Karrier jobbról: kisstílű szélhámosból nagyprior
Nem győzzük eleget ismételni: istenáldotta hely ez a Kaposvár. Itt van legtöbb ízléstelen szökőkút és giccsszobor per négyzetkilométer, itt teheti meg büntetlenül Kósa Lajos, hogy elhájasodott tarkójú pojácáinak élén végigmotorozzon a város fő(sétáló)utcáján, megalázva ezzel a kaposváriakat, akik már amúgy is végképp porrá zúzták saját önbecsülésüket azzal, hogy hatodszor is megválasztottak valakit, akinek Dante poklában is a legmélyebb, kilencedik körben, rokonai, barátai elárulói közt lesz a helye, s most itt van nekünk egy újabb, helyi sikerember: ismét reflektorfényben Tián Pál, a kilencvenes évek népszerű „Cián Palija”, az ismert kaposvári sikkasztó és szélhámos, aki a Népszabadság mai cikke szerint éppen a Jobbiknak gründol egy új, tőlük is jobbra álló szatellitpártot.
Miután a cink.hu szinte perceken belül reagálva sietett légből kapottnak, spekulatívnak beállítani a Népszabadság-cikket, egyebek közt kétségbevonva Tián Pál múltbéli bűncselekményeit, mi kaposváriként fontosnak tartjuk a történet ezen részét tisztázni: nagyon is valóságos, megtörtént, dokumentált esetekről van szó, bár tény, hogy az erről szóló sajtóanyagokhoz az átlagnál kissé nehezebb hozzáférni: ki kell azokat keresni az újabban Takáts Gyula nevét viselő megyei és városi könyvtár cikkadatbázisából, majd elballagni oda, és kifénymásoltatni, miután a kilencvenes évek történeteiről van szó.
Lovagrendekben jók vagyunk, sőt jobbak. A kaposváriak rá sem ismernek rá civilben…
Nem is nagyon teszünk hozzá mást ezúttal, viszont sok, egymást követő képet közlünk, melyeken persze újságcikkek találhatók, sok betűvel. Ha a múlt századi, ezért kissé számunkra idegen „somogyihírlapos” szóhasználattal megküzdünk, tanulságos információkra tehetünk szert Tián Pálról, aki most éppen lovagrendet vezet, pártot szervez a Jobbiknak (állítólag), s, mint a Makulátlanok egyike, természetesen az üzleti életben is részt vesz. A Népszabadság-cikk legfontosabb állítása az, hogy ezt a feladatot Vona Gábor pártelnök bizalmasára, Berta Szilviára bízta, akinek Tián Pál az élettársa:
„Tián, aki a Jobbiknál (is) a pártot pénzelő holdudvar kapcsolattartója … (ők) finanszírozzák egyebek mellett az Ordo Hungariae Lovagrendet, amely egykor Széles Gábort is kitüntette a hazáért tett szolgálataiért. Itt Tián nagypriori tisztséget visel. Tián lánya, aki rendszeres „fellépője” a lovagrend rendezvényeinek, az egyik jobbikos parlamenti képviselő asszisztense. Maga a lovagrend a Jobbiktól jobbra álló nemzeti radikálisok egyik legfőbb társadalmi kapcsolatépítője. Kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik, legfőbb civil bázisa a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, amellyel szerződéses kapcsolatban áll, és amelynek tulajdonosa, Szakács Fülöp Vince szintén a lovagrend tagja és támogatója.
Tiánról még egykori jobbikos ismerői is úgy tudják, hogy többször szembekerült már a törvénnyel.”
Nos, ez utóbbihoz szolgálnánk némi sajtóforrással, miután gyanítjuk, hogy rajtunk kívül ezt senki nem fogja megtenni:
Az első Somogyi Hírlap-cikk 1992-ből: megindult a nyomozás, tényállás is volna, csak a gyanúsított lépett le angolosan.
Csak három évig, 1995 elejéig kellett várni, hogy a magyar hatóságok rátaláljanak: ekkor már Németországban ült pénzhamisításért.
Van itt minden, ami a későbbi jobbikos-nagypriori karriert megalapozza, vagy legalább egy kaposvári emléktáblát a Zárda utcában: ott volt a Business Club “Pénzbehajtó” Kft. irodája.
Sokan, sok mindent tudnának mesélni azokról a daliás időkről: 1996 végén született meg az első fokú ítélet.
Habár hiányos a kollekció, azért a lényeg benne van: kétségkívül többször szembekerült már a törvénnyel. Sikkasztás, csalás, katonai bűncselekmény, és a Németországban elkövetett pénzhamisítás van a számláján, ettől még érdekes módon az Őrmester vagyonvédelmi részvénytársaság felügyelő bizottsági tagjának kiválóan megfelel – nyilván értékes tapasztalatai miatt.
Nem találtuk nyomát annak, hogy a helyi napilap ezen állításait valaki, valaha cáfolta volna, ugyanakkor azt sem tudjuk, hogy mennyi igazolható abból a konstrukcióból, amelyet a Népszabadság állít, ezért ehhez nem is fűznénk hozzá semmit. Ami biztos: a kilencvenes években Tián Pál nevétől volt hangos a kaposvári közélet, lehúzott vállalkozók, lóvátett bankok, itt-ott némi uzsora, fenyegetés és zsarolás, kiruccanások Las Vegasba, irtózatos blődségek a Kínai Űrkutatási Hivatallal való együttműködésről (nota bene: Kaposváron azóta is divat némi utazgatáson kívül semmire sem jó kínai kapcsolatokkal dicsekedni).
Ezredesi rangjáról, mely itt-ott szóba kerül, mi nem tudunk: kétséges, miután viszonylag fiatalon kikerült a hadseregből, s katonai bűncselekményért vád alá is helyezték, hogy akár nyugállományúként is előléphetett volna. Valószínűbb, hogy egyszerűen összetévesztik a szintén a Jobbik körül sertepertélő Tián József utász ezredessel, s ez ad alkalmat most a pártnak arra, hogy Tián Pál korábbi szerepét jelentéktelenné próbálja tenni.
És egy történet a végére, afféle kifordított tanulságul: beszélik, hogy mikor már szorult a nyaka körül a hurok, és indult Angliába arra a bizonyos nyelvtanfolyamra (melyről azért nem tért vissza, mert leesett a lóról), megkérte ügyvéd „barátját”, hogy az összesíbolt pénzét (valutában) hozza ki Ferihegyre, és közvetlenül csak az indulás előtt adja át neki. Meg is jelent a jóbarát, és teátrálisan, jajongva borult Pálunk nyakába: „Palikám! Képzeld, idejövet kiraboltak!” Tián tehetetlenül, fogcsikorgatva szállt fel a gépre, lényegében egy fillér nélkül.
Talán, ha nem így alakul, és sikerül felszívódnia a nagyvilágban, ma szegényebb a magyar politikai élet egy tisztességes emberrel.
H. I.
