Ha az ellenzék javasolja, már nem számít a közérdek
Mint már annyiszor, most is beigazolódott: a jelszó, hogy a közgyűlés nem a politika, hanem a városért való munkálkodás színtere, csak addig igaz, míg a Fidesz érdekei nem kívánják az ellenkezőjét. Ha bárki a rajtuk kívül eső politikai mezőből javaslatot tesz, legyen bármilyen közérdekű, jelentős számú polgár támogatásával bíró, beindul a pavlovi reflex: ezek nem mi vagyunk. És akkor elég a jogszabályt jó bürokrata módjára betű szerint, mereven, vagy épp hamisan értelmezni.
Máskor, más szituációkban persze Szita Károly hajlamos nagyon is rugalmasan kezelni a törvényeket, az övétől eltérő jogértelmezést, pl. a Pécsi utcai iskola vagy a Toldi ügyében, de arról az oldaláról is jól ismerjük, hogy gyakran saját véleményéhez kerít – olykor drága pénzen – közvélemény-kutatási adatokat, ha a szükség úgy hozza. Önkény, nyers érdekérvényesítés bármi áron: a szellemi középszer biztos jele, a kisemberé, aki nem engedheti meg magának a tévedés, az önkorrekció luxusát.
Passz a Közútkezelőnek, coki az aláíróknak: így jár, aki kilóg a sorból (forrás: pszp.hu)
Szita tízezer főt kérdeztetett meg telefonon 2007-ben arról, hogy akarják-e, hogy a Fő utca 2. alatti lakások tulajdonosai a Teleki utca sétáló részét használhassák gépkocsival, aztán a beruházóval közösen építettek inkább egy alagutat a városháza alatti parkolótól. A Kométa állami kistafírozása idején is rendelt egy méregdrága és demagóg helyi közvélemény-kutatást, hogy akarják-e…
2014 folyamán elkészültek a 61-es úton a 48-as-Hunyadi, ill. a Tallián utcai kereszteződésekben a gyalogosokat védő közlekedési lámpák. Szita Károly persze – választási kampány lévén – ott bokázott a kamerák előtt, és nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire fontos fejlesztések valósultak meg. Igaz, hogy korábban többször hivatkozott arra, hogy a főutak városon átvezető szakaszai a Közútkezelő fennhatósága alá tartoznak, és a városnak semmi köze hozzá, persze a választási kampány, az más. Akkor minden, amit addig bürokratikus szenvtelenséggel lepattintottunk, hirtelen szívügyünkké válik. Lehet közgyűlésen szónokolni róla, telefonálni, régi, pártállami beidegződésből „odahatni”, pénzt keríteni rá.
Aztán, a kampányidőszak elmúltával lehet folytatni a régi nótát: már megint „nem a mi hatáskörünk”. Borítékolható volt, hogy így tesz azzal a 639 aláírással megtámogatott kezdeményezéssel is, melyet az Együtt helyi szervezete indított azért, hogy a Füredi út-Nádor, ill. Vörösmarty utcák kereszteződésében lévő helyezzenek el forgalomirányító közlekedési lámpákat, a gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tétele céljából. A két kereszteződés szinte tükörképe a 48-as-Hunyadi-Tallián csomópontoknak: négy sáv, alsóbbrendű út csatlakozása, óriási gyalogosforgalom, számos baleset.
Mindössze egy dolog különbözteti meg a két szituációt: az, hogy tavaly választási kampány volt, most pedig nincs, ráadásul egy ellenzéki párt kezdeményezését kellett volna „felkarolni”. Szita polgármester alaposan fel van készülve az ilyen esetekre, mindig magával hordja kis segédeszközét, a kettős mércét. Most biztosan nem lesz téma a közgyűlésen – hacsak valamelyik ellenzéki képviselő fel nem veti – nem követelőzünk a közútkezelőnél, nem szállunk be a költségekbe.
A közútkezelő szóvivője másként van értesülve
Mert a politikai szempont az első, és nem a közérdek. Csak az ellenzék nem politizálhat a Szita-féle, a külvilág viszonyairól tudomást nem vevő, autista „városállamban”.
Jegyezzük meg azt is: nem teljesen igaz, hogy a főutak átkelési szakaszainál kizárólag a közútkezelő létesíthet lámpával védett átkelőt: 2013 novemberében a Közútkezelő szóvivője nyilatkozott a Somogyinak arról, hogy az átkelőhelyek biztonsági berendezéseinek létesítése és fenntartása a főutak lakott területen belüli szakaszai esetében az önkormányzat feladata. Az aláírásgyűjtés pedig a gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tétele érdekében zajlott, tehát ez esetben a kaposvári közgyűlésnek nincs is nagyon kire mutogatnia.
Csupán némi jóindulat kéne. Ebből van annyi, mint árvaházban a szülői értekezletből. Csak reménykedhetünk, hogy ez esetben az élet nem leckézteti meg a pökhendi arroganciát és a szűklátókörű hatalmi szemléletet.
H. I.
