Akármilyen útszéli is a fideszes, nem hagyják az út szélén
Nagy teher szakadt le a vállunkról, nagy kő a szívünkről nemrég, mikor végre írásos nyomát is leltük annak, amit már régóta suttogtak a városban: az egykor szépreményű, polgármesteri ambíciókkal is kacérkodó volt képviselő, Heintz Tamás diplomáciai pályára lépett, mégpedig az európai kultúra bölcsőjének tekintett Rómában. Így végre hézagmentesen igazolható Orbán Viktor azon tétele, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”. Egyeseket lerúgunk az árokba közmunkával, inasképzővel, mesterségesen generált szegénységgel, nehogy akár az ükunokája is ki bírjon onnan kapaszkodni, másokat viszont, legyenek bármennyire is fogalmatlanok és alkalmatlanok, beillesztünk mestertervünk puzzle-jába. Egyúttal azonban van az az érzésünk, hogy azt, ami ma Magyarország: magyar politika, kultúra, gazdaság, világnézet, élet, színvonal és minden egyéb, azt egy Heintz „kapjátok be” Tamás hibátlanul képviseli bárhol a világon.
