Az üvöltő dervis színre lép: „Kaposvár retteg”
Hosszú ideig, körülbelül másfél évig nem lehetett tudni, hogy az 1999-es NATO csatlakozásunk után melyik lesz a harmadik repülőtér, amelyet az ország Ferihegy és Kecskemét mellett felajánl a katonai szervezetnek. A totális káoszra, amit az Orbán-Torgyán kormány honvédelmi ügyekben kavart, mi sem jellemzőbb, mint, hogy az ORIGO 2000. szeptember hatodikán a Népszavára hivatkozva még azt írta: „egy 1998-as NATO-szakértői bejárás jelentése egyértelműen kizárta a fejlesztési körből Taszárt. Ennek fő oka: a határ közelsége miatt a felszálló gépek sebezhetők. Ezenkívül Taszáron nincs működő magyar honvédségi bázis, hiányzik az infrastrukturális háttér. Nem elhanyagolható tényező, hogy a területet amerikai békefenntartók bérlik.”
Nettó ostobaság: a cikk megjelenésekor már Pápán sem működött alakulat, tehát ugyanolyan helyzet volt, mint Taszáron. Az amerikaiak taszári jelenléte pedig egyszer pozitívumként, másszor negatívumként jelenik meg a sajtóinformációk közt, nem beszélve arról, hogy a határtól való távolságra hivatkozni szimpla ökörség: Taszár légvonalban 55 km-re van a horvát határtól, míg a működő vadászrepülő-bázis, Kecskemét 83 km távolságra fekszik Szerbiától, mellyel 1999-ben konkrétan háborúban álltunk. Nem hinnénk, hogy komoly szakértő az, aki szerint 28 km a mai rakéta- ill. repülési technológiák számára szempont lehet. Taszár egyébként fontos szerepet játszott a NATO 1999-es, Szerbia elleni légiháborújában: F-18-as, A-10-es harci gépek, Hercules, ill. Galaxy típusú szállítógépek fogadásával és indításával vett részt mint ideiglenes bázis a hadműveletekben.
2001. februárjában száznyolcvan fokos fordulattal, szintén az ORIGO – a Magyar Hírlapra hivatkozva – a következő hírfejjel indította Fideszes lobbicsata a repülőterek ügyében című cikkét: „Eldőlt, hogy a NATO elfogadja a cserét, és a korábban bejelentett Pápa helyett Taszár lesz NATO-bázis – jelentette be tegnap a Fidesz-frakció ülése után Mátrai Márta. Szabó János honvédelmi miniszter szerint valóban kapott kedvező visszajelzést a NATO európai szövetséges erőinek vezérkari főnökétől, de erről még egyeztetnek a szövetséggel.”
A két főkolompos: a pálya azóta is szabad, birkáknak, gaznak dudvának. Istenem, hányszor hallottuk már ezt a bornírt szöveget, amellyel a cikk zárul: “ötven évre kijelöli a fejlődés irányát…”
Ugyanebben a cikkben olvashatjuk Mátrai magabiztos nyilatkozatát arról is, hogy „a NATO-országok közül elsőként Taszáron lesz olyan katonai bázis, amely négyes funkciót tölt be. Vagyis egyszerre lesz a Magyar Honvédség készenléti bázisa, a NATO számára befogadó-, a békefenntartásban részt vevők csapatok számára tranzitállomás, valamint polgári célú feladatokat is ellátó légikikötő.”
Hurrá, hurrá, hurrá.
Akkor még ritka volt, amit azóta megszokhattunk: a somogyi fideszes képviselőket gyakran állítják ki céltáblának hülyeségekkel, amit aztán szélvészgyorsan megcáfol az élet, mert Mátrai Márta kijelentéséhez képest – titokban – valószínűleg már eldöntötte a kormány, hogy Pápát ajánlja fel harmadikként NATO-használatra és fejlesztésre. Pedig Taszáron ezidőtájt már csökken az amerikai létszám, 240-ről hetvenötre, és a IFOR-SFOR küldetés második szakaszában a boszniai Tuzla lett a béketeremtő összefogás bázisa. Ugyanakkor kétmilliárd forintos fejlesztési programról döntöttek a lényegében tartalék repülőtérként üzemelő Pápán. Tették ezt annak ellenére, hogy 2001. augusztus 11-ével hivatalosan is megszűnt az US Air Force taszári támogató egysége, tehát az a kifogás is alaptalanná vált, legalábbis formailag, hogy „az amerikaiak használják Taszárt”.
