M9-es, Taszár újratöltve
A helyi propaganda-kommunikáció afféle mágikus eszközként tekint a 67-es gyorsforgalmi útra, mely, ha elkészül, egycsapásra a legvonzóbb befektetési célponttá teszi Kaposvárt. Többször elmondtuk: szerintünk csalódni fognak. Pécs mélyrepülése éppen az M6-os átadása után kezdődött, és az M7-es közelében fekvő somogyi kisvárosok, Tab, Lengyeltóti és Marcali sem sokat profitáltak 2007 óta, Nagykanizsával együtt. Ami igazán fordulatot jelenthetne a térség fejlődése szempontjából, annak semmi köze ahhoz, hogy a helyi Fidesz-potentátok negyed órával korábban vagy később érnek Budapestre az aktuális eligazításra: új, nemzetközi figyelmet is kiváltó megoldásoknak sokkal több értelme lenne. Most hatályba lép egy törvény, mely rögzíti a tervezett fejlesztéseket: lássuk, mit profitál ebből Kaposvár.
A 67-es esetében pontosan látszik, hogy a meglévő Somogytúr-Balatonszemes szakasz a maga két sávjával és azzal, hogy két települést elkerül, kiválóan betölti a feladatát. Az út csupán azért lesz kibővítve, mert „Orbán Viktor úgy rendelkezett, hogy minden megyeszékhelyre négysávos út vezessen”. Nos, ez a sztálini időkből jól ismert voluntarizmus, nem egyéb.
Nem ez az első eset, és nem is az utolsó, hogy az EU-tól lenyúlt százmilliárdokat ostoba, átgondolatlan módon használják fel, hiszen jórészt csak az számít, ami „leesik belőle”. Ugyanakkor egy nemrég megjelent jogszabály arra utal, hogy – közelebbről meg nem határozott időben –
talán értelmes fejlesztésekre is sor kerülhet a környéken.
Tavaly év végén jelent meg, és március 15-én lép hatályba a „2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről” szóló törvény, amely Budapest és a Balaton körzetének rendezési irányelveit rögzíti. Emellett részletesen felsorolja azokat a tervezett infrastrukturális, tehát közút-, vasút-, repülőtér-, kikötő-, stb. fejlesztéseket, amelyek – talán középtávon, kb. 2030-ig? – várhatók, s nyilván kellően fontosak is, főleg ennek a súlyosan elhanyagolt dél-dunántúli vidéknek. Mi kimazsoláztuk a mellékletből a kaposváriak számára érdekesnek tűnő elemeket, amelyek, ha megvalósulnak, jelenthetnek előrelépést: van néhány meglepő köztük.
Ezúttal nem lehet a végére hagyni a csattanót: az igazán fajsúlyos döntés,
A fél évszázadnál is régebbi álom: az M9-es. Az ország északi része főutakkal, autópályákkal sűrűbben behálózott, s ez szoros összefüggésben van a gazdasági fejlettséggel.
amely, emeljük ki: törvényben jelent meg, az M9-es gyorsforgalmi út megépítése,
teljes hosszában, Nagycenktől, az M85-ös autóúttól Szegedig, természetesen Kaposvár érintésével. Az M9-ről a KAPOS-T már külön dossziét is nyithatna, annyit írtunk róla: óriási szükség lenne rá, hiszen összeköttetést teremtene keleti és nyugati irányban, a Balkán és Ausztria-Olaszország felé egyaránt, középtájon egy kiváló földrajzi adottságú (egyebesincs) várossal, és a legnagyobb gépek fogadására is alkalmas repülőtérrel.
Azoknak, akik mostanában környezetvédelmi megfontolásból kétségbe vonják, hogy van-e egyáltalán szükség autópályák építésére: mire ebből bármi megvalósul, már szerte a világon a Tesla önvezető elektromos kamionjai fognak suhanni.
Apropó, Taszár: legalább ekkora örömmel láttuk, hogy talán még nem mondott le róla
a magyar állam teljesen, ugyanis a törvényi melléklet egy másik pontján, a „fejleszthető közös katonai-polgári” repülőterek között Kecskemét, Pápa és Szolnok mellett szerepel az emblematikus, egykor világhírnévre szert tett név.
Különösen amiatt, hogy legújabban néhány pécsi médiumban röppent fel a hír arról, hogy esetleg közpénzből fogják nagygépek fogadására is alkalmassá tenni a Pécs-Pogány repteret, figyelemmel a paksi atomerőmű építőinek igényeire. Nos, halkan megjegyeznénk, hogy az M9 Kaposvár-Szekszárd szakaszának megléte esetén Taszár közelebb lenne Pakshoz cirka tíz kilométerrel, mint Pogány. (A legjobb volna persze, ha Paks II. meg sem épülne.)
Nem irigylünk mi Pécstől semmit, csupán megjegyeznénk, hogy nem túlságosan szerencsés a Dél-Dunántúl egészének fejlődését szolgáló beruházásokat eldugni a térség legdélibb, amúgy is nehezen megközelíthető csücskébe, ha más, ezzel egyenértékű, ám sokkal szélesebb körben hasznot hajtó megoldások is léteznek.
Az M9-es gyorsforgalmiról már annyit tudunk, hogy a Vasvár-Zalaegerszeg szakasz tervezés alatt van,
és 2018 novemberében Varga Mihály gazdasági miniszter a versenyképességi csomag bejelentésekor utalt arra, hogy meggyorsítják majd a „déli autópálya” projektet, amit az is jelez, hogy kiemelt státuszt kap.
Sok dologra a Dél-Dunántúl fejlesztése kapcsán már nem mernénk fogadni, de egyre biztosan: egy megvalósult déli autópálya nagyságrenddel több esélyt kínál a térség felzárkóztatására, mint a Budapesttel való, mégoly komfortos összeköttetés. Legyen így, és a jelenleg hatalomban székelő politikusaink teljesítményét látva örülhetünk annak is, hogy még nem teljesen írták le Taszárt.
Tovább is van, holnap mondjuk: a 67-es folytatása, kisebb, ám nagyon is fontos mellékutak a megyében, tejjel-mézzel folyó Kapos, bringaösvények – csak győzzük kivárni.
H. I.
