És hová lett nyár óta közel ezer kaposvári?
Igazából nem is akartunk volna erről írni: a helyi eredményeket nézve megállapítható, hogy Kaposvár teljesen átlagosan „teljesített”: a 43.67%-os részvétel éppúgy középarányos, mint a nemek és az igenek aránya (98.13 – 1.87) valamint az érvénytelen szavazatoké: 6.98. Ezen tehát sok elemezni való nincs, hacsak az nem, hogy „történelmi léptékkel mérve” is fideszes városként nyilván illett volna sokkal jobb számokat hozni: Hódmezővásárhely toronymagasan jobban teljesített. Hogy ez nem így történt, abban talán van némi részünk, s a nyáron lezajlott, az ellenzék és a civilek számára egyértelmű sikert hozó népszavazási kezdeményezésnek. Amellett viszont, ahogyan Kaposvár polgármestere és városháza féregnyúlványai: a Kaposvár Most és a Kapos Tv hogyan kommunikálták a nagy pofára esést, nem mehetünk el szó nélkül.
A fideszes pártsajtó viszont szeret elmenni szó nélkül a tény mellett, hogy a Jobbik a saját táborát a részvételre és a nem szavazatra buzdította, s a közvélemény-kutatások adataiból az is kitetszik, hogy a baloldali, főleg a kevéssé iskolázott, idősebb szavazók is jelentős arányban részt vettek a voksoláson. Ez azért komolyan árnyalja az „elsöprő” győzelemről szóló fideszes legendákat: csupán az idegenellenesség, a rasszizmus és az általános előítéletesség szólt vissza a nemek valóban döntő arányából a fideszes mozgósítás mellett.
Ugyanakkor – amint korábbi cikkünkben is elmondtuk – habár a távol maradókat nyilván nem lehet besorolni automatikusan az ellenzék támogatóinak – hisz ezer más oka is lehetett – azért a harmincezer kaposvári polgár többsége nyilvánvalóan átlátott az eszelős agymosó terror, a nyilvánvalóan hazug politikai haszonszerzés és a nettó idegengyűlölet álcáján. Az index.hu kiváló elemzése erről itt.
Apropó: az is megérdemel talán egy bekezdést, hogy milyen tempóban fogy Kaposvár lakossága: évente és papíron minimum ezer fővel, amely a gyakorlatban nyilván a kétszerese is lehet. A 2014-es önkormányzati választáson még 53.824 fő volt a választási névjegyzékben szereplők száma, idén júliusban, a gumiégetős aláírásgyűjtés irányszámának 53.356 főt adott meg a helyi választási iroda, a mostani népszavazáson pedig már csak 52.633 volt a szavazásra jogosultak aránya. Ez is a siker része, nyilván.
Az viszont, amit a tegnapi sajtótájékoztatón produkált Szita és a csicskasajtó, az minden képzeletet felülmúl: szerinte „elsöprő egyetértés alakult ki a kaposváriak között” … „a kaposváriak 98 százaléka azt mondta, hogy nem kér a kötelező betelepítésből”.
Nos, megszokhattuk már, hogy Kaposvár polgármestere hazudik.
Hazudik, mert fideszesként ez a természetes létformája, hazudik, mert ügynökkorában ezt tanulta: abban szocializálódott, hogy családtagjainak, ismerőseinek, kollégáinak hazudnia kellett arról, hogy nem azért kérdezgeti őket olyan lelkesen, mert kíváncsi a véleményükre, hanem, mert jelentéseket ír a kommunista állambiztonságnak önként és élvezettel. Ez a mostani hazugság azonban erősebb a szokottaknál:
Nem a kaposváriak, hanem a kaposvári választópolgárok egy kisebb része, negyvenhárom százaléka ment el szavazni, s közülük közel kétezren igennel, vagy érvénytelenül szavaztak.
Így a hőn áhított „nemek” aránya – bár ezt a hivatalos választási eredmények nem emelik ki – mindössze 34.82%, vagyis alig több, mint egyharmad. Jóreggelt kívánunk.
