rendőrgázolás

Kaposvár lassan elkezdhet gondolkodni azon, hogy új márkavédjegyet választ magának: a besült és csak gúnyos megjegyzéseket kiváltó „lehetőségek városa” után jobb híján előszedték a jellegtelen és fantáziátlan „virágok városa” elnevezést, mely legfeljebb a múlt század tízes-húszas éveiben lehetett érdekes. Rippl-Rónaival normális gyűjtemény és képtár híján éppúgy kudarcot vallottak, mint a Csiky Gergely Színházzal, melyet már tudatosan, politikai megfontolásból tett tönkre a fideszes városvezetés, messze alulmúlva kommunista elődeit, akik még Aczél György ellen is meg tudták védeni Babarczy Lászlót, Ascher Tamást, Ács Jánost, Koltai Róbertet, Pogány Juditot és a többieket, sőt még az épületet is. Most viszont már az isten sem menti meg a várost attól, hogy spontán módon új szimbóluma szülessen: szájról szájra terjed, egészen jól csengő rigmusokban él tovább a rendőrgázoló Kovács József egykori fideszes képviselő, és holding-igazgató, főállású Szita-csókos balladája. Szenzációs néprajzi lelet csak itt, csak most, csak a KAPOS-T szigorúan felnőtt olvasóinak! Continue reading →