A nyomozók harmincezer oldal iratanyagot foglaltak le
Ismerős szurkolói filozófia: néhány meccset nyer a csapat, és minden meg van bocsátva. Előre és visszamenőleg is, hetedíziglen. Most, hogy az NB „akárhányban” sikerült otthonában kétvállra fektetni Andráshidát, sokan úgy érzik, hogy immár itt van a kaposvári labdarúgás új aranykora. Persze eszünk ágában sincs kiábrándítani a rajongókat, ezért hangsúlyozzuk, hogy Rákóczi-témájú írásaink nem elsősorban labdarúgásról szólnak: nem arról, hogyan sikerült Kállai kettőnek benyesni jobbról, vagy milyen sikeresen alkalmazta a mester a tolódásos védekezést, hanem közéletről, és főleg közpénzekről. Arról, hogy a népszavazás-ügyben vérlázító álszentséggel „közpénzekkel való felelős gazdálkodásról” papoló Szita Károly vezetésével hogyan hányták ki vasvillával az ablakon a tízmilliókat, ha futballról volt szó. Illetve, dehogy futballról. Róluk.
