Aki ügynök volt, az is marad: Szita Károly már tavaly titokban a KAVÍZ átadásáról győzködte polgármester-társait…

…ahelyett, hogy becsületesen elmondta volna, mire készül

Szívesen mondanánk, hogy „meglepő” volt a dokumentum, ill. információ, amire nemrég rábukkantunk, de sajnos a legkevésbé sem. Egy, a KAVÍZ (Kaposvári Víz- és Csatornamű Kft.) tulajdonosi körébe tartozó község polgármestere a falusi közgyűlésen már tavaly szeptember elején jegyzőkönyvbe mondta: „Szita Károly … előadást tartott, szerinte túl sok választás nincs, át kell adni a vízi közmű vagyont az államnak. Nem ad más lehetőséget az állam.” Ehhez képest őkelme hónapokig nem volt hajlandó egyenes választ adni arra, hogy át kívánják-e adni Kaposvár és környékének ivóvíz-szolgáltatását a Nemzeti Vízműveknek, pedig tisztességesebb lett volna, ha a közvéleményt nyíltan tájékoztatja arról, mi a szándéka.

Kaposújlak polgármestere, Csabai Tamás mondta a fentieket jegyzőkönyvbe

2022. szeptember 8-án a rendkívüli nyilvános testületi ülésen azzal kiegészítve, hogy Szita szerint „idén, (tehát 2022-ben) 4-500 millió veszteséggel zárt a KAVÍZ, jövőre 2.5 milliárd veszteség várható. Nincs más választásunk, át kell, hogy adjuk.” A kaposújlaki testület persze megszavazta az átadást, ill. felhatalmazta a polgármestert a lebonyolításra, s tegyük hozzá: holnapután, 27-én Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése elé is bekerül egy előterjesztés, kissé terjedelmesebb, de ugyanerről: Kaposvár is felteszi a kezét, átadják a feladatellátást, a víziközműveket és a KAVÍZ Kft. többségi tulajdonát, a hírek szerint 75%-ot.

Eddig erről is csak mendemondák és találgatások keringtek:

csak a céget adja át, vagy csak bevásárolja magát az állam, aztán tőkeemeléssel kiszorít majd mindenkit, a közművek tulajdonjogát is, vagy azt nem? Emlékszik még valaki, hogyan akarta lenyomni a gumiégetőt a kaposváriak torkán? Előző napokban még a városházi munkatársak is csak suttogtak, hogy „valami nagy bejelentés lesz…”, aztán április elsején, pénteken bejelentett, arra számítva, hogy hétfőig el is felejti a helyi közvélemény az egészet, és jöhet a propaganda. Nem így történt.

Szita módszereire mi sem jellemzőbb, mint, hogy a kaposújlaki jegyzőkönyv

tanúsága szerint a polgármestereknek még „4-500 milliós veszteséget” mondott (amúgy honnan tudta volna év közepén?), a kaposvári előterjesztésben viszont „mindössze” 225 millió van, a 2023-ra jövendölt 2.5 milliárd veszteség helyett 1.8.

Részlet a kaposújlaki képviselő-testület 2022. szeptember 8-i közgyűlésének jegyzőkönyvéből.

 

Persze a kaposvári előterjesztésben is van zagyvaság bőven,

így fogalmaz: 2019-ig +/- 0 eredménnyel, illetve minimális veszteséggel tudott a cég működni, az elmúlt években az emelkedő munkabérek, a villamosenergia, valamint az alapanyagok drágulása a változatlan bevételek mellett már minden tartalékot felemésztettek. A hivatalos cégadatok ebből sem sokat támasztanak alá: az évi nagyjából fix 2.3 milliárdos árbevétel mellett 2017-ben szerény 3.5 millió plusszal, 2018-ban 34.7 millió, 2019-ben 23.4 millió, 2020-ban 83.8 millió mínusszal zártak, 2021-ben félmillió forint plusz lett az „eredmény”. Kicsit összetettebb tehát a kép annál, mint amit Szita Károly lát(tat) belőle.

Ami viszont igazán rávall és mérhetetlen szégyen

Kaposvárra nézve: Szita Károly, mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, ahelyett, hogy az önkormányzatok érdekeit védené a nyilvánosság előtt, a kormány „ügynökeként” lép fel, s – ráadásul hamis, eltúlzott adatokkal – győzködi polgármestertársait arról, hogy fogadják feltett kézzel a brutális, agresszív és indokolatlan

államosítást, a magyar önkormányzatiság teljes kiüresítését.

Az előterjesztésben ugyanis pontosan szerepel, mi vezetett odáig, hogy ma a magyar ivóvízellátás hovatovább a polgárok egészségét veszélyeztető kockázat: 2013 óta nem emelték a vízdíjat, és ez „rendkívüli mértékben beszűkítette a víziközmű vállalat fejlesztési lehetőségeit. A víziközművek átlagos életkora magas, felújításukra szánt bérleti-üzemeltetési díj összege már nem elegendő, amely miatt így folyamatosan növekszik az éves üzemeltetés és karbantartás költsége”.

És? Ha ezt ilyen pontosan lehetett tudni, nem kellett volna

jelezni a kormánynak? Megyei jogú városok szövetségének elnökeként nem kellett volna harcolni azért, hogy az önkormányzatok megkapják a szükséges fejlesztési forrásokat? Bezzeg a „rezsicsökkentés” című elcseszett baromságot roppant kényelmes és hálás dolog volt szajkózni tíz évig, aztán most, hogy a fejünkre dől az egész,

odébbsunnyogni, mint aki nem tehet semmiről.

A vízszolgáltatást pedig – nem kell hozzá nagy jóstehetség – hamarosan odaadják koncesszióba Mészáros Lőrincnek vagy egy másik vizesnyolcasnak.

H. I.


Ezt olvasta már?

A gumiégető-bukás anatómiája: kommunikációs Fidesz-csőd, fenyegetőzés, káosz