Berzsenyi Társaság

aug

2014

Pomogáts Béla politikai és személyi manipulációkkal indokolja lemondását a Berzsenyi Társaság éléről

A pénteken megjelent Élet és Irodalom hasábjain búcsúzik a Berzsenyi Társaságtól Pomogáts Béla akadémikus. 2008-tól, Takáts Gyula halálától töltötte be az elnöki tisztséget. Július 31-ével távozott, ahogy írja a cikkben: „befolyást szerző manipulációk következtében”. Minthogy a derék irodalomtörténész szöveg egészében ugyanilyen homályosan fogalmaz, a KAPOS-T korábbi, e tárgyban megjelent írásaira hivatkozva világítjuk meg a történések hátterét.

A cikk visszatekint az 1904-es indulásra, utalva arra, hogy valójában a leghosszabb ideje működő irodalmi és művészeti társaságról van szó, melyet ugyan 1949-ben Rákosiék feloszlattak, de, mindenekelőtt Takáts Gyulának köszönhetően 1984-ben újjáalakult, s az elmúlt évtizedekben rendezvényeivel, könyvkiadással és a Somogy című folyóirat gondozásával fontos szerepet töltött be a régió és az egész ország kulturális életében. Continue reading →

Júl

2014

Minden hozzám tartozik: vitéz Szakály Sándor lesz a Berzsenyi Társaság elnöke?

Sajátos, bizonyos értelemben szokványos fordulatot vett a Berzsenyi Társaság és a Somogy folyóirat körüli – most már egyértelműen kimondhatjuk – hatalmi harc: a Somogy Televízió adta hírül tegnap, hogy Szakály Sándor történész, műkedvelő idegenrendész bejelentkezett a Berzsenyi Társaság augusztus 1-je után megüresedő elnöki posztjára. Így, minden különösebb előzmény nélkül, ohne zsenír, ahogy mondani szokás: végül is gyakran visz erre az útja. „Vitéz” Szakály, a kaposvári kötődésű, a jelenlegi politikai vezetéssel kiváló kapcsolatokat ápoló kurzustörténész nemrég, a város napján kapott Kaposvár Városért kitüntetést, ezt alig néhány nappal előzte meg hírhedt kijelentése, mely szerint a második világháborúban, a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás „csupán” idegenrendészeti eljárás volt a magyar hatóságok részéről. Ezzel sikerült kiváltania egy közepes nemzetközi botrányt és a magyar történész szakma egyöntetű megvetését. Continue reading →

Júl

2014

Sírva röhög a magyar – július első hetében is

… sok egyéb mellett azon, hogy naponta kénytelen látni: a határ tényleg a zselici csillagos ég, már ami a kormánypárti-fideszes-jobboldali tányérnyalók képmutatását és álszentségét illeti. Néhány hete írtuk meg, hogy a nagy múltú Somogy, a megye és Kaposvár egyetlen folyóiratának szerkesztői lényegében elköszöntek olvasóiktól, miután idén már nincs pénz a lap kiadására, hála az NKA és L. Simon László államtitkár, valamint a helyi fideszes politikusok szellemi értékek iránti teljes érzéketlenségének. Most még elegánsan lehetett is egyet rúgni a földön fekvőbe, amúgy Magyar Nemzetes módra. Felséges módon szórakozhattunk azon is, hogy milyen ragyogóan meg tudnak – mármint egynémely szellemi és erkölcsi pehelysúlyúak – élni pusztán abból, hogy a tisztelt kaposvári publikum politikai emlékezete nagyjából egy káposztalepke szintjén van, azok pedig, akiknek a dolga lenne ezen emlékezet felfrissítése, lelkiismeretlen kollaboránsok. Continue reading →

máj

2014

Kultúrnyik(haj)ok akcióban: most tényleg megszűnik a Somogy folyóirat?

Már-már menetrendszerűen jönnek a segélykiáltások Somogyból, a négy évtizedes múltú irodalmi folyóirat háza tájáról: 2007 és 2012 után most ismét a megszűnés veszélye fenyegeti, minthogy idénre – a korábbi válságévekhez hasonlóan – állami támogatás híján maradt. A helyzet annyiban tekinthető politikai értelemben pikánsnak a korábbi krízisekhez képest, hogy most – miután éppen a választások idejére esett a vélhetően utolsó szám megjelenése – a krízist még titkolni is próbálja a fideszes megye- ill. városvezetés, és a lapot kiadó, balos elhajlással szintén nem vádolható Berzsenyi Társaság. Rejtegetik a szerkesztők és szerzők által a Somogy saját zsebből finanszírozott idei első számát, pedig csak az utolsó két lapot kellene kitépniük. Continue reading →