Még a 2002-ig tartó Fidesz-kormányzás „hozadéka” az a szerencsétlen döntés is 2001-ből, hogy a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a régióban reptérfejlesztésre szánt keretet elosztja háromfelé: Taszár és Pécs-Pogány mellett a Tolna megyei Őcsény repülőtere is kap fél-félmilliárdos nagyságrendű összeget, mellyel természetesen egyik reptér sem indítható be. Ekkor jelentik be Somogy megye, Kaposvár és Taszár vezetői, hogy 650 millió forintos ráfordítással polgári terminált építenek a reptér területén. Vékony László, a Taszár Airport Kht. ügyvezetője szerint 2003-ban megindulhat a menetrend szerinti polgári légiközlekedés Taszáron. (Ennek csekély tizenkét éve.)
Közben, 2002 tavaszán az Orbán-Torgyán kormány megbukott, és a helyét a Medgyessy Péter vezette MSZP-SZDSZ kabinet vette át. Taszár szempontjából ez eleinte nem jelentett változást: a Somogyi Hírlap még 2003. július 8-án is arról ír, hogy Szenes Zoltán, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke James L. Jonessel, a NATO európai főparancsnokával történő találkozója után bejelenti, hogy a pápai repülőteret bezárják, Taszárnak viszont továbbra is szerepet szánnak kiképzési és logisztikai bázisként.
Hivatásos képmutatók békemenete, nulla verzió: Kaposváron 2003-ban azok tüntetnek az iraki háború ellen, akik 1999-ben még vérszomjasan támogatták a határon túli magyarság bombázását. A lényeg persze a Fidesz alig titkolt célja: megfúrni Taszárt.
A drámai fordulatot valójában az jelentette, hogy az amerikai hadsereg iraki önkénteseket kívánt rendvédelmi célokra kiképezni Taszáron. Ennek kapcsán a tavaszi választásokon ellenzékbe került Fidesz helyi politikusai „aggodalmukat adnak hangot a környék biztonságával kapcsolatban”. (Somogyi Hírlap 2002. 12. 31.) Kezdetben háromezer önkéntesről volt szó, majd egyre csökkenő számok láttak napvilágot, végül összesen hetvenhat fő kiképzésére került sor – köszönhetően az akkor már ellenzékben lévő Fidesz hecckampányának.
Az „aggodalmukat adnak hangot” persze a Somogyi Hírlaptól megszokott gyáva eufemizmus: a frusztrált, bosszúszomjas Orbán által létrehozott „polgári körök” tüntetést szerveztek 2003 februárjában Kaposváron, ahol a vezérszónok vagy inkább üvöltő dervis az a Csernák Árpád, a Csiky Gergely Színház egykori színésze volt, aki azóta is ezt az egy figurát hozza, és kiválóan él szerepéből. A Kaposvári Polgári Körök „polgárháborús” értesítőjét futtatta fel „folyóirattá” Búvópatak néven, s pl. idén is sok egyéb mellett a Magyar Nemzeti Bank Matolcsyék által jogtalanul lefölözött árfolyam-milliárdjaiból csurrant nekik 12,3 milliócska.
Figyelem: ez az a Fidesz, az a „nemzeti jobboldal”, amely 1999-ben lelkesen átengedte Taszárt, és együttműködött a NATO-val abban, hogy Szerbiát, benne nemzettestvéreink által sűrűn lakott városokat, Szabadkát, Újvidéket bombázzák, sok ártatlan magyar civilt megfosztva életétől, egészségétől, 2003-ban láss csodát, hirtelen „békepárti” lesz, és a messzi Irak polgárainak életéért kezd aggódni: sürgős tüntetnivalója lesz Kaposvár főterén. A Búvópatak gúnyos hangú, a muszlim vallást sértő pamfletet tesz közzé sok más mellett „De ki lesz a müezzin Taszáron?” címmel.
A következményeket Gyenesei István megyei közgyűlési elnök foglalta össze a Somogyi Hírlapban 2003 augusztus 7-én megjelent nyilatkozatában:
„Bár a balkáni misszió után még a NATO Taszárt jelölte meg lehetséges magyarországi bázisként, a helyszín mégis Pápa lesz. Ebben a megyei közgyűlés elnöke szerint „nem titkoltan” a Fidesz meghatározó politikusának, Kövér Lászlónak volt nagy szerepe, ahogy abban is, hogy a kormányváltást megelőző időszakban Pápa fejlesztésére kétmilliárd forintot költött a HM. Az információt Gömbös János, a HM irodavezetője is megerősíti, hozzátéve, hogy a NATO-döntés hátterében az irakiak taszári kiképzése körüli politikai vihar is szerepet játszott.”
