Olvasóink közül többen szóvá tették már, hogy (túl) sokat foglalkozunk a helyi sajtóval. Ez természetesen nem véletlen, hiszen kezdettől és számtalanszor hangsúlyoztuk: a kaposvári sajtóviszonyok még a magyar vidéki átlaghoz képest is durván egyoldalúak, gondoljunk a Somogy TV izzadságszagú szervilizmusára, a Kapos TV meghitt viszonyára Magyarország szellemi dögkútjával, az Echo TV-vel, a Kapos Extra-Kaposvár Most ikrek bulvármoslékban úszkáló sunyi Schenk-Zichy-féle Fidesz-propagandájára, s persze a Somogyi Hírlapra, ahol a hetvenes évek pártújságírásának szellemében evickélnek a hatalom farvizén. Arra azért felhívnánk a figyelmet, hogy mi mindig ügyekről, esetekről beszélünk, csak – másokkal ellentétben – azt is megvizsgáljuk, hogy ezeket hogyan (vagy hogyan nem) mutatja be a helyi média, s azt, milyen kárt tudnak okozni látszólag jelentéktelen kis aljasságaikkal. Continue reading →
Somogyi Hírlap
Kovács úr levele: a csapos közbeszól
Kivételesen nem a betonoroszlános-irigységillatú-rendőrgázoló Kovácsról lesz szó, habár ma ő a Kaposvár-jelenség és nem a Csiky Gergely Színház. Most Kovács Bálint nyugdíjasról szólnánk, (ő nevezi magát így) aki, mondhatni rendszeres levelezője a Somogyi Hírlapnak. Terjedelmes szövegeiben jellemzően közgazdasági témákat boncolgat, előszeretettel nyúl statisztikákhoz, és rendszerint nem mulasztja el ostorozni a politikai elitet és az értelmiséget, ahogyan a tegnap megjelent műben sem. Nem fűt bennünket különösebb lelkesedés, sem azért, hogy a „Somogyi” cikkeivel, sem, hogy egy notórius sajtólevelező – mégoly szorgos munkával összerótt – terjengős dolgozatával foglalkozzunk, de, annak, hogy mégis megtesszük, fő oka, hogy még hiszünk benne, hogy ki kell, ki lehet alakítani Kaposváron is azt a virtuális teret, amelyben közös dolgainkról diskurzust folytathatunk, ám ehhez végre vitatkozni is megtanulhatnánk. Hogy mit és hogyan nem szabad, arra Kovács Bálint írása kiváló példa. Continue reading →
Kovács-saga – összegzés, 1. rész
Talán lassan lezárhatjuk Kovács József (a „rendőrgázolóként” hírhedtté vált, első fokon végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt volt Fidesz-KDNP önkormányzati képviselő, ma is hivatalban lévő Kapos Holding-igazgató) történetét. A KAPOS-T írása nyomán az Index, a 444.hu, az Origo, és az RTL Klub Híradó is beszámolt az esetről, így hozzávetőleg másfél-kétmillióan értesültek arról, hogy Kaposváron miként mennek a dolgok: mit engedhet meg magának az, aki a Fidesz és Szita Károly körein belül tartózkodik, még akkor is, ha történetesen büntetőeljárás folyik ellene egy kirívóan erőszakos bűncselekmény miatt, melyben már első fokon el is marasztalták. Itt és most összefoglalnánk a reflexiókat és a tanulságokat. Continue reading →
A kihívás napja: Felder versus jó ízlés
Nyilván sokan emlékeznek Chaplin klasszikusának híres jelenetére, melyben a filmbeli – kétségkívül Hitler-alteregó – diktátor a fodrászszékben mindig egy kicsivel feljebb kurblizza magát kollégájánál, aki Mussolinit formázza, s aztán persze a bohózat műfaji szabályai szerint pofáraesés lesz a „steigerolás” vége. Talán nem véletlen, hogy a burleszk jutott eszünkbe Felder Frigyesnek, az LMP kaposvári képviselőjelöltjének legújabb, facebookos-Somogyi Hírlapos performanszát látva. Frigyesünk jelölti vitára hívta versenytársait, s ennek bombasztikus külsőségekkel próbált nyomatékot adni, körülbelül úgy, mint egy, az Alien versus Predator című filmbe feledkezett általános iskolás. Continue reading →
Kapos TV: lapát, cenzúra, lapítás
Két-három évtizede még divatos foglalkozás volt a kremlinológusé: a brezsnyevi pangás éveiben az elnyomó szovjethatalom fellegvárából, a Kremlből kiszivárgó híreket lesni, abból ókori madár- és béljósokhoz hasonló egzaktsággal következtetéseket levonni menőségnek számított. Ma már korántsem az, hiszen az orosz sajtó sok szempontból szabadabb, mint a magyar. Csak egy szegény fideszes kurzustörténész, Kun Béla unokája felejtette ott magát, mint a japán katona az indonéz dzsungelben.
Kaposváron azonban hamarosan „új életre kelhet a kihalófélben lévő szakma”, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a vidéki újságírás bevett szófordulataitól: a helyi hatalomnak és lakájmédiának kiszolgáltatott polgár ugyan most (még) nem kénytelen lesni a városháza erkélyét, hogy következtetni próbáljon a (szín)falak mögött zajló piszkos játszmákra, de már arra sem számíthat, hogy a „hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatására” súlyos, százmilliónyi közpénzt elherdáló helyi hatalom épp ebben a tárgyban teljesítené alkotmányban és törvényekben rögzített kötelezettségét. Continue reading →
Tű a szemétdombon
Múlt év szeptemberében jelent meg a Kaposvár Most weboldalán egy hercig kis szösszenet, amit annyira jellemzőnek érzünk a kaposvári médiaviszonyokra, hogy egy röpke széljegyzet erejéig kivételesen eltekintünk másodlagos frissességétől.
Mert ami igazán szellemes, az mindig fáj valakinek. Már a cím – Kisvárosi dráma – eredetiségével lenyűgöz, megsemmisít. A sztori nem kevésbé: A Somogyi Újság szerkesztőségében hideg van, nincs pénz fűteni, mert valaki, most még ne áruljuk el a nevét, nem perkál: nem tette le a szokásos milliókat, ezért a szerkesztőség elhatározza, hogy ezentúl nem írják le többé az illető nevét. Az igazán jó sztorik, mint a Háború és béke, a Varázshegy, vagy a III. Richárd, mind elmondhatók egy mondatban. Continue reading →