Mond még az valamit, hogy emberi méltóság?
Végtelenül jellemző napjaink egyre fásuló, a közbeszéd lealacsonyodása felett vállrándítással átlépő közhangulatára, hogy senkit nem háborított fel a címben idézett kijelentés. Senkinek a fejében nem fordult meg, még a színészekkel amúgy szolidáris Facebook-posztolókéban sem, hogy álljunk meg: itt élő, érző, valódi emberekről van szó, akiknek éppen az emberi minőségét vonta kétségbe Fülöp Péter színházigazgató az idézett kijelentésével. „Minőségi cserét hajtottunk végre” „gagyog s ragyog” őurasága, akinek nem mellesleg közel nyolc és félmillió forint volt az évi keresete a színházat működtető közhasznú kft. tavalyi beszámolója szerint. Arcpirító és szégyenletes minőségileg különbnek nevezni azt a négy frissen végzett fiatalt, a Vidnyánszky-tanítványokat, (de bárkivel szemben az volna), akik még szinte semmit nem bizonyítottak sem az életben, sem a színpadon. Ám mindez már fel sem nem tűnik 2017 Fidesz-Magyarországán, habár a négy elbocsátott színész diszkriminációs pere az augusztus 15-i tárgyalási fordulóval még korántsem ért véget.
