Krakus-ügy újratöltve – frissítés!*
Információink szerint válságstábot hívott össze Szita Károly Kaposvár polgármestere szombat délelőttre a városházára, miután a Magyar Nemzetben, print és online változatban is, ma reggel terjedelmes tényfeltáró írás jelent meg az általa szisztematikusan tagadott, amúgy korábban alaposan feltárt ügynökmúltjáról. A KAPOS-T az ügy kipattanásának tizedik évfordulójára négy részes, minden részletre kiterjedő elemzést közölt, amelyben a nekünk, kaposváriaknak sokkal fontosabb nézőpont érvényesül: hogyan, milyen segítséggel, miféle kollektív önbecsapás árán volt képes napirendre térni e gyalázat felett a város? A Magyar Nemzet-cikk a korábbiakhoz képest alig hoz új elemet, s olyat pedig főként nem, amit a KAPOS-T cikksorozata ne tartalmazna. Ettől még persze hasznos az újabb Simicska-bomba, mert ismét a figyelem középpontjába állította az ügyet, s reagálásra késztette Szita Károlyt. A városházi kommunikációs agytröszt vajúdott, vajúdott, és szült egy egymondatos nyilatkozat-egeret: „Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Simicska Lajos!” Tiszta, mi? Az emberi hitványság tényleg nem ismer határokat.
A hivatalos kormánymédia rögvest rácsatlakozott a kijelentésre, beszámolóját azzal színesítve, hogy Szita azért került most a Simicska-média kitüntetett figyelmébe, mert nemrég eltávolították a Jobbik választási üzenetét tartalmazó, Publimonthoz köthető cég által kihelyezett tíz ideiglenes óriásplakátot.
Ezért állt volna most bosszút Simicska azzal, hogy felmelegítette Szita ügynökmúltját.
Hozzá kell tennünk, hogy a plakátok eltávolítása miatt a Jobbik feljelentést tett a helyi választási bizottságnál, amely természetesen elutasította azt, ám az OVB helyt adott a párt panaszának. Az ügy sejtésünk szerint a Kúriánál folytatódik. A cikk viszont az OVB döntése után jelent meg, tehát sem a pártnak, sem az üzletembernek nem volt oka „bosszút állni”, hiszen a nyilvánvaló jogtiprást jelen állás szerint orvosolták.
A Magyar Nemzet által közölt dokumentumok közül a nyilvántartó (6-os) karton régóta ismert volt,
különböző beszámolók, pl. Ungváry Krisztiáné a Népszabadságból a beszervezés körülményeit taglaló tartótiszti szövegről is tesz említést. Az, hogy a saját családját, közvetlen munkatársait is belefoglalta a jelentésekbe, szintén köztudott volt.
A Magyar Nemzet cikke ismét lépéskényszerbe hozta Szitát, akinek immár messze-messze nem azzal kéne csak elszámolni, hogy mit művelt a rendszerváltás előtti évtizedben, hanem azzal is, hogy folyamatosan
a szemébe hazudik a múltját illetően – és ezer más dologban is – a választóknak, legyenek akár a hívei, vagy ellenfelei.
Szita Károly nem fél Simicska Lajostól. Csakhogy nem ez a kérdés, már több, mint egy évtizede, hanem az, hogy besúgó voltál-e Karcsi, vagy nem? Persze ezzel a mondattal erre is válaszolt.
Most sem tett mást: nem hajlandó érdemben megszólalni a múltjáról, a hazugságairól, egy mondatra futja csak neki. Várhatóan nem is lesz hajlandó többet mondani, ami elvakult, fanatikus, mindazonáltal egyre fogyatkozó táborának éppen elég.
Szita, alias Krakus „ügynöki profilja” abban foglalható össze, hogy önként, dalolva végezte a besúgói tevékenységet, ám a szakértők szerint helyzetéből adódóan – először a füredi téeszben volt „agrokémiai szakirányító”, majd a kaposvári növényvédelmi állomásra került – nem sok releváns információval tudott szolgálni. Tevékenysége főként saját karrier-érdekeit szolgálta, nyilván ezt is ígérték neki az együttműködésért.
Valójában akkor koronázta meg besúgói pályáját, mikor 1989 táján, már, mint „társadalmi segítő” beépült a formálódó ellenzék soraiba.
Az nyilvánvaló hazugság, hogy „kémelhárító” lett volna, csak, mert a III/II-es osztály szervezte be: az egyes ügynökök jelentéseit tartalmuk alapján mindenki felhasználta.
Azonkívül – éppen úgy, ahogy ma a Fidesz teszi – mindenkit, akinek nem tetszett a rendszer, ügynöknek bélyegeztek, aki idegen hatalmaknak dolgozik.
Ezért került Szita kulcspozícióba ismét, a Soros György elleni elmebeteg hadviselés során.
Azokkal pedig mélységesen nem értünk egyet, akik azt állítják, hogy Szita ártalmatlan lett volna: van jelentése, amely pl. egy M. L. nevű ismerőséről (barátjáról?) szól, aki többször említette, hogy szívesen disszidálna. Ezért – tiltott határátlépés előkészületéért – korábban sokan kaptak több éves börtönbüntetést Kaposváron is.
Az újabb témafelvetésnek persze erős a sajtóvisszhangja: a 444.hu pl. ízekre szedi a kormányhíradó említett cikkét. Az Együtt, Szigetvári Viktor miniszterelnök-jelölt és Kerepesi Tibor, a párt kaposvári képviselőjelöltje a hírek nyomán sajtóközleményben követeli Szita Károly távozását a közéletből.
Cikkünket frissítjük, amint újabb fejleményekről szerzünk tudomást, egyébként minden, amit tudni kell a Krakus-ügyről, dossziénkban elolvasható.
*Frissítés: a tegnapi hír nyomán a legtöbb ellenzéki párt lemondásra, a közéletből való távozásra szólította fel Szita Károlyt. A Hír Tv tudósításából tudható, hogy Karácsony Gergely az MSZP-P miniszterelnök-jelöltje az Együtthöz hasonlóan sajtóközleményben fogalmazta meg ezt, a jobbikos Miháldinecz Gábor pedig kaposvári sajtótájékoztatóján jelentette ki, hogy a kaposvári polgármesternek a Magyar Nemzetben közölt bizonyítékokkal szemben meg kéne védenie álláspontját ártatlanságáról. Az LMP-s Ungár Péter elnökségi tag és a párt megyei elnöke, Felder Frigyes szintén lemondásra szólította fel Szitát.
A parlamenti választáson – valódi politikai alakulatoknak tekinthető – indulók közül csupán a Demokratikus Koalíció nem nyilvánított véleményt hivatalosan az ügyben.
Ez lehet, hogy nem véletlen: Kováts Imre, a párt önkormányzati képviselője több alkalommal is hangoztatta, mennyire elismeri Szita Károly „városépítő” tevékenységét, s ezzel együtt a városvezetés több jogellenes intézkedését is támogatta: legutóbb pl. a Jobbik által kihelyezett ideiglenes plakátokról is azt állította, hogy a jegyző jogszerűen távolította el azokat, miközben az Országos Választási Bizottság a pártnak adott igazat.
H. I.
