Itt a világmegváltó ötlet, ez kapjátok parasztok kormányprogram helyett: vidékre költöznek a minisztériumok. A gondolat országépítő zsenialitását eszünkbe sem jutna elvitatni, hiszen így valószínűleg előbb-utóbb minden szaktárca megkettőződik: lesz egy „lerakata” mindegyiknek a fővárosban az aktuális parlamenti ügyek vitelére, és egy vidéki sóhivatal a haszontalan kádereknek, malmozni. Szánalmasabb pótcselekvésre nem nagyon volt még példa, pedig a koronaúsztatástól az ócsai lakóparkig volt belőlük néhány az Orbán vezette kormányok idejéből. A dologban a gumicsont-jelleg mellett az is jó, hogy kicsit össze lehet ugrasztani a vidék népét – ilyenkor mindenki bejelentkezik, természetesen történelmi igényekre hivatkozva. Gyorsan mi is felmértük: milyen fő- ill. sóhivatal elfekvője lehetne Kaposváron. Continue reading →
Fidesz
EP-választás: tétek, helyek, befutók
A szavazókörök ajtajára kicelluxozott A4-es papírokon és a – külvárosokból már kispórolt – bűnronda, OSB-lapokból tákolt ideiglenes plakáthelyeken kívül semmi nem utalt vasárnap Kaposváron arra, hogy valaminő jeles napra ébredtünk volna. Az érdektelenség általában is jellemző az EP-választásokra, melyet Magyarországon nyilván hatványozott a másfél hónappal korábbi parlamenti erőpróbát kísérő kampányundor, az „úgyis borítékolható az eredmény” fásultsága, a baloldali szavazók csalódottsága. A Fidesz és a kormány kötelessége lett volna – ami szinte minden európai országban bevett szokás – hogy egy intenzív és hatásos, minden médiumra kiterjedő társadalmi kampányt folytasson a minél magasabb részvétel érdekében. Ebből természetesen semmit sem láttunk, hiszen éppen az volt a Fidesz érdeke, hogy alacsony részvétel mellett, saját elkötelezett „békemenetes” szavazóit mobilizálva nyerjen, ráerősítve a győzteshez húzás jelenségére. Mozgósításban még – úgy tűnik – a Jobbik és a DK volt erős helyben is, mindegyikük kihozta a maximumot ebből az álmos-fülledt vasárnapból. Continue reading →
Pénzeső, hazugság, szex és egy kis extra pornográfia
„A kamupártokra hullott állami pénzeső kilencven százalékának a sorsa egyelőre ismeretlen” – ez az egyik legsúlyosabb megállapítása a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az Atlatszo.hu által a kampányfinanszírozásról készített kutatásnak, amelynek eredményeit a napokban tették közzé. Így kezdődik a 2014-es magyar választások egyik legarcátlanabb és legnyilvánvalóbb csalásának összegzése a Népszabadság cikkében. A dolgot leginkább ahhoz a Los Angelesben lezajlott 2012-es bankrabláshoz tudnánk hasonlítani, mikor a gengszterek szorult helyzetükben pénzt szórtak a tömegbe, hogy azok elzárják az üldöző rendőrök útját. Csakhogy ezt a magyar adófizetők több, mint négymilliárd forintja bánta. Continue reading →
Választás Kaposváron 2.: „mélységi felderítés”
A csalódás feldolgozásának első lépése, hogy megfogalmazzuk: valójában miben is reménykedtünk pontosan, a várakozások hol közelítették meg a realitásokat, és hol rugaszkodtak el tőlük végérvényesen. Aztán – a választók megbélyegzése: éretlensége és értetlensége felett való borongás helyett – el kell végezni azt a fáradságos aprómunkát, amely egy-egy választói csoport eredményes megszólításához, az üzenetek célba juttatásához nélkülözhetetlen. Például az itt következőket: a kaposvári választókerület számain alapuló részletes elemzést. Négy dologra fókuszáltunk: Kaposvár és a városkörnyéki falvak adatainak összehasonlítása, a városi szavazókörök szavazati arányaiból levonható következtetések, a jelöltek teljesítménye a listás szavazatokhoz képest és a nettó választási csalások hatásai. Continue reading →
Kovács-saga 2. „az irigység cinikus illata”
Nem ígérünk könnyű szórakozást. Eltelt egy kis idő – választások voltak – el kell olvasniuk Kovács úr hosszú levelét, néha visszalépni az eredeti cikkhez, de higgyék el, megéri: Rejtő Jenő és Örkény István egyszerre.
