… bejegyzésünk alkalmából megállnánk egy pillanatra. Nem azért, hogy „nagy levegőt vegyünk”, sokkal inkább, hogy egyáltalán levegőt, a nagy futásban, csak úgy, mert levegőt venni jó. Vetni egy pillantást előre, hátra, nézni körbe, magunkba. Az az önmagunkkal szemben táplált egészséges elfogultság nélkül is látszik, hogy a KAPOS-T az események, jelenségek nagy áramlásából mit, mikor, miért, hogyan emel ki, erősen megkülönböztet bennünket más, Kaposvárral foglalkozó médiumoktól. Kilenc hónapja, márciusi köszöntőnkben írtuk: ha már a „virágok városa”, hát virágozzék az a bizonyos száz virág, mert bizony még a „kinyílott pitypang” is üde színfolt, ha csupa büdöske veszi körül. Száz írás, vagy százezer szó. Sok ellenséges, olykor gyűlöletteli pillantás, számos gratuláció és vállveregetés, állandósult és vitathatatlan jelenlét a köztudatban – itt tart ma a KAPOS-T. Continue reading →
újságírás
A fideszes „médiamunkások” nyomorúsága és az Állami Színvonalemelő Hivatal
L. Simon László, az egykor szépreményű költő, ma Lázár János miniszter táskahordozója egy minapi MÚOSZ-konferencián fejtette ki a magyar újságírókról alkotott véleményét, mely – gondolhatják – nem különösebben kedvező, mondhatnánk, lesújtó. Szerinte az államnak kellene „biztosítani” (szépen szól, hiszen valahol mégis csak költő) az újságírás „minőségét”. A 444.hu el is képzelte mindjárt, hogy lenne egy hivatal, ahová be kellene küldeni előzetesen a cikkeket, és ott szakavatott politikusok, pl. L. Simon, jól megszakértenék. Az egyszerűség kedvéért lehetne egyből cenzúrahivatalnak nevezni, hogy később ne kelljen átkeresztelni. Nos, mi adnánk egy kis munkát így próbaképpen az államtitkár úrnak: van itt Kaposváron egy, nem kis részben önkormányzati, ill. gondosan becsatornázott EU-s pályázati pénzekből „éldegélő” médiacsoport, élén a Kapos Extra c. „bedobálóssal” és a Kaposvár Most névre hallgató „hírportállal”, melyekben olykor több, mint figyelemreméltó produktumok jelennek meg – lehetne talán ezzel kezdeni. Continue reading →