Úgy tűnik, ez az, ami nem jött be…
Nemrég szóltunk arról, hogy milyen kínos is bír lenni, mikor egy félművelt, vagy a tudatlanságára egyenesen büszke Fidesz-potentát történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, s aztán éppen a nyomában lihegő cselédmédiája leplezi le a marhaságait. Persze a nemzeti öntudat parazsát élesztgető bolond szélre általában csak legyintenek, esetünk viszont súlyosabb holmi szájtépésnél: Szita Károly egy közel tíz éves, mocskos hadjáratot folytatott a józan ész és emberség, no meg saját városának polgárai ellen, miután minden észérv és bírósági ítélet ellenére sem volt hajlandó bezárni a Pécsi utcai általános iskolát. Most kapott egy újabb megalázó pofont az ügyben: a történelem írásbeli érettségi vizsga egyik kérdéssora ugyanis éppen az ún. „hódmezővásárhelyi antiszegregációs modellre” vonatkozott, arra, amelynek a sikerét következetesen tagadta.
És amelyről immár könyvek szólnak, valamint számtalan egyéb publikáció, kutatás bizonyítja, hogy az egyébként hatalmas munka minden kétséget kizáróan sikeresnek bizonyult. Nyilván ezért is került be a töriérettségi példaszövegei közé, s ezt például az a beszámoló is alátámasztja, amely a kormánnyal egyáltalán nem ellenséges Vásárhelyi Hírekben jelent meg az esetről néhány napja:
Részlet a Fidesz-, kormány-, és Lázár-barát Vásárhelyi Hírek cikkéből, amely az idei történelem-érettségi kapcsán jelent meg, emlékeztetve arra, hogy ki melyik oldalon állt, és mit végzett a sokat vitatott ügyben.
A témában megjelent legátfogóbb munka az a kötet, amely teljes egészében letölthető a Motiváció Műhely oldaláról, s az első öt év tapasztalatait összegzi. Az itt megjelent tanulmányok is kivétel nélkül azt támasztják alá, hogy a program sikeres volt: a halmozottan hátrányos helyzet leküzdésének legfontosabb, talán egyedüli terepe az iskola, s egy társadalmi berendezkedés embersége éppen azon mérhető le, hogyan bánik a nehéz sorsúakkal: gettóba zárja, vagy felemeli őket.
Nos, a Kaposvár jelentős, Búvópatak-díjas polgármestere tíz éves megátalkodott és értelmetlen
presztízsharca, hatalomfitogtatása során számtalan alkalommal egyszerűen elhazudta a hódmezővásárhelyi modell sikerét. Annak ellenére, hogy Lázár Jánossal állítólag jó viszonyt ápol(t).
Szita több alkalommal nyilatkozataiban, s jó néhányszor a közgyűlésen kijelentette, hogy a Lázár János polgármesteri korszakában elkezdett komplex iskolaátszervezés, melynek eredményeképp minden helyi iskolában a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nagyjából
egyenlő, 10-15%-os arányban voltak jelen az egyes osztályokban, „nem jött be”, kudarcot vallott.
Szita Károly még némi Facebook-hirdetésre sem sajnálta a kaposvári adófizetők pénzét: az utolsó utáni pillanatig harcolt a rossz ügyért, sejtve, mekkora presztízsveszteség lesz ez neki.
Ezt persze sem ő, sem hűséges szolgahada nem tudta alátámasztani semmivel, viszont az ellenkezőjére számos bizonyíték van, például az említett, már tankönyv formában is létező tanulmánygyűjtemény, vagy épp az amúgy többnyire szegregációpárti helyi, ill. kormánysajtó.
Olyan ez, mint a Krakus-ügy:
Szita Károlyon kívül gyakorlatilag egy ország teljes közvéleménye tudja, mi a valóság, ám ő, egyre göcsösebben ugyan, de hajtogatja a magáét.
A vicc pedig a bevezetőben említett „történelmi” esethez hasonló: a helyi Szita-hű cselédsajtó hiánytalanul és szorgalmasan közli az érettségi megoldásait, benne a kínos szövegrészlettel. Ennek egyik oka nyilván a gondolatszegénység, másrészt lassan minden tabutéma lesz, ami politikával vagy közélettel kapcsolatos.
Így köszönnek vissza a kudarcok, mert nincs az az elfogult mérce,
amely szerint a Pécsi utcai iskola ügye ne Szita Károly egyik legnagyobb politikai veresége lett volna. Mindent bevetett, s mégsem sikerült még az alsóbb szintű minisztériumi fórumokon sem elérni, hogy elindíthasson egy alapítványi iskolát afféle menekülő útvonalként.
És volt veresége bőven az elmúlt időszakban, ne legyünk restek emlékeztetni rá:
itt van például a gumiégető-bukta, melyben tizenkilencezer kaposvárival szemben volt kénytelen meghátrálni, de Gelencsér Attila előretörése sincsen nyilvánvalóan ínyére: megbuktatta kreatúráját, Jakó Gergelyt, folyamatosan rakja tele rokonaival és üzletfeleivel a somogyi-kaposvári kulcspozíciókat. Megerősödött a választáson, pedig Szita még Nadrai Norbert elindításával is próbálta gyengíteni.
A kaposvári gazdaság egy helyben toporog, az elmúlt években egyetlen komoly beruházót sem sikerült idehozni. Egyedül a Modern Városok EU-s és állami beruházásait könyvelheti el, ám a döntésben szerepe nem volt, s ez amúgy is legnagyobbrészt Mészáros Lőrinc vagyonának növelését szolgálja. Arról nem is beszélve, hogy erős csúszásban vannak, legalábbis az, amiből egyáltalán látszik valami.
A színház átadása már bevallottan késik minimum egy évet, de meglepődnénk, ha a 67-es út elkészülne az önkormányzati választásokig.
Vereség, hogy harmadáron, a vasútállomást egyáltalán nem érintve valósul meg a nemrég még az „évszázad beruházásának” csúfolt közlekedési központ: a MÁV érdekei fontosabbnak bizonyultak. Úgy tűnik tehát, hogy ahol diplomáciai érzék, tárgyalókészség, politikai érdekérvényesítés, vagy épp csak egy kis józan belátás kellett volna, mások, máshol jobban teljesítettek.
Előfordulhat persze, hogy valaki éppen így szeretne érettségi tétel lenni: az agresszív kismalac végül is leszállt a bicikliről, vagy nem?
H. I.
