Nincs ember, aki egy percre is kétségbevonná: Kaposvár vezetői egymást verik rátermettségben, kompetenciában. Méltatlanul kevés szót ejtett eddig a KAPOS-T is dr. Kéki Zoltán címzetes főjegyző érdemeiről. Most pótolnánk ezt, ahogy más eseményekről is olykor némileg lemaradva, az események után loholva emlékezünk meg: témánk mint a tenger, erőink viszont korlátozottak. Ahogyan egy valódi (mondhatni az egyetlen) helyiérdekű irodalmi klasszikus fogalmazott a Kapos TV-ben, a róla elnevezett műsorban: „irnák én, dehát nincsen rá időm!” Continue reading →
Kovács Bálint
Kovács úr levele: a csapos közbeszól
Kivételesen nem a betonoroszlános-irigységillatú-rendőrgázoló Kovácsról lesz szó, habár ma ő a Kaposvár-jelenség és nem a Csiky Gergely Színház. Most Kovács Bálint nyugdíjasról szólnánk, (ő nevezi magát így) aki, mondhatni rendszeres levelezője a Somogyi Hírlapnak. Terjedelmes szövegeiben jellemzően közgazdasági témákat boncolgat, előszeretettel nyúl statisztikákhoz, és rendszerint nem mulasztja el ostorozni a politikai elitet és az értelmiséget, ahogyan a tegnap megjelent műben sem. Nem fűt bennünket különösebb lelkesedés, sem azért, hogy a „Somogyi” cikkeivel, sem, hogy egy notórius sajtólevelező – mégoly szorgos munkával összerótt – terjengős dolgozatával foglalkozzunk, de, annak, hogy mégis megtesszük, fő oka, hogy még hiszünk benne, hogy ki kell, ki lehet alakítani Kaposváron is azt a virtuális teret, amelyben közös dolgainkról diskurzust folytathatunk, ám ehhez végre vitatkozni is megtanulhatnánk. Hogy mit és hogyan nem szabad, arra Kovács Bálint írása kiváló példa. Continue reading →