Irány az érett ötvenes évek – iskolaügyben is
Kaposvár a legszabadabb város. Kétségkívül az: itt az embernek a legteljesebb szabadságában áll, hogy eldöntse: síró- vagy röhögőgörcsöt kapjon-e attól, ami nap, mint nap szembejön vele, netán a változatosság kedvéért véresre karmolja magát. Nyilván sokan rossznéven veszik, miért vagyunk ilyen kérlelhetetlenek, hisz csupán emberi esendőségről van szó. Csakhogy az érintettek többsége éppen ebből az esendőségből él rettentően jól, jellemzően közpénzből. Nyilván óriási szerencséje a somogyvári kisdiákok egymást követő generációinak, hogy Gelencsér Attila képviselő nem arrafelé esendősködik, de ez minket a legkevésbé sem vigasztal. Megint megszólalt – mindannyiunk örömére. Continue reading →
