Csak szólunk: közben az EU leállította a magyar útépítések finanszírozását
Meglepő kiírásra, ill. végeredményre bukkantunk a Közbeszerzési Értesítőben nemrég: ha hinni lehet a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. által írtaknak, augusztusban kész, építési engedélyezésre alkalmas tervekkel fogunk rendelkezni a többszörösen elkárhozott M9-es „déli autópálya” Kaposvár-Bonyhád közti részére – egyelőre persze csak kétsávos autóút lenne –, és a teljes Kaposvár-Szekszárd szakaszra meglesz a környezetvédelmi hatástanulmány és az engedélyek. Azt azért nem árt tudni, hogy ez a tender még 2013 elején, tehát több, mint két éve jelent meg egy korábbi, teljesen más közlekedésfejlesztési koncepció nyomán, tehát lehet szó pusztán arról, hogy dolgoztatják a tervezőket, mozgásban tartják a pénzvisszacsorgató apparátust – s talán lehet egy egészen kicsi esély arra is, hogy történik valami végre.
Utoljára az év elején került szóba az M9-es, persze teljesen más összefüggésben: a kormány eredeti szándéka az volt, hogy ez a Kaposvárt elkerülő, nyomorúságos, funkciótlan és mai formájában értelmetlen, lassan tönkremenő M9-es szakasz is váljék fizetőssé. Ennek kivédését Szita Károly nemrég „desedai kishajós” félévértékelőjében, mint óriási politikai fegyvertényt emlegette (számára, ismerve politikai súlyát, mindenképp az), holott egyszerűen bebizonyosodott róla, hogy tarthatatlan.
Az évtizedek óta tervezett M9-es autópálya történetébe most nem bonyolódnánk bele (itt olvasható róla részletesebben ez-az): már a kilencvenes években felmerült, hogy oldani kéne a magyar úthálózat centrikus-sugaras, Budapest-központú rendszerét, s az északi országrészek viszonylagosan jó gyorsforgalmi ellátottságához fel kéne zárkóztatni a Délt is. Még ma is létezik az a társaság és az a honlap, amely az M9 megvalósítására létesült (Kaposvár is fizeti a tagdíjat), s nemrég Orbán Viktor és a kormány országjáró-ígérgető-népszerűségmentő haknikörútjának zalaegerszegi állomásán Lázár János mintegy kenyéradó gazdájára való rálicitálás gyanánt belengette a Zalaegerszeg-Vasvár közti szakasz tényleges, belátható időn belüli elindítását.
A szóbeszéd szerint még mindig nem egyértelmű, hogy mivel rukkol elő Orbán ősszel Kaposváron, miután a 67-es út lényegében eldöntött kérdés, és már folyamatban lévő projekt. Mérget ugyan még mindig nem vennénk rá, hiszen épp a napokban tudtuk meg, hogy az EU leállította a teljes magyar útépítés-finanszírozást. Ez valójában már egy éve megtörtént, de most vált „élessé” a dolog: vagy belenyugszunk egy 90 milliárdos buktába, tehát ennyit nem fizet ki utólag Brüsszel, vagy bíróság elé visszük a dolgot, és akkor két évig várhatunk az ítéletre, és a teljes összeget, 360 milliárdot kockáztatunk.
Az az érzésünk, hogy ez a baljós fordulat még befolyásolhatja mindkét elátkozott projekt sorsát…
A nagy ábránd, az M9-es autópálya. Vagy autóút. Vagy fogpiszkáló. Vagy a nagy semmi, szokás szerint, bár Zalaegerszegnek belengették. (Kaposvárnak is be szokták.)
Elbukhat egyrészt konkrét pénzhiány miatt, de lehet pusztán hivatkozási alap is, hisz Orbán már eddig is túlígérte magát útügyben: ha 2017-2018-ban hirtelen mindenki megtáltosodna, sem lehetne annyi ponton egyszerre elkezdeni Soprontól Egerig, Zalaegerszegtől Szolnokon át Esztergomig az útépítést, ahol és amennyit ígért – teljesen komolytalanul. „Ne azt tessék figyelni, amit mondok” hangoztatta politikusi ars poeticáját külföldi diplomaták előtt. Még messze nem járt a megyei jogú városok felében sem, és már kétezer milliárdnál tart.
Mellesleg a 67-es út körül a mai napig tisztázatlan néhány dolog, melyről korábban már írtunk: közérdekű adatigényléssel fordultunk a Somogy Megyei Kormányhivatalhoz, az út Mernye-Somogybabod közti szakaszainak engedélye tárgyában, ők azt válaszolták, hogy az engedélykérő NIF Zrt. a létező, érvényes engedély meghosszabbítását kérte, s ez folyamatban van, sőt valószínűleg már meg is kapták. Tehát van terv, van engedély.
