Újabb tagrevízió néz ki a Berzsenyi Társaságnál?
Napok alatt lett világhírű az a kis versezet, amelyet Rigó Béla költő írt Seress Rezső örökbecsű dalára, a Szomorú vasárnapra, s Papp János, a kiváló színész „énekelt fel” a Youtube-ra, hogy mi is stílban maradjunk. Eredetije az „öngyilkosok dalaként” lett világszerte ismert, 100 nyelvre fordították le, és Ray Ventura pl. úgy adta elő Párizsban, hogy a zenekar tagjai az előadás közben válogatott eszközökkel, késsel, kötéllel, méregpohárral sorban végeztek magukkal, persze csak viccből. A melodramatikus szenvelgés és a gyilkos humor sohasem jártak messze egymástól: ha lesz egyszer veszte „ezeknek” az éjsötét farizeus boltbezáróknak, akkor ez lesz.
Nyolcvan év, száz nyelv, abszolút világhír, ezer és ezer szövegváltozat, amit csak az igazán nagyszerű művek bírnak el: később, a háborúban, munkaszolgálatban Seress Rezső is átköltötte, persze róla sokan helytelenül hiszik, hogy ő írta az eredeti szöveget, pedig az Jávor Lászlónak, a 8 Órai Újság bűnügyi riporterének köszönhető. Seress nevéhez pl. a „Szeressük egymást gyerekek” vagy, ami még ironikusabb, a „Gyere Bodri kutyám…” című műdal szövege fűződik. A „Bodri” kórusban bömbölve pl. a megyebálok józanul már vállalhatatlan, ám annál gyakoribb, magyarkodó-dzsentriallűr epizódja: nyilván az elkövetők egyike sem gondol bele hogy egy olyan szerző művét bőgi bele a somogyi éjszakába, akit zsidó származása miatt munkaszolgálatra hajtottak, s kis híján ott érte a halál.
Azt is meg kell vallanunk, hogy serdületlen fejjel korábban ismertük meg a szívhasogató dal obszcén változatát, mint az eredetit, egy, alkalmi kedvesétől fájdalmas emléket (pl. trippert) beszerző férfiúról, s valahogy így szólt: „szomorú vasárnap jött meg a folyásom, hétfőre duplára dagadt a tojásom, kedden a lábamat nem bírtam emelni, szerdán a tökömet le kellett jegelni…”, tovább már idézhetetlen sorokkal.
Nem volt tehát már korábban sem idegen a gúnyos-dévaj átirat: nem csoda hát, hogy a NER és az orbánizmus legújabb tébolyának, ennek a farizeus-fundamentalista agressziónak a kritikája, mely az üzletek vasárnapi zárva tartásában lőn testté, megtalálta a maga ízes, eredeti és átütő költői formáját. A Szomorú vasárnap úgy passzol az aktuális elmebajhoz, mint a Kézdivásárhelyet lóháton visszafoglaló Semjén Zsolt fejére a pörgekalap. Ami a csoda, és az irónia nélkül szívmelengető, hogy az országos és immár világsikert is hozó dalátirat és előadás olyan személyiségek nevéhez fűződik, akiket – eddig, és nyilván ezután is – konzervatív jobboldaliként tartottunk számon és kedveltünk.
Ne is éljünk vissza a tisztelt olvasók türelmével – íme szövegesen, és a somogytarnócai születésű kiváló színész, Papp János előadásában egyaránt:
Seress Rezső, Rigó Béla és Papp János vasárnapja: kicsi, szomorú, de a mienk
„Szomorú vasárnap nem mész a plázába,
templomba terelne lázárok lázálma:
szenvedjél te is, ha más érted szenvedett,
közben meg emlegesd sűrűn a szenteket.
Szent István óta lett ez a nap vásárnap.
Ez ám a hülyeség, vásárnap bezárnak
Szomorú vasárnap!
Szomorú vasárnap, napja a haragnak:
reád fent fogai harapnak Harrachnak.
Jaj, mit is tett veled kőbányák Orbánja?
Jön-e már új idő, bűnét mi-kor bánja?
Ezen a napon is jól megy a csalárdnak.
Nem fél, hogy becsukják: tagja a családnak…
Szomorú vasárnap!”
És ami számunkra különösen érdekessé teszi a jelenséget: mindketten közel álltak a kaposvári székhelyű Berzsenyi Társasághoz: Rigó Béla, a Móra Kiadó korábbi szerkesztője, számos gyermekkönyv, színművek és filmek írója még a legutolsó, 2014 elején megjelent Somogy folyóiratba is adott írást, édesapjáról, akit a nyilasok gyilkoltak meg 1944-ben, pedig sem zsidó, sem katonaszökevény nem volt, s éppen ott, a XII. kerületben, ahol a mostanában megint agyonajnározott „mérsékelt” Pokorni Zoltán tűzzel-vassal, jogot tiporva állíttatta fel a nyilasuralomra emlékező turulszobrot.
Papp János pedig egyenesen előadóművészeti alelnök volt a Társaságban, persze csak a Szakály Sándor-féle hatalomátvételig. A zagyva-zavaros honlapon ugyan még megtalálható a személye, ahogy egy rakás egyebet sem javítottak ki – ő viszont, ahogy Pomogáts Béla, Kósa Csaba, és más, Orbán, a Fidesz, de főleg Gelencsér Attila és Szita Károly helyett az értékek irányában elkötelezett jobboldaliak kiléptek ebből a mai kocsmából, melyet már inkább köpködőnek neveznénk, esetleg gyanús pedigréjű nímandok gyűjtőhelyének, s ez okból már le is vettük róluk kezünket.
Ők megírták és előadták, s így most ország-világ röhög a „lázárok lázálmán”, azon, hogy „reád fent fogai harapnak Harrachnak”, s valószínű, hogy ez a pengeéles kis darab többet árt majd a Kárpát-medence tálibjainak, mint három ellenzéki tüntetés. És ezt a szöveget nem a körúton belüli romkocsmák düledékeinek liberális-bölcsész-sorosbérenc fattyúi szerzették, hanem rendes, konzervatív magyar emberek, némi józan ész, humor és bölcsesség birtokában. Mert még nem mentek el mindenkinek otthonról.
Szakály Sándor és Ujkéry Csaba pedig nyilván már erősen töri az agyát, hogy milyen újabb hadművelettel szorítsák ki a bomlasztó elemeket a Berzsenyi Társaságból. Szerintünk elég lenne, ha vennék a kalapjukat a többi fundamentalistával együtt.
H. I.
