A dolgok állásáról a kaposvári színházban
Információink szerint tegnap szerződésbontást kínáltak közös megegyezéssel négy régi tagnak a Csiky Gergely Színház társulatából: Horváth Zita, Kovács Zsuzsa, Fábián Zsolt és Lecső Péter öt hónap végkielégítéssel távozik. A minden bizonnyal jól megrendezett nagyjelenet résztvevői voltak még Fülöp Péter megbízott ügyvezető igazgató, a színház ügyvédje és Bozsik Yvette művészeti vezető. A kirúgott színészek mindegyike évtizedes múlttal bír a társulatban, tehát úgy tűnik, hogy a városvezetés elvárásait az olcsóbb színházról fegyelmezetten teljesítő menedzsmentnek sikerült vagy egy évszázadnyi tehetségtől, szorgalomtól, odaadástól, lelkesedéstől megszabadítania az intézményt, és nagyot léphetnek előre a Rátóti Zoltán által kijelölt, teljes eljelentéktelenedés felé vezető úton.
Miután a port.hu csak 2000-től, a theater.hu 2002-től indexálja az előadásokat és a szerepeket, nem tudjuk egészen pontosan dokumentálni, hogy ki milyen előadásokban mutatta meg magát kezdettől, de az elmúlt években kivétel nélkül foglalkoztatott színészekről van szó, ez a profiljukból látszik.
Horváth Zita (kép: csiky.hu)
Lecső Péter Facebook-posztjának tanúsága szerint most ünnepelte volna a negyedszázados évfordulóját kaposvári színházi életének, de már nem teszi. Horváth Zita 1994, Fábián Zsolt 1995 óta tagja a társulatnak, Kovács Zsuzsa pedig még náluk is régebben: 1988 óta. Azt is tudja mindenki, hogy egy színháznál eltöltött ennyi évtized után szinte lehetetlen más városban, máshol újrakezdeni.
Fábián Zsolt (kép: csiky.hu)
A vezetés törekvése a mostani események fényében jól látható: számlatömbös, egy-egy szerepre szerződtetett idegenekkel, afféle „lézengő ritterekkel” megoldani a szerepeket, akik saját maguk gondoskodnak megélhetésükről, tb-jükről, nyugdíjukról, családjukról. Csökkenteni kell a költségeket, mert a szakmailag zéró fajsúlyú igazgató, Fülöp Péter pontosan ugyanannyi idő alatt lecserélhető, mint bármelyik színész: sok egyéb mellett ez jelöli ki a kozmikus távolságot közte és pl. Babarczy László között.
Egyre többen teszik fel azt kérdést is, hogy Bozsik Yvette, a táncos-koreográfus vajon alkalmas-e a művészeti vezető szerepére: egyes társulati tagok szerint rendezőként nem tud kapcsolatot teremteni a színészekkel, s számára a prózai színház idegen terep. Rendezései koncepciótlanok, szétesőek, csak a zenés-táncos oldalra figyel. Ez aztán jellemzően a színészekkel szemben megfogalmazott elvárásokban, kritikákban csapódik le, s ez nyilván kihat a művészeti vezetői működésére is.
Kovács Zsuzsa (kép: csiky.hu)
A Csiky így lassan átalakul azzá, ami 1955 előtt volt: befogadó színházzá, csak most nem vándor truppok előadásait fogadja be, hanem utazó „számlatömbös” színészekből, rendezőkből verbuvál egy-egy előadásra alkalmi társulatot. Nincs alkotó közösség, társulati mag, stabil vezető színészek, rendezők, nincs kivel azonosulni. Nincs egységes szellemiség, kísérletezés: rosszul értelmezett tömegigény dob csupán felszínre egy-egy ötletet, a nézőknek pedig a távozás marad, mint katartikus élmény.
Lecső Péter (kép: csiky.hu)
Az Agora, az ideiglenes helyszín sem váltotta be a reményeket: abból látszik, hogy egyre rövidebbek a darabok. Ma már ritkaság a két óránál hosszabb előadás (a szünetet is beleértve), ugyanis a színházterem olyan fullasztóan levegőtlen, hogy képtelenség hosszabb ideig kibírni, az elszívó viszont zajos, így előadás közben nem lehet működtetni. Így aztán egyre hamarabb hullik le a megváltó függöny.
Csak kétmilliárdba került a néhány éves, „modern” épület – Kaposvár ezt is köszöni.
Mindez persze nem magyarázat a társulat szisztematikus leépítésére, a régi tagok egzisztenciális romlásba taszítására, megalázására. Főleg ennek a végtelenül érdemtelen népségnek a keze által, amelyet amúgy levegőnek néz a teljes színházi közvélemény. A most kényszerűen távozók fontos szerepekre megfeleltek Babarczy Lászlónak, Ascher Tamásnak, Mohácsi Jánosnak, Znamenák Istvánnak, és az életük felét a Csikyben töltötték.
Az igazi színházbarátok, akiknek még jelent valamit a fogalom: „kaposvári színház”, csak remélhetik, hogy mindez nem jelent végzetes törést a pályájukon, és nem felejthetik el őket.
H. I.
*A Csiky Gergely Színház 2011-ben mutatta be a Sofi Oksanen finn-észt írónő Tisztogatás c. művéből készült darabot Valló Péter rendezésében.