Mindehhez képest meglepő, hogy ugyanez az „engedélytulajdonos” azzal párhuzamosan, hogy van egy meghosszabbítható, már valószínűleg újabb három évre szóló engedélye, kiír egy tervezési pályázatot ugyanerre a szakaszra, ugyanerre a feladatra százmillió forintért. Kinek? Minek, ha egyszer van? Természetesen megkérdeztük, és természetesen a NIF Zrt. Loppert Dániel által vezetett kommunikációs osztálya egy vak hangot sem válaszolt. Emlékszünk: Loppert volt az, aki „beszólt” Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hogy „hazaáruló”, s ezzel alapozta meg fideszes karrierjét. Amilyen a mosdó, olyan a törülköző.
Ráadásul ennek a tervezési munkának a határideje csak idén november 19. Tudjuk, hogy a régészek dolgoznak a területen, vagyis a nyomvonal már adott, ugyanakkor az is tudható, hogy a régészeti feltárást Somogybabod mellett egyszer már elvégezték. A 67-es út esetében egyébként is minden jel arra mutat, hogy egyszer már, évekkel ezelőtt mintha elkezdték volna a kivitelezést, aztán titokzatos módon, indoklás nélkül leállították. Az az érzésünk, hogy ez bármikor, újra előfordulhat a NER bizantinus, titkolózó, fülledt hatalmi játszmákon alapuló rendszerében, s csak akkor lesz biztos, ha már átadták. Azt se feledjük, hogy a kivitelezésre még ki sem írták a pályázatot. De, ha a leállított M4-es autópályára gondolunk, mely eset szimplán az egykori kollégiumi szobatárs, Simicska Lajos lehetetlen helyzetbe hozásáról szólt – bármi megtörténhet.
Zölddel az álom, amiről most épp tervek készülnek, pirossal a megvalósult, ám alig-alig használt M6-os, a közelmúlt legelcseszettebb beruházása, melynek egész Dél-Dunántúl issza a levét.
A M9 említett szakaszával ugyanez a helyzet: az, hogy van egy terv, még senkit semmire nem kötelez. Lesz majd egy dokumentáció, amit háromévente hosszabbítgatnak esetleg az idők végezetéig, ahogy a 67-est, és olykor felengednek egy-egy kommunikációs lufit, hogy Gelencsér Attila vagy Szita Károly mondhasson valamit saját, külön-különbejáratú, közpénzből fenntartott házitévéjében alattvalóinak.
A legfontosabb kérdés persze, hogy ezt például egyeztették-e valakivel: azt tudjuk, hogy a Zalaegerszeg-Nagykanizsa szakasz is tervezés alatt van már hosszú évek óta, s a kormányzati kommunikációs fejetlenség gyönyörű példája, hogy emellé ígérte Orbán Zalaegerszegnek az M7-től a négysávost. Más szóval, ha hinni lehetne ennek a sok összehordott baromságnak, Zalaegerszegre délkeleti irányból egymástól 15-20 kilométerre hamarosan két négysávos, gyorsforgalmi út is vezet majd. Nane.
A másik, hogy valójában Somogynak és Kaposvárnak épp arra a szakaszra lenne a legnagyobb szüksége, amelyről viszont egy árva szó sem esik: az M7-es autópályáig (Nagykanizsáig) tartó részre, amely feltárná a megye legelmaradottabb területeit, közelebb hozná a nyugati országhatárt, Szlovéniát és az esetleges befektetőket, kivált, ha valami csoda folytán megvalósulna az, amit Zalaegerszegnek ígértek gyors egymásutánban idén áprilisban.
Kétségkívül igaz, hogy az M9-es leginkább a maga teljességében töltené be feladatát, hisz a nyugati országhatár és Románia-Szerbia közt teremtene összeköttetést, és egy olyan déli folyosót, amelytől ugyan a harcos környezetvédők most talán eret vágnak magukon, de azt az alaptételt, hogy a befektetők elsősorban az infrastruktúra fejlettségét nézik, és csak utána bármi mást, még nem cáfolta senki.
Egy biztos: augusztustól rendelkezünk egy komplett, Kaposvár-Bonyhád M9-es autóút tervdokumentációval, engedélyekkel, mely, ha elkészül valaha, nyilván fizetős lesz, ám ez volna a legkisebb baj:
de ki akar pont Szekszárdra menni?
H. I.
