Vannak vidékek, ahol magas és megbízható a társadalmi szervezettség, jól működnek az intézmények, beleértve a fékeket és ellensúlyokat, és az infrastruktúra sem szomáliai szintű. Ők a jódli és a sörfesztivál mellett arról híresek, hogy nagyjából két évnek kellett, ill. kell eltelnie, míg a tervből, hogy személygépkocsikra is érvényes útdíjat vezetnek be, valóság lett, vagy lesz. Szegények. Arról ne is beszéljünk, hogy a mértéke jövedelem- és hasznosság-arányosan a magyarénak kb. egytizenketted része, hiszen nincs már olyan Facebook-polgár, aki legalább nyolc-tíz ismerősétől ne kapta volna meg az erről szóló képecskét. Tehát nagyjából annyi, mintha Magyarországon 43 és félezer helyett 3600 forintot kéne egy éves, az egész országra érvényes, korlátlan matricáért fizetni. Nyilván ezért nem törtek ki jelentősebb utcai megmozdulások az intézkedés nyomán – Ausztriában és Németországban. „Sag schon…”, mi az nekik… Continue reading →
67-es út
Vesztesek városa 2.: Kaposváron van fasor, de Kaposvár a fasorban sincs
Első cikkünk után egy nappal – mit ad isten – a Magyar Közlönyben megjelent a kormányrendelet a középtávú közúti és vasúti fejlesztések IKOP-projektlistájának véglegesítéséről. Ebben már Kaposvárt legalább név szerint megemlítik, s a körülmények ismeretében, úgy tűnik, ezért is hálásnak lehetünk. Figyelmesebben átböngészve a táblázatokat – és a megfogalmazásokat is – azonban nagyjából ugyanarra a következtetésre juthatunk, mint az előző írásunkban: a húsz évnyi fideszes csicskalét Kaposvárnak annyit sem hozott, hogy Orbán Viktor belénk törölje a mangalicaszaros gumicsizmáját. A legkevésbé sem vigasztaló, hogy egyúttal a baranyai beruházásokat is leállították. Az ottani politikusok és a médiumok viszont legalább a szájukat ki merik nyitni. Continue reading →
Vesztesek városa: Kaposvár és Somogy szinte semmilyen EU-s közlekedési programból nem részesül a 2020-ig tartó ciklusban
A látszat ellenére egyáltalán nem szeretünk vészmadárkodni, azt meg végképp ki nem állhatjuk, ha balsejtelmeink beigazolódnak. Miután azonban november 7-én (naná, hogy pont akkor) nyilvánosságra került a mágikus IKOP, a bűvös, végső, nagy TERV, amely mindent és mindenkit megszabadít a nyűgtől, eljuttat a földi paradicsomba, úgy tűnik, Kaposvár és Somogy utolsó reményei is elszállnak arra nézvést, hogy valaha is ki tud törni az elmaradottságból. Leszakadása tovább növekszik, hiszen az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program úgy veszi semmibe a térséget és problémáit, ahogy ebben a nagy műgonddal és szakértelemmel összeállított nagy könyvben meg van írva. Helyesbítsünk: nincs megírva, mindössze annyi derül ki a cirkalmas szövegből, hogy a kaposvári, ill. somogyi fideszes politikusok lobbiereje, érdekérvényesítő képessége a nullával egyenlő. Continue reading →
Egy kis „Extra” dicsőség: Orbán Viktor Kaposváron villámlátogatás keretében átadta Szita Károlyt
Megint sikerült bekerülni egy aprócska hullám erejéig az országos média fősodrába: kedden Kaposváron járt Orbán Viktor. Az alkalomra a helyi cselédmédia persze extra nyelvmunkával reagált: a Kapos TV-ben nyúlós-ragadós, kelttészta-szerű interjút készített vele az ügyvezetőnő, a Kapos Extra pedig (hogy a többiekről szó se essék) különkiadással készült. Ez persze minimális jelentőséggel bír, ellentétben azzal, ahogy Orbán az európai területfejlesztési politikáról beszélt – sajátos, orbáni-fideszes felfogásban. Ezzel aztán – a cink.hu révén – Kaposvár ismét a provincializmus, a gumicsizmás vidékiség fővárosaként jelent meg a köztudatban, mint már annyiszor. Continue reading →
Az elátkozott 67-es: hátrafelé nyilazó hadak a pokolba vezető úton
Ha nem lennénk ilyen angyalian jóhiszeműek, azt mondanánk, hogy a Fidesz és úgy általában a jelenleg hatalmon lévők csupán azért nem építették meg az elmúlt négy évben a 67-es út Kaposvár-Balatonszemes közt hiányzó 32 kilométernyi gyorsforgalmi szakaszát, hogy továbbra is legyen okuk „eemúttnyócévezni”, vádló tekintetekkel az idők végezetéig visszafelé mutogatni. Az általuk elképzelt ideális világban a 2002-2010 közti kormányok kötelessége lett volna többek között a teljes magyarországi közlekedési hálózat modernizálása, hogy aztán beleülve a készbe, mutogathassanak – hátrafelé. Csak hátra, sosem előre: így mutogat a magyar. Continue reading →
A kisemmizett Kaposvár
Nem hisszük, hogy van ma ebben az országban felnőtt, érett fejjel gondolkodó ember, aki ne lenne tisztában azzal, hogy – bárhogyan is alakuljon a választások kimenetele – sorsdöntő fontosságú napok jönnek. Sajnos sorsdöntő, abban az értelemben, hogy francia, olasz vagy belga – európai – polgártársaink életében nagyságrendekkel kisebb változást hoz egy-egy parlamenti fordulat, mint a miénkben. Szinte észre sem veszik, hogy más párt van hatalmon, ugyanakkor – s ez törvényszerű – minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb a részvétel a választásokon. Hollandiában akár nyolcvan százalék is lehet, ettől lesz igazán a népakarat kifejezése – érdekes, hogy ott ennek ellenére nem akarják beledöngölni az ellenfelet a földbe. Kaposváron viszont a megszokottnál is élesebb fénytörésben látható az, hogy a Fidesz zsákmányszerzésre épülő szervezetéből soha nem lesz demokratikus kormányzás. Continue reading →