vagy minimálbér, vagy kívül tágasabb. Tegyük hozzá, az így, vagy épp rendes felmondással elküldött dolgozóknak információink szerint Rátóti nem mert a szemébe nézni: mással intéztette el a piszkos munkát… Mindenesetre a dolog Szita Károllyal, és az önkormányzattal le volt zsírozva: a második döntés alapján kapott nyolc és félmillió forintot már bevallottan a létszámleépítésre kapta a színház.
Tehát az igazgató állításával szemben valóban lehetett kritika a vizsgálat megállapításaiban, ezért kellett egy takarékossági tervet készíteni. A csúsztatás mellett azért ott van egy ordas nagy hazugság is: persze csak a KAPOS-T számolt be róla, hogy a sztárvendégek, pl. Udvaros Dorottya gázsija, és a nem túl régi, ám annál giccsesebb hollywoodi filmátiratok jogdíja irreálisan megterheli a költségvetést. Rátóti Zoltán erről a Somogyiban nyilatkozva azt állítja: „ezek csak legendák, messze nem olyan összegekről van szó, mint amik a pletykákban terjednek”. Nem tudjuk, mi terjed a pletykákban, de a mi, több oldalról megerősített információink szerint „A király beszéde” című darab jogdíja nagyságrendileg nyolcmillió forint volt, alig kevesebb, mint, amit a kirúgottakra költöttek, Udvaros Dorottya esténkénti gázsija pedig (Augusztus Oklahomában) megközelíti azt, amit egy főállású színész havonta kézhez kap. Ez persze lehet, hogy a havi bruttó egymillió körüli összeget leakasztó (kb. havi br. 500 Eft fizetés és kb. 450 költségtérítés) Rátótinak nem sok.
Örömteli hír, hogy a sok leépítés mellett a sokoldalú tehetségét a számára kiszabott rövid idő miatt kibontakoztatni sajnálatosan nem tudó Fekete Réka „stratégiai igazgató” helyett ismét sikerült a színházi életben ismert nagyágyút szerződtetni (nem ám, csak viccelünk): mostantól dr. Fülöp Péter, persze új titulussal („gazdasági és produkciós vezető”) áll a fontos poszton. Hogy a szervezeti és működési szabályzatot havonta váltogató cég működésében (egyszer gazdasági, aztán stratégiai, aztán produkciós izé – vezető tisztségviselőkről van szó, amit az alapítónak, az önkormányzatnak jóvá kellett volna hagynia) és a város egykori kulturális szimbólumának életében jelentős előrelépés lesz-e ennek az ifjú, amúgy pécsi illetőségű, jogot végzett, nemrég még doktori iskolai hallgatónak, aki amúgy dolgozott már a Pécsi Egyetem ifjúsági irodájában, éppúgy, mint a hírhedt Brókernetnél, és úgy tűnik, érdekeltsége van egy ételkiszállító kifőzdében is, azt nem tudjuk.
Egy biztos: színházi, ill. gazdasági vezetői tapasztalata egy percnyi sincs, így elvileg ebben a funkcióban nem is alkalmazhatnák, nyilván ezért kellett a posztot újfent átkeresztelni. Viszont, mint kifőzdés, rutinból meg tudja majd ítélni az adott dologról, hogy azt eszik-e vagy isszák.
H. I.
