Augusztus 6-án hozta nyilvánosságra a GVI (Gazdaság- és Vállalkozáskutató, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara intézete) azt a kutatási összegzését, melyben a magyar járások fejlettségét hasonlítja össze egy komplex mutatószám segítségével. A hírt a helyi sajtó is közreadta, persze kizárólag azt a közismert és épp ezért semmitmondó tényt emelve ki, hogy a somogyi járások többsége a 176 járás adatait tartalmazó lista legalsó harmadában tartózkodik. Azt viszont gondosan elhallgatták (végtére is ez a dolguk), hogy milyen kiáltó ellentétben van a valóság, a kaposvári járás egzakt mérőszám alapján kimutatott fejlettségi szintje azzal a sikerpropagandával, amelyet Szita Károly polgármester és a helyi Fidesz folytat immár évtizedek óta. Continue reading →
Szita Károly
Rátóti győztes aduásza: Globe színház Kaposváron?
Nem volt nagy kaland arra fogadni, hogy ki vezeti majd a következő öt évben a kaposvári Csiky Gergely Színházat: Rátóti Zoltánt a többek között Molnár Piroskával és Jordán Tamással megerősített pályázati bíráló bizottság alkalmasnak találta a színház vezetésére, és, mivel több pályázó amúgy sem volt, természetesen a közgyűlés is egyhangúan(lag) megszavazta. Rátóti és a Csiky négy évét a színházi szakma minimum ellentmondásosan ítéli meg: a kritika levegőnek nézi, öt hosszú év után csak úgy került be egy előadással, ráadásul a pécsi színházzal közös produkcióval a POSZT-ra, hogy a jobboldali, Vidnyánszky-féle Magyar Teátrumi Társaság bevásárolta magát a magyar színházi élet legrangosabb seregszemléjére. A színház büdzséje közel a felére csökkent, a színházépület romokban, szinte minden jelentős művész távozott, és most Rátóti Zoltán előrukkolt a nagy ötlettel: épüljön Kaposváron egy újabb színházépület, a londoni Globe hasonmása. Háromszoros hurrá. Continue reading →
Kihívások augusztus harmadik hetében
A KAPOS-T továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kaposvári közélettel, a helyi politika, kultúra és mindennapok kérdéseivel foglalkozzon. Ez ugyanis a nagyobbik kihívás, mégpedig azért, mert közismert tény, hogy, ha ma megkérdezik azt, hogy mennek a dolgok az országban, a válaszolók közel kétharmada azt mondja: rosszul. Így, mondhatni, olcsó és könnyű a tébolyult stadionépítési lázról, a szégyenletes buktával végződő trafikmutyiról, a Szabadság téri begombázott sas-karikatúráról vagy az évente ezer milliárd forinttal növekvő államadósságról beszélni. Ha viszont azt kérdezik az illetőtől, hogy közvetlen környezetében, lakóhelyén hogy mennek a dolgok, kétharmaduk azt válaszolja: jól. Pedig ez nem igaz, és ezt ők is sejtik. De a polgármester közel van, a miniszterelnök távol. Continue reading →
Fejlövés: mese a politológusról, aki életében nem írt egyetlen sort sem
Kezdődik a kampány. Azt írja az újság, Kaposváron sem lesz meglepetés. Hogy pontosak legyünk, ezt a Népszabadságban Ungár Tamás írja, a közismert Szita-rajongó, aztán ezt veszi át az Index kényelmi okokból, és így görög végig a restségből szőtt semmi a teljes médián. Ők, a Századvég s persze mindenki tudja, hogy mit neveznek „önbeteljesítő jóslatnak”: ha a médiumok elégszer elismétlik, hogy itt bizony senki másnak nincs esélye, itt labdába nem rúg más, akkor a szavazókban felerősödik az „erősebbhez húzás” szándéka. Márpedig ismételgető papagájokban nincs hiány, csak némi madáreledel kell hozzá. Continue reading →
Hóhérok hete – augusztusban a második
Némi hasonlóságot véltünk felfedezni Ér(Vér)patak hírhedt polgármesterének egyre eszelősebb akciói és egynémely kaposvári helyi rendelkezés között – ez persze csak a véletlen műve lehet. Ezen épületes alkalomból elmélkedünk kicsit arról, hogy hogyan tud egy-egy helyiérdekű Übü király paranoiája elfajulni, hogyan lesz rémuralom egy ártalmatlannak tűnő hóbortból: a rovásírásos helységnévtáblából, a zsinóros-műszálas bocskaiból, a tarsolylemezes mobiltelefon-tartóból és a hátrafelé nyilazásból. Continue reading →
