Krakus Péter, a dzsungelben felejtett japán katona
Mondhatnánk, csak a „megszokott” mederben zajlott a csütörtöki kaposvári közgyűlés: Szita Károly polgármester előterjesztése nyomán került az önkormányzat elé az a határozat, amellyel fel kívántak zárkózni ahhoz a „békepárti” deklarációhoz, amelyet nemrég az Országgyűlés fogadott el „az orosz-ukrán háború egyéves évfordulójáról”. Az érvénytelen, süket töltelék-duma kizárólag belpolitikai célokat szolgált: kényszerhelyzetbe hozni az ellenzéket. Ha ugyanis megszavazzák, azonosulnak a magyar kormány a NATO és az EU egységét megbontani kívánó, a megtámadott, mérhetetlen szenvedéseket átélő ukrán nép támogatására szolgáló szankciók és fegyverszállítások leállítását követelő putyinista aknamunkájával, ha nem, akkor rájuk sütik a bélyeget, hogy „háborúpártiak”. Ez ellen az egyetlen eszköze az lett volna a kaposvári ellenzéki képviselőknek, ha kifejthetik nyilvánosan álláspontjukat a kérdésben. Az ülést vezető Szita Károlynak Pintér Attila hiába jelezte, hogy szólni kíván – a kaposvári demokrácia és szólásszabadság szégyenére – elvette tőle a lehetőséget. Az alábbiakban közöljük el nem hangozott felszólalása szövegét.
