„…hatalmasat terpesztett a nagymellű modell…
…nem volt rajta bugyi”-típusú szoftpornó-kattintásvadász médiaszemét társaságában. A fenti, a katedráról a diákokkal megafonon üvöltöző, sárga fogú, undok fazonnal illusztrálta a Somogyi – vélhetően az összes Fidesz-szócső KESMA-szemétledobóhoz hasonlóan – a tegnapi pedagógussztrájkról szóló „tudósítását”. Hogy a gyerekekkel a katedráról kiabáló tanerő milyen összefüggésben van azzal, hogy egy munkavállaló kiáll-e a jogaiért, vagy sem, annak dialektikáját nyilván még a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen tanulta ki a volt kommunista pártcsinovnyik, Lengyel János főszerkesztő sok más, a Szita-korszakban ragyogóan hasznosítható propaganda-praktikával együtt.
Lengyel az eleven példa arra, hogy az egykori MSZMP apparatcsikok
és az ő régi jó módszereik milyen hasznosak is a Fidesz-rendszer számára. A címével is provokáló cikk a bevezetőben hangsúlyozza, hogy a bíróság elsőfokú döntése „nem volt jogerős”, s az érintetteknek csak „egy része” csatlakozott a sztrájkhoz. Arról, hogy a tankerületek sok helyen fegyelmivel fenyegették az érintetteket, az iskolák egy részében pedig megpróbálták megtéveszteni a szülőket azzal, hogy mindenhol rendes tanítás lesz, máshol pedig, hogy igazolatlant kap a gyermekük, ha nem jelenik meg az első két órán, egy szó sem esik.
Viszont láthatjuk, micsoda aranyéletük is van Magyarországon a pedagógusoknak:
„ha kezdő, akkor mintegy 170 ezer, ha húsz éve dolgozik, 220 ezer, ha nyugdíj előtt áll, 250–290 ezer forint közötti fizetést vihet haza egy állami iskolában dolgozó pedagógus, képesítésétől függően”. Bizony, ezt mind hazaviheti.
Arról viszont már mélyen hallgat a propaganda-szócső, hogy ez az országban érvényes diplomás bérekhez hogyan viszonyul:
Pedagógusbérek aránya a diplomás átlagbérhez egyes OECD-országokban. Hogy ne kelljen sokáig böngészni, Magyarország a legvégén van. (Forrás: G7 idézett cikk)
Tehát míg Costa Ricában, vagy Lettországban a tanárokat a diplomás átlagbér
cca. 140 százalékával honorálják munkájukért, addig Magyarországon ez az arány az OECD országok közül a legalacsonyabb: 61 százalék. Ide tartozik az a nemrégiben megjelent, nagyon durva, de helytálló megállapítás is, amire a 444 új, tényellenőrző oldala, a Lakmusz.hu jutott: „a romániai tanárok túlóradíjjal kiegészített bruttó havi bére 1,5-1,7-szer lenne magasabb, mint a magyar tanárok alapbére”.
Míg a magyar pedagógus bértábla legfelső kategóriájában lévő keresők bruttó bére a cikk szerint 357.207 forint, addig ugyanez Romániában 587.149 lenne, úgy, hogy keleti szomszédunkban
a megélhetési költségek még mindig jóval alacsonyabbak, mint nálunk.
A Somogyi-cikk a végén hoz egy adatsort arról, hogy mennyi egyes országokban az egy tanárra jutó diákok száma: „az uniós átlag 13,5 gyermek. Romániában ez a szám 19,4, Franciaországban 18”, ezzel szemben Magyarországon „csupán” tíz. A látványosnak szánt összehasonlítás a fenti jövedelmi adatok tükrében több, mint kínos:
ezt az egy adatot bírtátok találni, ami beleillik a koncepciótokba?
Miközben a legalacsonyabb a diplomás átlagbérhez képest a magyar pedagógusbér, nálunk a legmagasabb a kötelező óraszám: Finnországban 14-17 óra hetente, az EU-országok többségében, Németországban, Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában 17, Romániában, Norvégiában 18. „Csak a görög és portugál tanárok kötelezettségei közelítik meg a magyarok 22-26 tanítási órában megjelölt kötelezettségét (22-23 óra), viszont ott 40 óránál alacsonyabb a heti munkaidő” – fogalmaz a G7 írása. „Ráadásul az adatfelvétel szerint a magyar pedagógusok átlagosan a kötelezően előírt óraszám maximumánál is többet, bő 27 órát tanítanak a helyettesítésekkel együtt.”
Arra sem nehéz válaszolni, miért is alacsony Magyarországon
a diák/tanár arány: a magyar iskolarendszer ad rá választ. A hazai iskolák közel ötven százaléka 150-250 fős, tehát kistelepüléseken működik, ahol szükségszerűen torzul az egyes tanulócsoportok létszámaránya. Arról nem beszélve, hogy külföldön nagyon sok helyen segíti a pedagógus nagyobb létszámú osztályban végzett munkáját asszisztens, ami hazánkban úgyszólván ismeretlen.
Nos, Jánoska, és ti többiek: értékeljük stílszerűen, ahogy iskolában szokás,
bár agyszüleményetek összefüggő szövegnek alig nevezhető. A cím és a tartalom összhangja: nulla pont, az illusztrációé úgyszintén, egyiknek sincs köze ahhoz, amit megpróbáltatok elmondani. Az érvelés logikája zéró, állításaitokat, sugalmazásaitokat nem tudtátok tényekkel alátámasztani. Látszik, hogy csak a címbeli hazug, demagóg állítás sulykolása volt a lényeg, de még ezt is igen-igen sz@rul oldottátok meg. Mintha csak arra bazíroznátok, hogy majd legyen mentség: ti csak belülről bomlasztottátok a rendszert.
„Gyürkőzz János, rohanj János”: egy rendszert már sikeresen lebontottál belülről, ez a mostani sem jelenthet problémát.
H. I
Ezt már olvasta?
Mese a perverz mókusról és a fajtalankodó borzról: Lengyel János pártcsinovnyik irodalmi munkássága
