Sztálinista munkaverseny hisztériakeltésben
Őrült versenyfutás indult meg az október 2-i népszavazás előtti finisben: számunkra már nyilvánvaló, hogy Orbán kíméletlen versenyt hirdetett meg úgy a fideszes önkormányzatok, mind a helyi kormánypárti politikusok számára: aki rosszul teljesít, megnézheti magát. Verseny van nyilván a részvételi arányokban, melyet településenként ki fognak értékelni, és az egyes tisztség-, ill. képviselők számára pedig abban, hogy ki tud minél több, eddig a Fidesztől távolságot tartó közéleti szereplőt belerángatni a mocskos hajcihőbe, és/vagy ki tud versenytársánál eszementebb, már a nettó elmebaj tüneteire utaló baromságot kiereszteni magából. Szögezzük le: Kaposvár fideszes (és látens fideszes) közéleti szereplői eddig kiválóan teljesítenek.
Mi már ott tartunk, hogy az égvilágon semmi sportértéke nincs a velük való vitatkozásnak: olyan, mintha földigilisztákkal kéne versenyt futni, vagy mondjuk Palvin Barbarát akarná valaki egy lótetű-szépségversenyen elindítani. Az önmaguk és egymás végtelen, kozmikus ostobaságainak alulmúlásában legszívesebben hagynánk is őket, hiszen nincs annál igazabb közhely, mint, hogy a buta ember legnagyobb ellensége önmaga.
A séróbáró akcióban, avagy hajviseletben is utánozzuk a Nagyfőnököt: baltával középen elválasztva.
Ám, ahogy mondani szokás, a jegyzőkönyv kedvéért mégsem tehetjük: ha 85-90-es intelligenciahányadosról tanúskodó zagyvaságaikat elengedjük a fülünk mellett, cserben hagyjuk azokat, akik még az országot elárasztó szennyes téboly ellenére is a józan ész és az emberség oldalán állnak.
A fejtörést már csak az okozza, hogy kivel kezdjük: Gelencsérrel vagy Szitával? Fajsúlyukat és a bennük rejlő X-faktort tekintve kezdhetnénk bármelyikkel, így maradjunk a betűrendnél:
Attilánk megfogadta Orbán intelmét és belehúzott. Százszor, száz helyen megemlegettük már, hogy Gelencsér Attila megnyilvánulásai az átlag Fidesz-kommunikációt is mélyen alulmúlják, és rendszeresen válik stílusával, állításaival köznevetség tárgyává. Nincs ez másképp most sem: Facebook-oldalára feltette azt a videorészletet, amelyet a logó tanúsága szerint a színvonalbajnok Somogy Tv készített, s amelyben a következők hangoznak el:
„Az, amit Juncker-kvótának hívnak, az százhúszezer migráns Magyarországra telepítését jelenti számszerűen, ennek a … családegyesítéssel együtt a száma hatszázezer is lehet … a 600 ezer fő egy Kaposvár környéki térségben hatezer migránst okozhat…”
Nos, a „Juncker-kvóta” nem más, mint egy kétségbeejtően primitív internetes hoax (álhír, kitaláció), és már a legbénább fideszes fórumokról és Facebook-beszélgetésekből is kikopott régen: még a baloldali-liberális elhajlással nem vádolható Mandiner blog szerint is az ellenkezőjéről van szó: éppenséggel részben Magyarországon, valamint a menekültszempontból szintén frontországnak számító Görög- és Olaszországban regisztrált (és persze már régen továbbállt) 160 ezer menekültnek (először 40, majd 120) a többi európai országba történő áthelyezéséről (relocation of 160.000 asylum seekers from Hungary, Italy and Greece) rendelkezne. Íme:
A menekültkvóta-hazugság eredetije egy egy éves Twitter-bejegyzés, ami éppen arról szól, hogy Magyarországról át kell helyezni itt regisztrált menekülteket. (Forrás: Mandiner)
Ma már tudjuk, hogy ez sem lépett érvénybe, de végtelenül szánalmas, hogy Gelencsér egy tavalyi blődséggel házal 2016 végén, és ezt tornássza fel (minthogy tornatanár) az eszelős, amellett légből kapott „családegyesítési” számokkal hatszázezerre.