Folytassuk azzal – a történet 2012 februárjában kezdődött – hogy egy szimpla közúti igazoltatás során Kovács urat közepes mértékű alkoholos befolyásoltság állapotában találták. A szondát nem fújta meg, így vérvételre került sor, melynek során a fenti állapot igazolást nyert. Ekkor a magyar jogosítványát elvették. Ehhez képest Kovács úr hozzánk intézett, végtelenül tanulságos levelében azt állítja, hogy az ő jogosítványát sohasem vették el. Fogalmazzunk finoman úgy, hogy Kovács úr állítása és a rendelkezésünkre álló információk homlokegyenest ellentmondanak. Continue reading →
Túl vagyunk
Megvolt, ezen is túl vagyunk. Sejthető volt az előjelekből, hogy győzni fog a Fidesz, s utólag a mértéken sincs okunk csodálkozni, a szembenézés mégis fájdalmas. A narancssárga rémálom végét váró – többségükben a legkevésbé sem baloldali – újságíró, értelmiségi barátaimon is ugyanezt látom. Senkinek az arcán nincs ott a káröröm, a diadalittas „na, ugye, megmondtam” –kifejezés. Mindenki látta előre, hogy azon a pályán, amit a Fidesz az elmúlt években kijelölt, legalább hét-nyolcszázezer szavazattal kellett volna többet elérnie a baloldalnak, hogy egyáltalán a parlamenti többség küszöbére juthasson. 2014-ben még abszurdabb helyzetet teremtett a torz, a győzteshez húzó választási matematika, mint 2010-ben: akkor 53 százalékért járt a „mindenható” kétharmad, most kevesebb, mint 45-ért. Tegyük hozzá: pl. Spanyolországban vagy Oroszországban a parlamenti mandátumok 53%-a jár ennyiért, pedig Putyinia nem éppen a demokrácia ékköve. Continue reading →
A kisemmizett Kaposvár
Nem hisszük, hogy van ma ebben az országban felnőtt, érett fejjel gondolkodó ember, aki ne lenne tisztában azzal, hogy – bárhogyan is alakuljon a választások kimenetele – sorsdöntő fontosságú napok jönnek. Sajnos sorsdöntő, abban az értelemben, hogy francia, olasz vagy belga – európai – polgártársaink életében nagyságrendekkel kisebb változást hoz egy-egy parlamenti fordulat, mint a miénkben. Szinte észre sem veszik, hogy más párt van hatalmon, ugyanakkor – s ez törvényszerű – minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb a részvétel a választásokon. Hollandiában akár nyolcvan százalék is lehet, ettől lesz igazán a népakarat kifejezése – érdekes, hogy ott ennek ellenére nem akarják beledöngölni az ellenfelet a földbe. Kaposváron viszont a megszokottnál is élesebb fénytörésben látható az, hogy a Fidesz zsákmányszerzésre épülő szervezetéből soha nem lesz demokratikus kormányzás. Continue reading →
Frédi, jó emberünk: a rendőrgázoló „Trombitás” Kovács József Kaposvár utazó nagykövete?
Nem lepődnénk meg, ha Kovács Józsefnek, a kaposvári szolgáltató holding „koordinációs igazgatójának”, korábbi fideszes önkormányzati képviselőnek viselt dolgai valaha tankönyvi példák sorát szolgáltatnák, persze egy ennél sokkal jobb világban. Mikszáthi-móriczi dzsentroid allűrök az elegancia leghalványabb nyoma nélkül, pitiáner arrogancia, törleszkedés a hatalomhoz, primitív gátlástalanság, intenzív, főállású élősködés. Mindez Kaposvár város vezetőinek, politikai „elitjének” s az őket kiszolgáló hyppolitmédiának teljes, töretlen támogatásával – ez volna K. úr, a kaposvári jobboldal emblematikus figurája. Continue reading →
A kihívás napja: Felder versus jó ízlés
Nyilván sokan emlékeznek Chaplin klasszikusának híres jelenetére, melyben a filmbeli – kétségkívül Hitler-alteregó – diktátor a fodrászszékben mindig egy kicsivel feljebb kurblizza magát kollégájánál, aki Mussolinit formázza, s aztán persze a bohózat műfaji szabályai szerint pofáraesés lesz a „steigerolás” vége. Talán nem véletlen, hogy a burleszk jutott eszünkbe Felder Frigyesnek, az LMP kaposvári képviselőjelöltjének legújabb, facebookos-Somogyi Hírlapos performanszát látva. Frigyesünk jelölti vitára hívta versenytársait, s ennek bombasztikus külsőségekkel próbált nyomatékot adni, körülbelül úgy, mint egy, az Alien versus Predator című filmbe feledkezett általános iskolás. Continue reading →
„Államadósság, tönkretett ország”: a legtöbbel az igazságnak tartozunk
Mai a hír, hogy újabb, immár sztálingrádi méretű vereséget szenvedett a kormány államadósság-fronton: A Ténytár c. blog tette közzé: „a kormánynak mindössze 2 hónap alatt sikerült 1400 milliárd forinttal növelnie az államadósságot, azaz napi majd 25 milliárddal”. Készültünk egy kisebb dolgozattal ez ügyben, mert az valahogy rendre kimarad a közbeszédből Kaposváron is – elnyomja a Schenk János – Czene Attila – Répás Orsolya – Kresz László propagandakartell és a bulvárözön – hogy az Orbán-kormány, ha a valódi, és nem a kozmetikázott adatokat nézzük, durvábban rontotta Magyarország adósságpozícióját, mint elődeinek bármelyike. Continue reading →