Akár a prófétai kinyilatkoztatást, úgy várta a helyi sajtó a hetek óta hallgató kaposvári Fidesz-nacsalnikok megszólalását. Persze fokozták is a várakozást azzal, hogy a városházi és Fidesz-bennfentesek az utolsó napokban már bőszen dezinformáltak: mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy Szita Károly bombasztikus bejelentést tesz majd a sajtótájékoztatón. Bejelenti, hogy sikerült megegyeznie Seszták Miklós miniszterrel, és a 61-es út Kaposvárt elkerülő szakasza ingyenes lesz. Nem meglepő – legalábbis számunkra – hogy ehelyett mindössze arról számolt be a három helyi Fidesz-potentát, hogy sikerült vállvetve összehozniuk egy alázatos kérést az ügyben: ugyan vizsgálná már felül Seszták úr a 61-es útra vonatkozó döntését. Tették mindezt Gelencsér Attila és Jakó Gergely számára elképesztően megalázó módon: a „Szita tv-n” keresztül, „Szita” felirat alatt. Szita Károly és a vele összefonódott média ugyanis mára olyan szemérmetlenné vált, hogy a sok-sok tízmillióval kistafírozott Kaposvár Most egyenesen Szita Károly Facebook-oldalára gyártja a videókat, és ezt veszi át aztán mindenki, „Szita-logóval”. A hírek forrása Szita Károly. A pimasz cinizmusnak úgy tűnik, Kaposváron nincs határa, ahogy persze Jakó és Gelencsér bambaságának sem. Legközelebb konkrétan a polgármester hóna alól fognak kikandikálni.
„Erre kár volt várni”, így összegezte mindenki a sajtótájékoztatót. Vajúdtak a hegyek, és szültek egy egeret, ami nagyjából az előzmények alapján várható is volt. Miután a fejlesztési minisztérium kiadott egy közleményt, hogy egy hónap múlva mindenképpen felülvizsgálják azokat az útszakaszokat, amelyekkel kapcsolatban vita van, naivitás volt várni, hogy Kaposvárral kivételt tesznek. Vár a sorára, aztán, esetleg.
Pont, mint aki el van foglalva… Interjút egyébként is csak a baráti médiának adunk, az nem kérdez, és nem kötekedik.
Az ide vezető út azonban ennél kacskaringósabb, és persze jóval érdekesebb is volt. Annyiból mindenképpen, hogy Szita Károlyról ismét kiderült, hogy nem több némi szerencsével megáldott kisstílű haszonlesőnél, akinek mindig csak a pillanatnyi politikai előny számított. Minden más csupán tálalás kérdése volt, amit aztán a vasmarokkal fogott helyi sajtó hűségesen elvégzett, mint pl. tegnap a sajtótájékoztató „szitásítását”, vagy a Somogyiban Szűcs „nagyondrukkolokszitakárolynak” Tibort, aki, mint egy megakadt lemezjátszó, rögeszmésen ismételgeti, hogy a polgármester „tiltakozott” az útdíj ellen.
Az országos sajtó persze nem volt ilyen megértő a hetekig a saját levükben párolódó kaposvári politikusokkal szemben: a baloldali elhajlással a Lázár-féle vérfürdő után nem vádolható Origo megpróbálta megkeresni őket, miután az Indexen és más országos médiumokban is megjelent az a térkép, ill. táblázat, mely szerint a 13 legnagyobb útdíjügyi „szívatásának” egyike az éppen a kaposvári elkerülő. Megint egy szép teljesítmény az egyetemi dresszkód és a világ legkisebb körforgalma mellett, amivel sikerült magunkra irányítani a figyelmet.
Az Origo azonban nem járt túl nagy sikerrel: írásuk elkészítéséhez megpróbálták kikérni Szita Károly és Gelencsér Attila véleményét. Szita „elfoglaltságára hivatkozva” sajtós fontoskája útján üzente, hogy „fenntartja korábbi álláspontját”, melyet aztán a lap találóan úgy foglalt össze, és emelt ki, hogy „Mindenképpen talán”, s úgy értékelt, hogy „nem tekinthető egyértelmű tiltakozásnak, de támogatásnak sem”. Ennyit a Somogyi szánalmas propagandájáról. Szita kétértelműségben lassan felzárkózik Merániai János esztergomi érsekhez, akitől a híres, „a királynét megölni nem kell félnetek…” kezdetű közismert „tiltakozás” származik. Gelencsér meg egyszerűen nem vette fel a telefont, nem válaszolt az emailekre: végül is, ahogy a kanászt ékes járásáról, tűzött-fűzött bocskoráról, civilizált somogyi politikust a viselkedéséről ismerni meg.
A Facebookon szerveződő közösség már mindenkinek feltűnt, csak a helyi médiumoknak nem. Nekik megmondják, mi a feltűnő és mi nem.