Vagyis aki nem szavazott, az nem kaposvári? Talán nem is magyar? Megérkeztünk honfitársainkat a nemzetből kirekesztő, nyilas világba, és talán már a vagonokat is meg tetszettek rendelni?
Hányingerkeltő persze az is – és a Kapos tv és Somogy Tv-k esetében szerintünk ismételten, sokadszor törvénysértő – ahogyan a féregnyúlvány-média egyetlen szóval, még utalás szintjén sem említi a tegnapi népszavazás érvénytelen voltát. Ki sem ejtik az „érvénytelen” szót, csupán burkoltan utalnak rá, hogy mennyi volt a részvételi arány. Így a gyanútlan olvasó – bár úgy gondoljuk, a nyári, gumiégetős lebőgéseik után ebből már jóval kevesebb van – azt hiheti, hogy valóban fényes győzelmet aratott a Fidesz.
Közben pedig a taknyán csúszott ki a szavazóhelyiségekből október másodikán.
A Somogyi is odatette magát: Mészáros Lőrincre, az új tulajdonosra várva erősen visszavettek a nyáron, a gumiégető-ügyben itt-ott mutatott kritikus hangból, elárulva ezzel azt is, hogy miért csinálták: a taktika, hogy mindig a többség mellé állunk, a nemes cél, az olvasottság növelése érdekében.
Az a Mediaworks-tulajdon Somogyi mutogat ujjal az ellenzékre, amely csak a KAPOS-T által számtalan esetben dokumentált alkalommal feküdt le a Fidesznek. Onnan ugatják meg az MSZP-t káderei miatt, ahol a rendszerváltás után is évtizedekig volt állampárti (MSZMP) pártcsinovnyikok voltak a főszerkesztők, Kercza Imre és Lengyel János személyében, s a cikkíró persze hűen szolgált alattuk. Ehhez kell a bivalybőr, nem a nyelvhelyességhez.
Most, a tegnapi választásokat értékelő publicisztikájukban egy rakás sületlen közhely mellett (Fónai Imre) azt tartották fontosnak kiemelni a cím utáni ún. leadben, hogy az ellenzék „a szavazókörök felébe sem képes delegáltat küldeni a szavazatszámláló bizottságokba”. Nos, ez már magyarul is szarul van, emberül meg pláne: nagyon úgy tűnik, hogy a cikk nulla értékű információtartalmát
csupán azért kaparták össze, hogy az elején kiemelten odab@szhassanak az ellenzéknek egyet, mintha nem a Fidesz, hanem az ő kudarcuk lett volna,
és elégedettek legyenek Budapesten, a Mediaworksben ülő főnökeik, akik közül némelyeknek annyi köze van a sajtómunka legaljához, hogy annak idején megengedték neki Csiky Gergely Színházról szóló újsághírek összegyűjtését – valamire való cikket életükben nem próbáltak meg írni.
Közben pedig, úgy gondoljuk, az ellenzék tehetetlensége leginkább a fideszes legendagyártás kelléke: valójában sikeresen tartották távol az ötmillió szavazó jó részét az urnáktól, és értek el közel tíz százaléknyi érvénytelen és „igen” szavazatot, úgy hogy az elképesztő fideszes propaganda-nyomulással szemben semmiféle eszközük nem volt.
A Fidesz még két héttel ezelőtt is az érvényességre tett fel mindent, nem utolsó sorban magyar emberek húszmilliárd forintnyi közpénzét. Emlékeztetőül ideírnánk, hogy ez a nagyon szerényen számolt összeg másfélszeresen meghaladja Kaposvár egy éves teljes költségvetését. Két hét elég volt hozzá, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét kezdjék szajkózni.
Úgy tűnik, mostantól az ötmillió hazaáruló országában leszünk kénytelenek élni, ahol láthatóan egyre kevesebb az igazhitű, a hadra fogható Fidesz-dzsihádista. Kaposváron pedig ez már másodszor bizonyosodik be röpke néhány hónap alatt.
H. I.
