Sajátos, bizonyos értelemben szokványos fordulatot vett a Berzsenyi Társaság és a Somogy folyóirat körüli – most már egyértelműen kimondhatjuk – hatalmi harc: a Somogy Televízió adta hírül tegnap, hogy Szakály Sándor történész, műkedvelő idegenrendész bejelentkezett a Berzsenyi Társaság augusztus 1-je után megüresedő elnöki posztjára. Így, minden különösebb előzmény nélkül, ohne zsenír, ahogy mondani szokás: végül is gyakran visz erre az útja. „Vitéz” Szakály, a kaposvári kötődésű, a jelenlegi politikai vezetéssel kiváló kapcsolatokat ápoló kurzustörténész nemrég, a város napján kapott Kaposvár Városért kitüntetést, ezt alig néhány nappal előzte meg hírhedt kijelentése, mely szerint a második világháborúban, a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás „csupán” idegenrendészeti eljárás volt a magyar hatóságok részéről. Ezzel sikerült kiváltania egy közepes nemzetközi botrányt és a magyar történész szakma egyöntetű megvetését. Continue reading →
Somogy folyóirat
Lemondott Pomogáts Béla, a Berzsenyi Társaság elnöke
Értesüléseink szerint július 30-i hatállyal lemondott Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. Mint azt korábban megírtuk, a kultúraszerető Fidesz-állam és a helyi döntéshozók „jóvoltából”, az idén már nincs anyagi fedezet a társaság folyóiratának, a Somogynak a kiadására. Ezt a lap idei, első (és utolsó) számában az elnök és a főszerkesztő keserű elköszönő írásaiban szóvá is tette. A szám ugyan megjelent, de a társaság helyi végrehajtói lényegében elérhetetlenné tették azzal, hogy újságárusoknál már nem kapható, a társaság honlapján pedig a szokásoktól és a korábbiaktól eltérően nem olvasható. A belső harc, amelyről szintén szóltunk, úgy tűnik, eszkalálódott: az Újkéry Csaba társelnök és Pomogáts között régóta lappangó ellentétek most felszínre kerültek, s a helyi „trónkövetelő” döntésre kívánja vinni a dolgot. Abban mindenesetre a részletek ismerete nélkül is biztosak lehetünk: amit a konfliktus két főalakja irodalom és művészet alatt ért, az csillagászati távolságra van egymástól. Continue reading →
Sírva röhög a magyar – július első hetében is
… sok egyéb mellett azon, hogy naponta kénytelen látni: a határ tényleg a zselici csillagos ég, már ami a kormánypárti-fideszes-jobboldali tányérnyalók képmutatását és álszentségét illeti. Néhány hete írtuk meg, hogy a nagy múltú Somogy, a megye és Kaposvár egyetlen folyóiratának szerkesztői lényegében elköszöntek olvasóiktól, miután idén már nincs pénz a lap kiadására, hála az NKA és L. Simon László államtitkár, valamint a helyi fideszes politikusok szellemi értékek iránti teljes érzéketlenségének. Most még elegánsan lehetett is egyet rúgni a földön fekvőbe, amúgy Magyar Nemzetes módra. Felséges módon szórakozhattunk azon is, hogy milyen ragyogóan meg tudnak – mármint egynémely szellemi és erkölcsi pehelysúlyúak – élni pusztán abból, hogy a tisztelt kaposvári publikum politikai emlékezete nagyjából egy káposztalepke szintjén van, azok pedig, akiknek a dolga lenne ezen emlékezet felfrissítése, lelkiismeretlen kollaboránsok. Continue reading →
Kultúrnyik(haj)ok akcióban: most tényleg megszűnik a Somogy folyóirat?
Már-már menetrendszerűen jönnek a segélykiáltások Somogyból, a négy évtizedes múltú irodalmi folyóirat háza tájáról: 2007 és 2012 után most ismét a megszűnés veszélye fenyegeti, minthogy idénre – a korábbi válságévekhez hasonlóan – állami támogatás híján maradt. A helyzet annyiban tekinthető politikai értelemben pikánsnak a korábbi krízisekhez képest, hogy most – miután éppen a választások idejére esett a vélhetően utolsó szám megjelenése – a krízist még titkolni is próbálja a fideszes megye- ill. városvezetés, és a lapot kiadó, balos elhajlással szintén nem vádolható Berzsenyi Társaság. Rejtegetik a szerkesztők és szerzők által a Somogy saját zsebből finanszírozott idei első számát, pedig csak az utolsó két lapot kellene kitépniük. Continue reading →