Kettő és feledik rész: gyöngy és kavics
Bár még van bőven mondanivalónk Taszárról, ám most, az ünnepen kötelező fegyverszünet miatt egy (fél)forduló erejéig félretesszük a súlyosabb részét, csupán ezt az épp húsz éve született írást ajánljuk figyelmükbe – nem utolsósorban évfordulós aktualitása miatt. Capriccio, vagyis csapongó, szeszélyes: benne a visszavonhatatlanul tovatűnt dolgok feletti borongással, és az egykori Honi Légierő sorkatonájaként átéltek gyilkos abszurdjával, azzal, amitől végig lehetett röhögni huszonöt irtózatosan hosszú hónapot. 1995 decemberében megérkeztek Taszárra az amerikai hadsereg első katonái, s minthogy akkor már egy ideje a 168 ÓRÁ-nak dolgoztam, ott jelent meg ez a tárca: enélkül számomra nem teljes a “taszári kép”.
Néhány emléktöredék egy régi világból: kattintásra remélhetőleg nagyobb, olvashatóbb lesz, ha másképp nem, a jobb egérgombbal…
