A múltat végképp letagadni…
…rabszolgahad. Állítólag hetedhét országra szóló ünnepségeket terveztek Kaposváron, megünneplendő a három évtizede alakult önkormányzati rendszert, ám a koronavírus közbeszólt: a városnak mindössze egy olcsó emléklapra futotta, melyet mindenki megkapott, aki valaha képviselő volt. Bónusznak egy polgármesteri beszéd jutott, melyről nehéz eldönteni, hogy már a biztosan bekövetkező szellemi hanyatlás jele-e, vagy a közgyűlés megalázását célozta ez a szánalmas, mélyen nívótlan szöveg. Mert az napnál világosabb, hogy az önkormányzatiság csupán leküzdendő akadály a Fidesz számra a totális önkényuralom kiépítésében, s ennek a tavalyi számos helyen kormánypárti vereséggel zárult választás új lendületet adott.
Szép teljesítmény, ismerjük el: miközben sorra hozza a kormány az önkormányzatokat nyomorító intézkedéseket (legalja módon kihasználva a járvány okozta szükséghelyzetet, miközben pl. a környező államokhoz képest a kisujját sem mozdítja a bajba kerültek érdekében), Szita Károly nem szűnik meg a pártja és főnöke dicséretét zengeni. A szép beszéd ugyan október 28-án hangzott el, de, mint tudjuk, a jegyzőkönyveket erősen cenzúrázzák, fésülik, kozmetikázzák, s így csak hosszú hetekkel később kerülnek fel a város honlapjára. Sz@r munkához idő kell.
Kivételesen sokat idézünk, mert érdemes: a jegyzőkönyv kozmetikázója
legalább olyan pocsék munkát végzett, mint a főnöke – ezúttal a helyesírási és nyelvhelyességi hibákat kivételesen benne hagyjuk.
„Visszaemlékezve kicsit a 30 évre bizony nagyot változott a világ.”
Bizony, de mennyire: 1990-ben Kaposvár népessége 71.790 fő volt, 2019-re ez 61.441-re csökkent, tehát több mint tízezer fővel, s ennek a csökkenésnek közel kétharmada 2010 után következett be, nyilván teljesen függetlenül az Orbán-kormány áldásos tevékenységétől.
„Ezt egy olyan ember mondja ma, aki részese volt a 30 évvel ezelőtti október 28-i eseményeknek, magára gondolva.”
Tudjuk, Karcsi: soha nem gondoltál másra, csakis magadra.
Sőt: azt is tudjuk, hogy ki küldött a háromperkettőből mint tmb-t, önkéntes társadalmi megbízottat az új önkormányzatba. Ahogy azt is: 1990-ben a két választási forduló közt igazoltál át a Zöld Pártból a Fideszbe, mint a hűség és kitartás eleven szobra, és MSZP-támogatással lettél alpolgármester.
„A történéseket hűen felelevenítően szólt a mögöttük hagyott önkormányzati ciklusok egy-egy jellemzőjéről.”
Hűen, mi? Hát hogyne: a történelmi hűség (saját múltjáról), őszinteség és egyenes beszéd mindig is az erősségei közé tartozott, ahogy a szerénység is. De csapjunk bele:
„1994-1998 közötti időszakban Horn Kormány idejéről három fő szempontot említene, amely meghatározta annak az időszaknak a működését az első a Bokros csomag, amely a hazai baloldali megszorító politika szimbólumává vált.”
Nos, erről csak annyit, hogy a sokat vitatott csomag az Antall-Boross-kormány 1990-94 közti, szánalmasan gyenge jobboldali kormányzásának következtében kialakult katasztrófahelyzetet hárította el, Nyilván nem volt hiba nélkül való, de szó szerint „a szakadék széléről rántotta vissza az országot”. 1990-től 1993-ig a GDP több mint húsz százalékkal, az ipari termelés 35 százalékkal,
a mezőgazdasági termelés 45 százalékkal csökkent.
Kilenc- kilenc és fél százalékos hiány minden évben, 22-28% közti infláció (ez mond valamit?). Az Origo 2002-es írása (ez még a „régi Origo”) így fogalmaz: „… az ország átélt volna egy, a mexikói gazdasági katasztrófához hasonlatos összeomlást. Tény, hogy Bokros Lajos 1995. március 12-én meghirdetett stabilizációs modellje tananyag a nyugati közgazdaság-tudományi egyetemeken, valamint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is
követendő modellnek minősítette a volt pénzügyminiszter döntéseit.”
A HVG csomagra emlékező 2009-es cikke pedig így ír: „A csomag bevezetése nemzetközi szinten sikernek bizonyult, hiszen ennek köszönhetően egy évvel a bejelentés után sikerült megállapodást kötni a Valutaalappal, és Magyarország még 1996 tavaszán az OECD tagjává vált. Utóbbi jelentősége abban rejlik, hogy enélkül sem a NATO-felvételben, sem a várható európai uniós tagságban nem reménykedhettünk volna.” Más szóval ezért tömheti most a zsebét
Orbán Viktor és sleppje, beleértve a derék kaposvári polgármestert.
Szitának ezúttal (is) sikerült – kihasználva a teljesen egyoldalú és antidemokratikus kaposvári közgyűlési működési szabályzatot, no meg a várost általában jellemző fásultságot és restséget – köpni egy jó nyúlós-ragadósat hátrafelé, ráadásul azokba az időkbe, amikor éppen ő, az 1994-ben megválasztott polgármester, egy erős,
13 fős MSZP-SZDSZ frakció támogatásával tudta csak vezetni a várost.
Nagyon is simulékonyan. Akkor döbbent meg állítólag Horn Gyula miniszterelnök: „…mér’, a Szita Karcsi az nem emeszpés?” 1994 és 2002 között végig kisebbségben volt a Fidesz a közgyűlésben, s azidőtájt jól jöttek a régi elvtársi kapcsolatok a megyei tanácsi KISZ-szervezetből, no meg abból a másikból.
És még messze nincs vége… folytatás hamarosan.
H. I.