Mindennél azonban sokkal fontosabb dolgok is történtek Kaposváron az útdíj elleni fellépés ügyében: az intézkedés után néhány nappal megalakult egy Facebook-közösség, immár két és félezret közelítő támogatóval. Valójában ez tűnt fel az Origo újságírójának is, és ezért szerette volna körüljárni a kaposvári elkerülő ügyét, melyben nem sok sikerrel járt a fideszes politikusoknál. A közösségi oldal hozzászólásai viszont magukért beszélnek: szinte kivétel nélkül elutasítják az útdíjat, és a legtöbben, mint használók közlik, hogy a város felé veszik ezután az irányt.
Nem férhet kétség hozzá, hogy az érzékelhető társadalmi elégedetlenség késztette Szitáékat is a szólásra, melyet erős túlzás lenne állásfoglalásnak minősíteni. A sajtótájékoztatón mindhárman elmondták – ugyanazokkal a szavakkal – ugyanazt: a megyei matricás útdíj jó, az elkerülőt pedig, ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy növekszik a forgalom a városban, alázatosan kérjük ingyenessé tenni.
Itt az ideje eloszlatni néhány félreértést az útdíj és a megyei matrica ügyében elvi és gyakorlati oldalról: nagyon-nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy valaki azt higgye, az Orbán-kormány szívjóságból, afféle „autós rezsicsökkentés” szándékával vezette be az útdíjat. Akkor ezernyi óriásplakát, tévéreklám és újsághirdetés üvöltene az arcunkba naponta, hogy lám, mit tett értünk megint ez a jóságos… Erről szó sincs, az intézkedés a bevételnövelést szolgálja. Azt is elmondjuk, hogyan: a kaposváriak általában a Budapestre autózást tekintik alapnak, ez az évente legtöbbször előforduló direkció. A négy megyére – már ez is pofátlanság – vonatkozó matrica húszezer forint, ami – mondják – olcsóbb, mint a jelenlegi 43 ezres.
Hideget, meleget – ahogy egy igazi közösségi oldalon szokás
Igen ám, de ezzel csak az adott irányra váltottuk meg a jogosultságot, és, ha egy évben még netán Horvátországba is el akarnánk látogatni, vagy Győrbe a rokonokhoz, netán egy szabadtéri előadásra, Szegedre, már közelítünk a bűvös számhoz, akár megyei matricákat veszünk, akár tíznaposakat háromezer forintért. Hogy mást ne mondjunk, például harmad-negyedosztályú utakon elzötyöghetünk az említett Szegedre a szekszárdi hídon plusz tíz, de minimum háromezer forintért. Ha már kétszer-háromszor megy arra valaki, vagy két hét múlva jön vissza a nyaralásból, vagy netán elege van abból, hogy folytonosan matricákat guberáljon, térképeket nézegessen, azért a nyolc-tízezernyi pluszkiadásért inkább megveszi az éves, negyvenháromezrest. Úgy, ahogy a vállalkozók és a céges személyautók jó része is. Úgy lesz belőle többletbevétel, hogy a legtöbben nem tudják megtervezni előre egy évre úticéljaikat, és évközben egy-egy matrica megvásárlása után derül ki, hogy még milyen kiadásai lesznek, és, ha már közelít az egyszerűbb, de drágább megoldáshoz, azt választja.
Azt se felejtsük ki, hogy az igazi pofátlanság egyébként a négynapos jogosultság megszüntetése volt, ami sokaknak egyszerűen csak megduplázta a kiadásait, minden látható előny nélkül. Most ehhez viszonyítunk, ahelyett, hogy a korábbi, ezer forint körüli eredeti teherhez mérnénk. És azt sem, hogy gyanúnk szerint ennek jelentős megdrágítása lesz a következő lépés, a külföldi tranzitforgalomra hivatkozva…
Egy viszont egészen biztos: Szita Károlyt, Gelencsér Attilát és Jakó Gergelyt mindez egy egészen kicsit sem érdekli. Nekik eddig sem okozott gondot sem a magán, sem a hivatali autójukra megváltani az útdíjat. Annak pedig, hogy hatalmuk, pozíciójuk megtartásán kívül bármi is foglalkoztatná őket, épp most, útügyben adták a legékesebb tanúbizonyságát. Egyszerűen csak követik Charles de Gaulle filozófiáját: „Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére”. Hogy aztán, ha sikerül, saját, eddig zéró szintű érdekérvényesítő képességüknek tulajdonítsák, az esetleges kudarcot pedig rákenhessék a „pestiekre”.
Ez utóbbira, tehát a kaposvári elkerülő díjmentességére amúgy – éppen abszurditása, és a tömegessé vált elégedetlenség miatt – látunk esélyt, de, ha így alakul, ahhoz a kaposvári fideszes politikusoknak vajmi kevés köze lesz.
H. I.