Mátrai nagyasszony – természetesen a polgári körökkel karöltve – tüntetést is szervezett a 61-es út Taszár melletti szakaszára, „véletlenül” a Munkáspárttal egyidőben. Szita Károly drámai hangú nyilatkozatot adott az országos és helyi sajtónak „Kaposvár retteg…” címmel. Már akkor is egyértelmű volt, hogy mindez csupán politikai színjáték: az a jobboldal, akit egy cseppet sem zavart, hogy Orbán 1999-ben magyarok elleni éles bevetésekre engedte át Taszárt, a gusztustalan képmutatás legmagasabb csúcsaira hágott, midőn „gyertyát gyújtottak az iraki háború ellen”. Nem akartak mást, csupán rombolni, gyújtogatni, kutat mérgezni – ekkor még csupán képletesen.
Ez a szánalmas és szégyenletes, a helyi Fidesz-főkolomposok által kreált politikai színjáték vezetett oda, hogy a NATO végül is Pápa mellett döntött a problémás Taszárral szemben azzal együtt, hogy a korábbi, (Fidesz-) kormány már amúgy is ide ruházott be kétmilliárd forintnyi fejlesztést. Habár Kolber István, a MSZP Somogy megyei képviselőcsoportjának vezetője levélben kért magyarázatot a HM vezetőitől, hogy miért részesítették előnyben Pápát, az előbbi számos, nyilvánvaló előnye ellenére, a NATO és a magyar fél döntése véglegesnek bizonyult.
Ebben – ezt se hallgassuk el – természetesen közrejátszott a Medgyessy-kormány szinte már beteges konfliktuskerülése is.
Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 7.: Kifutópálya vagy kényszerpálya? Csupán néhány év kellett hozzá, hogy a Fidesz folyamatosan ismételgetett hazugságaival átmossa az emberek agyát Taszárral kapcsolatban.
A második fejezet végén sem árt röviden összefoglalni a tanulságokat, s kitérni arra, hogy miért foglalkoztunk ilyen részletesen a katonai, ill. a kettős hasznosítás (a NATO-reptér) kérdésével: ugyanis meggyőződésünk, hogy Taszárnak és a térségnek ez lett volna az igazi esélye. A polgári repülés vagy a „logisztikai bázis” kiválóan hangzó szólamok, de egy olyan térségben, ahol nincs megfelelő vasúti és közúti összeköttetés, nincs sem számottevő idegenforgalom, sem olyan gazdasági potenciál, amely igényelné a légiforgalmi hátteret, szinte esélytelen vállalkozás.
Ha viszont van egy működő katonai repülőtér, melynek üzemeltetését a NATO és a magyar honvédelem látja el, és tartja a legmagasabb szinten, akkor pl. a kettős hasznosítás révén lesz egy nyitott lehetőség, egy kockázat nélkül vállalható polgári üzemeltetés, amelynek nincs a nyakán a teljes reptér fenntartásának terhe, ám mint kedvező lehetőség, vonzhatja a befektetőket, és ráér kivárni egy lassúbb felfutást.
Ugyanez zajlik pl. napjainkban Pápán, ahova épp mostanában húszmilliárd forintot ruház be a magyar kormány, miután a NATO Stratégiai Légiszállító Képesség programjának egyik bázisrepülőtere lett annak ellenére, hogy adottságai sokkal rosszabbak Taszárénál.
És itt jön a képbe a (lég)csavar: emlékszünk, az Orbán-kormány kezdetben, 1998-99-ben azért tette le a voksát Pápa mellett, mert azt mondták, hogy sem a NATO, sem a magyar honvédség nem támogatja a kettős – katonai polgári – hasznosítás elvét? És mit ad a jó istenke 2012 októberében a drága Fidesz-kormány keze által Pápa városának? Láss csodát, a pápai repülőtér a térség gazdasági fejlődését szolgálandó vegyes hasznosítású lesz, és akár 25 ezer új munkahelyet is teremthet, írja megszokott hurráoptimizmusával a Magyar Nemzet. Ami Taszáron „saaajnos” nem volt lehetséges, s ami miatt végül az enyészet sorsára jut, azt Pápán „okosba” megoldották, s elegánsan kigolyózták a fejlesztésekre sokkal jobban rászoruló Dél-Dunántúlt, Kaposvárt, Taszárt.
És ez az a pont, ahol a somogyi embernek nem marad más, mint elmormolni egy, „a jó k.rva anyátokat nektek” kezdetű imádságot.
A még lehangolóbb folytatás hamarosan…
H. I.
