Valószínűleg maga a Kaposvári Labdarúgó Kft. vezetősége sem tudja, hogy mit is cáfolt azon a keddi szurkolói ankéton, amin talán 14-15 „rajongó”, ha lehetett a vezetőségen kívül. Nem érezzük illetékesnek magunkat abban, hogy megítéljük, mennyire volt szakmailag értékes, ami ott elhangzott, egy kérdésben viszont volt némi maszatolás – és, miután ezt rajtunk kívül senki nem írta meg – segítünk tisztán látni az érdeklődőknek.
„pappíron” is kizúgott Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft. „háza tájáról”. Futballkörökből származó, részben megerősített értesülések szerint a miniszterelnök egyik kedvenc csapatának fenntartója ajánlatot tett a Rákóczira, mely szerint a jövőre már biztosan a másodosztályban induló kaposvári csapat afféle „nevelő egyesülete” lett volna a Fehérvárnak. Így az első osztályban lehetőséget (még) nem kapó fiatal játékosok folyamatosan játékban lennének, persze lényegében fehérvári stábbal és szakmai-anyagi támogatás mellett. A hírek szerint a jelenlegi tulajdonos…
Írásunk előző részében jórészt személyi kérdésekkel foglalkoztunk: többek közt szó volt arról, hogy a reménybeli változások egyike lehet pl. Rajczi Péter szerepvállalása az akadémián. Értesüléseink helytállónak bizonyultak: Rajczi valóban tárgyalt Szita Károllyal, de a polgármesternek szokás szerint csupán néhány üres frázisra futotta, így a futballista távozott Kaposvárról, néhány keresetlen mondat kíséretében, mely a Somogyiban jelent meg. Így persze kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán bármiféle változás, vagy marad így minden és mindenki örökké, akár a nyomorúság. A világ összes rohadt (köz)pénzét ölik nálunk a labdarúgásba, de Kaposvárnak valahogy mindig kevés jut belőle.
Levelet kaptunk egy névtelenséget kérő olvasónktól, aki elsorolja, hogy a Kaposvári Bene Ferenc Labdarúgó Akadémián áldatlan állapotok uralkodnak: a gyerekek már semmilyen ellátást sem kapnak, s, ha pl. Debrecenben van a meccs, hajnali háromkor indulnak, mert a szállást sem fizeti az akadémia. Úgy fogalmazott: „óriási a felháborodás, egyre többen gondoljuk úgy, hogy el kell vinni a gyerekeinket”. A pénzszűke nyilván összefügg a szakmai munka mélyrepülésével: közel húsz éve nem volt még olyan, hogy egyetlen csapatuk se legyen az NBI.-ben valamelyik korosztályban. Nemtörődömség, klikkharcok, és persze az átkozott politika: a vezetőség és az edzői kar köszöni, jól van, szakmai igazgatóból viszont pár év alatt már a nyolcadikat fogyasztják.
Az olyan lehet, mint aligátorral nyelves csókot váltani: undorító és veszélyes. Tanultak a múltkori esetből a Rákóczinál: már nem várták meg, hogy a KAPOS-T – ki más? – tegye közzé a cégben bekövetkezett változásokat, most igyekeztek elébe menni. Novemberi cikkünkre reagálva ugyan bőszen cáfolták, amit megjósoltunk, s ami most kiteljesedett: Herczeg Erik műtrágya-kereskedő vállalkozónak immár semmi köze a Rákóczi Labdarúgó Kft.-hez. E tény felett lehet búsongani, lehet örvendezni – mi egyiket sem tesszük – vitatni nem. A Rákóczi cégtulajdonlásában végbement változások mögött egyértelműen Murányi Ferenc áll: hogy miért jó ez neki, azt valószínűleg csak ő tudja.