Aztán még erre is rátesz egy lapáttal néhány nap múlva, mikor a vele nagyon is egy habitusú Németh Szilárd Fidesz-alelnökkel együtt az inkubátorházban vendégszerepelnek: itt már „rezsiszilárd” nem kevesebb, mint nyolc családtaggal számol menekültenként, ami a „Gelencsér-kvóta” szerint már 960 ezer, tehát közel egymillió menekült kényszerű magyarországi befogadását jelentené.
Tekintettel arra, hogy az illusztris vendég szerint „néhány éven belül 13,5 millió migráns él majd Európában”, szolgálnánk egy kis matekleckével a tekintetes uraknak: Európa lakosságát nagyjából ötszáz millióban szokás meghatározni, ennek szűk két százaléka a tízmilliós Magyarország.
Ha adottnak vesszük az általuk sokszorosára tupírozott, egy menekült plusz nyolc családtag adta létszámot, Magyarországra lakosságarányosan akkor is csak 270 ezer fő jutna, és nem Gelencsér hatszázezre, vagy a „rezsiszilárdi” számítás szerinti közel egymillió.
És egy percre se feledjük: amellett, hogy elemi szinten sem tudnak számolni, spekulációikból egyetlen árva, nyomorult szó sem igaz.
Csupán a jobboldali hecc- és hisztériakeltő mesterek próbálták rákenni Jean-Claude Junckerre és Brüsszelre ezt az agyament baromságot, nyilván azok kedvéért, akiket Pataky Attilához hasonlóan elvittek az ufók, hogy muszlimok százezreivel, millióival riogassák a hozzájuk hasonlóan beszűkült tudatú, valójában mindig is rasszista, kirekesztő gondolkodásúakat, akik most minden rögeszméjüket és rémálmukat megvalósulni látják.
És mindehhez tegyük még hozzá: soha nem volt szó lakosságarányos kvótákról, mindig a gazdaság egy főre eső teljesítőképességéhez szabták. Így jutott volna Magyarországnak 1293 menedékkérő…
Gelencsér további törekvése, hogy lehetőleg minél több szereplőt belerángasson abba a szégyenbe, amit a jóérzésű, emberi mivoltukból még ki nem vetkőzött polgárok helyettük is éreznek. Persze azokat sem kell félteni, akiket ilyen könnyű volt táncba vinni: Rumszauer Miklós katolikus és Pongrácz Máté evangélikus „lelkipásztor” mellett immár úgy tűnik,
Gyenesei István pálinkafőző mester és feketeöves köpönyegforgató is beszállt a migránskampányba.
Az ő lelkivilágában még kevésbé kívánnánk elmélyedni, de, hogy összeáll azzal, aki 2006-ban a megyei közgyűlési székben váltotta őt, és első dolga volt, hogy széltében-hosszában rágalmazza, mocskolja, feljelentse, súlyos, be nem igazolt vádakkal illesse, majd pedig az emlékezetes Ormai-ügy kapcsán úgy behúzza a csőbe, hogy okirathamisítás miatt büntetőeljárás induljon, és ítélet szülessen ellene – nos, ehhez már a rendszeres cefrekezelésen edzett gyomor kell.
Most, a „nemzeti ügynek” csúfolt szégyenletes politikai cirkusz alkalmából letörli a köpéseket, és szépen beáll Gelencsér mögé.
Egy gyönyörű barátság kezdete, avagy van az az ár, amiért összenő, ami összetartozik…
Kép Gyenesei István blogjáról: “hitének parancsára” vette fel a menekült kamaszokat, és fuvarozta el őket Gyékényestől Nagykanizsáig.
Gyenesei amúgy végtelenül érzelgős, nyúlós-ragacsos, minden jóízlést, mértéktartást (és írástudást) nélkülöző, öndicsérettől bűzlő blogocskájában éppen egy éve még azzal tömjénezte magát, hogy egy csapat fiatal migránst fuvarozott el Gyékényestől Nagykanizsáig „hitének parancsára”. Akkor még úgy tűnt, ezzel lehet népszerűséget szerezni, mára kiderült, hogy hasznosabb beállni a vonító kórusba, a tűzparancsot követelők közé.
