Kis nyári semmiség a Kapos szálló hátsó fertályán
Sokat, de biztosan nem eleget cikkeztünk már arról, hogy a Fidesz közelében semmivé válik a jogkövetés, akár a világűr felé haladva a gravitáció. Nincs ezen miért meglepődni: a lényeg, immár zsigerből, a hatalom bódító mákonya. Kósa Lajos nem azért motorozik végig a kaposvári sétálóutcán a haverjaival, mert nehezére esne a törvényes úton járni – dehogy. Mert megteheti. Mert úgy érzi, egy kiváltságos kaszt tagja, amelynek mindent szabad. És szomorú, de igaza lett: a kutya meg nem ugatta azért, amit tett, ellentétben másokkal, akiket még a behajtási engedélyük birtokában is évekig vegzáltak a hatóságok. Most ismét esett egy többé-kevésbé hasonló: Szita Károly polgármester – ráadásul szabadságának idején hivatali autóval – a megállni tilos tábla hatálya alatt parkolt a Kapos szálló mögötti közterületen. Mert övék a hatalom s a dicsőség, s ezt efféle kis semmiségek útján is fontos érzékeltetni az alattvalókkal. Ámen.
Lesznek szép számmal persze, akik most is „apróságról” „félreértésről” beszélnek majd, amelyet „kár felfújni”: a polgi csak beugrott egy gyors ebédre kisgatyában, pólóban, ahogy azt az ember szabadsága idején megszokta. Talán tökfőzelék volt otthon aznap, talán teniszpartiról méltóztattunk jönni – nem tudjuk. A hivatali, BIT 621-es Skoda – ideírjuk ám rendszámot, mert az utolsó csavarig a kaposvári adófizetők pénzéből van – úgy látszik, halidéj idején is dukál a „főnöknek”.
Mint ahogy sok egyéb is, például a tilosban parkolás.
Félreértések elkerülése végett: a hotel közlése szerint a tábla hivatalos, azt a hatóság tette ki. Nem valami bótban vett, kapurakirakós „ideneálljparaszt” illegál tablicáról van szó, hanem olyanról, amelyért a város – és a világ – bármely pontján súlyos tíz- vagy százezrek zuhannak az egyszerű halandó nyakába – persze jogosan. A tábla látszik, alatta a nyíl is, bár a Kaposvárt lassan – és jótékonyan – benövő bozótot éppen meg lehetne stuccolni.
És, hogy további félreértés se legyen: szemtanúk látták Szitát parkolni, s persze az étteremben is. Azt is tudjuk, kinek a kizárólagos használatában van az autó.
Persze, ha egy hatósági eljárás során bebizonyosodik, hogy valaki más vezette, netán a szálló londinere parkolt direkt rossz helyre (csak viccelünk), mi leszünk az elsők, aki elnézést kérünk, ígérjük.
A polgármesteri batár. Jól láthatóan nem ül benne senki, így nem valószínű, hogy menet közben fotózták le. A tábla pedig hivatalos: nem a Kétfarkú Kutya festette.
Biztosan véletlen, de amúgy is téma lett a nyári uborkaszezonban ez: pl. a Kaposvár Most nemrég tett közzé egy rendkívül tartalmas, mélyen szántó cikket (ismét csak viccelünk) a kaposváriak parkolási szokásairól. Érdekes, hogy a polgármester vagy a haverja (Kósa) nem kerültek bele a szórásba: ez is sokat elmond azokról, akik a mindennapi szellemi betevőjüket a fideszes gennycsatornákból nyerik…
És persze a Mészáros Lőrinc szebbik felén fényeskedő betyártallér, a Sonline sem maradhatott ki: valóságos tudományos műremek, nagydoktori disszertációnak is beillő értekezés látott napvilágot a sétálóutcai közlekedés mindennapjairól. Valahogy innen is kimaradt Szita Károly legújabb alakítása, pedig az egyik, meglehetősen népes kaposvári közösségi oldalra már napokkal ezelőtt felkerült. (Arról nem beszélve, hogy a magas röptű cikk konkrétan megtéveszti az olvasókat abban a kérdésben, hogy szabad-e a sétálóutcán kerékpározni…)
Ahogy tehát a gumiégetős történet kapcsán, vagy éppen a Kétfarkú Kutya Párt járdafestései ellen indított groteszk akcióban, a Pécsi utcai iskola ügyében, és számos esetben beigazolódott: Szita Károly egyáltalán nem érdeklik a törvények, a szabályok, a norma. A Fidesz-világban éppen a lopás válik normává, a saját szabályaik semmibe vétele, sőt:
éppen ezzel deklarálják, hogy ők a törvények felett állnak, nekik szabad azt, amiért másokat a földbe taposnak.
Csak remélni tudjuk, hogy legalább a menü ehető volt, s persze kíváncsian várjuk, hogy pl. a jegyző, netán a közterület-felügyelet vagy a rendőrség, netán az ügyészség milyen intézkedést lát indokoltnak. Van rá tippünk.
H. I.