Levél a kedvestől 2. Nyugalom, srácok: hülye kérdés, hülye válasz
Utóbbi halhatatlan mondás H. Kornél őrnagytól, egykori vadászpilótától származik, aki ezzel vigasztalt bennünket, sorállományú taszári írnokokat, ha épp zúgolódtunk egy-egy felesleges adminisztrációval járó feladat miatt. Amint említettük, a közel harmincezer kaposvári háztartásba eljuttatott, Szita Károly nevével „fémjelzett”, sunyi csúsztatásokkal és nettó valótlanságokkal teli levélféle hátoldalán kérdések vannak, melyekről messziről bűzlik, hogy csupán hivatkozásul szolgálnak majd a választásokra készülő Fidesz-propagandagépezet számára: „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve…” Continue reading →
Levél a kedvestől: Szita Károly szerint vele kezdődött a rendszerváltás Kaposváron
Talán nincs is igazi okunk fennakadni azon, hogy az önkormányzati választások közeledtével – ahogy ezt már megszokhattuk – ismét rájött Kaposvár vezetésére, jelesül Szita Károly polgármesterre a levelezhetnék. Papírja van, pénze doszt – ugyanonnan, a közösből – mondanivalója is van, hogyne volna: egyszóval semmi oka rá, hogy ne írjon. Az lett volna a csoda, ha megússzuk. Persze amúgy mellékesen, az interaktivitás jegyében, kérdések is vannak a papiros hátoldalán, meg válaszboríték, hogy a posta is szakítson valamit. Sőt, hogy Kaposvár polgárainak ne kelljen sokat bíbelődni, a válaszok is ott vannak. Úgyis megszokták már a húsz év alatt, hogy – bocsánat a frivol megfogalmazásért – mindig a szájukba adnak valamit. Continue reading →
A fejétől bűzlik – július negyedik hetében is
Ez a hét sem múlt el említésre méltó események nélkül, van min töprengenünk: Gelencsér Attila „nagyinterjúban” jelentette be igényét az egyetemi katedrára, médiaháború tört ki Pécsen, ami Kaposváron soha nem fog, ismét meggyőződhettünk arról, hogy a Fidesz-tagság, ill. hatalomgyakorlás alapfeltétele a jogérzék teljes, mondhatni „genetikus” hiánya. Az idő rossz, a vízipólósok kikaptak, Tusványosról megint Mussolini és Ceaușescu bűzhödt leheletét hozza a keleti szél. Continue reading →
Önnek új üzenete érkezett július harmadik hetében
Úgy tűnik, ez lesz a rendszer: a Hétfogás rovatban afféle sajtólevelezés folyik, ahogy jó már néhány alkalommal megesett – nem untatnánk a tisztelt olvasókat annak ismétlésével, hogy a kaposvári közélet megújítását egészen biztosan a sajtóviszonyokkal kell kezdeni. Üzenetet kaptunk, s az üzengetés – micsoda meglepetés – a Somogyi (Nép) Hír-, -online, stb. lap szokása, mondhatni évtizedek óta. A bratyizós-dörgölőzős újságírás tipikus eszköze ez a „tudjuk ám, amit tudunk, s, ha akarnánk, meg is írhatnánk” című burkolt üzenet, ami aztán, ha elevenbe talál, letagadható: „ugyan már, józsikám, pistikém, gyurikám, hát csak nem gondolod… nem neked szólt, dehogy.” Szóval, úgy tűnik, üzenetet kaptunk. Continue reading →
Csakazértis zöld a ’zisten – rendkívüli sporthíreink
Egy jó és egy rossz: a jó az, hogy úgy hírlik, megszületett a megállapodás Kaposvár önkormányzata és dr. Takács Norbert ügyvéd között az általa birtokolt 25%-nyi tulajdonrész névértéken való átruházásáról, így nem kell megindítani a felszámolási eljárást. Ha igaz, akkor nem lesz több kakukktojás a fészekben, nem lesz több „idegen a cowboyok között”, szabad a vásár, hurrá. A rossz viszont, hogy az Index információi szerint komoly esély van rá, hogy a nyilvánosságra hozott 110 milliárdos kormányzati zárolásnak áldozatul esik az immár az NB II.-t erősítő csapat stadionjának felújítása. Continue reading →