Vajon miért? Mert kiderült, hogy mégsem lesz pálinkárium a Csokonai-házban, hanem talán mégis a halott és két éve, megépítése óta bezárt múzeumudvarban, a Vigasságok Terén kap helyet, amit most visszafoglalt Gelencsér?
Gyenesei szavai: ha Hosszú Katinka a hideg, számító emberek példaképe, akkor nyilván ő maga is az. Ez a riói győzelmek fényében már kissé kínos…
A blogírást, úgy tűnik, Gyenesei idén év elején felfüggesztette, midőn épp Hosszú Katinka ellen írt durva kirohanást, aki aztán soha nem látott diadalt aratva tarolta le az úszómezőnyt a riói olimpián, és Gyárfást Tamást védi (sőt nemes egyszerűséggel zseninek nevezi), akit pedig csupán az mentett meg a teljes bukástól, hogy beszorult Orbán miniszterelnök mélyen, és sokak által megtisztelt alfelébe.
Ehhez már Gyeneseinek egy szava sem volt. Viszont, hogy kiváló érzékkel áll tisztátalan ügyek mellé, pl. itt, a menekültkérdésben is, az jól látszik.
Arra viszont, amit Szita Károly művelt, már valójában nincsenek is hiteles szavak, legfeljebb Bayer Zsolt szótárában: amióta a kormány azzal az abszurd váddal illette a baloldali vezetésű önkormányzatokat, hogy különmegállapodásokat kötnének menekültek letelepítéséről Brüsszellel, egy jótét CÖF-ös, Békemenetes, plakáttépkedő vadbarom hamisított egy primitív, magyar nyelvű (!) levelet, mely az Európai Bizottság ajánlatát tartalmazta volna a befogadás pénzügyi támogatásáról.
A próbálkozás annyira gyermeteg és együgyű volt, hogy alig érdemelne szót, legfeljebb annyit, hogy ráismerünk belőle a Gelencsér-Németh Szilárd-félék észjárására és stílusára.
Persze a kormánymédia azonnal ugrott, és megkérdezte többek közt Szita Károlyt is, aki szintén nem akar lemaradni a hazugság-kategóriában indított kommunista munkaversenyben:
És most álljunk megy egy pillanatra, képzeljük el ugyanezt egy fordított helyzetben, és azok a képmutatók, szemforgatók, akiknek mindig csak a KAPOS-T „stílusával” van bajuk, itt akár abba is hagyhatják az olvasást, nehogy sérüljön a kis lelkük:
tegyük fel, hogy megjelenik egy álhír arról, hogy „X. Y. fideszes politikus egy sárga mappa takarásában tulajdonképpen kisgyermekek „társaságát” keresi a helyi játszótereken”.
Habár azonnal kiderül, hogy egy szó sem igaz az egészből, ám a buzgó média mégis megkérdez egy ellenzéki politikust, hogy mit szól ehhez: „Fel vagyok háborodva! Hol van ilyenkor a rendőrség? Már fényes nappal, a játszótereken sincsenek biztonságban a gyerekeink? Mindig tudtam, hogy X. Y.-nal valami nincs rendben! ”
Nem, egy becsületes ember nem ezt válaszolja.
Azt válaszolja, hogy „nyilvánvalóan provokációs céllal született álhíreket nem kommentálok, és politikustársam nevében is kikérem magamnak, hogy légből kapott vádakkal illessék”. És ezt kellett volna válaszolnia egy tisztességes Szita Károlynak is, aki ezzel végképp lesüllyedt a „besúgók és provokátorok” szintjére.
Illetve, dehogy: mindig is ott tartózkodott. Így persze könnyű, most, a migránshisztéria téboly-hullámverésében mindannyian elemükben érezhetik magukat. Így nem arról folyik a közbeszéd, hogy Somogy Magyarország és Európa egyik legszegényebb vidéke, a végleges nyomor, lecsúszás és reménytelenség földje, ahonnan menekül, aki tud, ahol esély sincs semmiféle kilábalásra.
És, hogy erről éppen a most tele szájjal migránsozókat terheli a legnagyobb felelősség.
H. I.
