Fekete Péntek a Kontrássy utcában
Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, ám rajtunk kívül mégsem mondta ki senki: a Fidesz, Mészáros Lőrinc képében nemcsak elfoglalta a vidéki nyomtatott-online média túlnyomó részét, de a fess vőlegény nem sokat ceremóniázott a nászéjszakával sem. Nyilvánosan, mondhatni a násznép szeme láttára vágta gerincre a hamvas ártatlanságnak éppen nem mondható aráját, midőn a szokásosnál is szervilisebb, nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló Orbán Viktor-interjúval a főoldalán nyitott az új idők felé. Ma délre már egy ország röhögött azon, hogy az összes Mediaworks-tulajdonú megyei lap ugyanazzal a címlappal jelent meg, s a netet ellepték a képek, melyeken, mintha klónozták volna őkelmét. És, hogy maradéktalan legyen a tiszta, száraz érzés: a cikket természetesen kommentálni sem lehet. Mi lesz így a szorgos, ám annál büdösebb szájú fideszes bérugatókkal? Mehetnek vissza a balettbe ugrálni?
A Kocsis Ferenc Vilmos-Rabati Éva trollpárosra különösen kíváncsiak leszünk. Őket, mint a Dunning-Kruger effektus négy lábon járó kaposvári illusztrációit, nyilván érzékenyen érinti a kommentelés megvonásának lehetősége. Bornírt, együgyű érzéketlenségről tanúskodó, logikát, verbális intelligenciát nyomokban sem tartalmazó hozzászólásaik ragyogóan adták vissza az átlagfideszes alantas gondolkodásmódját, s így felmérhetetlen szolgálatot tettek a jövő történészeinek, akik majd évszázadok múlva arra lesznek kíváncsiak, kikre is alapozta Orbán Viktor nagyszerű találmányát, a NER-t.
Állócsillag a honi média egén, avagy egy kis show a mai napról: 444.hu kommentjei közt találtuk ezt a remek darabot.
A Somogyiról már szinte mindent elmondtunk, többek közt azt is, hogy, míg gyakorta tüntetik fel magukat a sajtószabadság helyi letéteményesének, azért ez nem vonatkozott feltétlenül az általuk megkötött kis különalkukra – különösen nem Szita Károly személye esetében. Ezen a jeles napon nem ismételnénk magunkat, inkább felidézünk néhányat azokból a cikkekből, amelyeket a lap szerzői a sajtószabadság tárgyában követtek el, élén Czene Attila felelős szerkesztő idei, március 15-i darabja:
A szokásos sajtónapi önünneplés Czene Attila szerkesztőtől. Mi is kérdeznénk, ha volna értelme: hány pontra értékelné mostantól a kaposvári sajtószabadságot? És hol voltak ebben az Orbán-interjúban igazi kérdések?
Ne szépítsük: tudta mindenki, hogy ez lesz. A kérdés csupán az volt, hogy finomabban, lassan váltja le a nagyon is viszonylagos és szakmailag korántsem egyértelműen kritikus, független sajtóhoz csak valamelyest hasonlító hangnemet a Habony-Rogán-féle propagandanyelvezet és gyakorlat, vagy pedig stílben a Népszabadság eltaposásához illően egyik pillanatról a másikra történik.
Czene Attila felelős szerkesztő 2015 márciusában: “Mi kérdezünk”. Ja, azt lehet. Ők pedig ütnek, és nem kérdeznek. Azután, ha valakinek még nagyon elszámolhatnékja van, le lehet számolni a munkaügyön, és a biztonsági őr kikíséri az épületből. Hosszabb távon.
Mára világos lett, hogy az utóbbi: Orbánék nem kockáztatnak a választásokig elhúzódó médiaháborút. Addigra kompakt, „ütőképes” médiahadsereget kell kiállítani – ha már kormányozni nem sikerült, csak lopni, kell valami biztosíték.
És a Kontrássy utcában – még szerencse, hogy itt nem a Mészáros Lőrinc utcában van a kiadó, mint Szolnokon – a Népszabadság kivégzése után már megfigyelhető volt, talán ösztönös védekező reflexként az öncenzúra. A cikkek többségéből ma már az a hurráoptimista révület sugárzik, mint a hardcore kormánypárti médiában. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, pedig még csak ezután fognak kirúgni néhány embert.
A nép nevében, hát persze. A bevezetőben a lényeg: egyre bővül azon sajtótermékek köre, most pl. a Somogyi Hírlap nevű vidéki napilappal. Az idézet Joseph Pulitzertől, a sajtószabadság élharcosától való.
Mi mindenesetre szolidárisak vagyunk, még akkor is, ha amúgy meg vagyunk győződve arról, hogy ez az időnként, lagymatagon és következetlenül tanúsított „ál-kritikus, ál-ellenzéki” magatartás csak nyűg volt a többségnek, kevés kivételtől eltekintve. Most már nem kell megjátszani magukat: jöhetnek a tudósítások a „fantasztikus sikerekről”, „egyedülálló teljesítményekről”, „fellegvárakról”, a szép új világról.
Érdeklődéssel várjuk a lap hasábjain a menetrend szerinti harcos kiállást, ha előbb nem, jövő március 15-én a sajtószabadság védelmében. Bár talán jobb lett volna annak szellemében dolgozni a többi 364 napon, akkor nem tartanánk itt.
H. I.
