Oszt’ jónapot, mondta Szita Károly
Azt persze tudtuk, hogy a Fidesz és kapcsolt részei naponta tiporják lábbal a saját összegányolt törvényeiket, ahogy legutóbb például Gelencsér Attila tette, miután alaposan és sokoldalúan kimerítette a közösség elleni izgatás, gyűlöletre uszítás, közveszéllyel fenyegetés büntetőjogi tényállását – immár nem először. Említhetnénk még friss élményként a népszavazási, ún. „kopasz-ügy” teljes hatósági kezelését, amelynek aktív részese volt a kaposvári Boda Pál ügyvéd, hogy némileg közelítsünk témánkhoz. Most, úgy tűnik – sejtésünk szerint politikai haszonszerzésből – a hétfői kaposvári közgyűlés elé olyan előterjesztés kerül, amely nyíltan szembemegy a hatályos törvénnyel.
Talán nem kell rutinosabb olvasóink, vagy a kaposvári közéleti eseményeket valamennyire ismerők számára felmondani az itt akár végig is olvasható Homatech-sztori lényegét, és kihangsúlyozni külön, hogy
Szita-város fideszes vezetése addig, míg szabadon dönthetett volna másként, pimasz cinizmussal és rigorózus módon betartotta a törvény betűjét,
amíg a részben saját maguk által „alkotott” szabályok kizárólag arra voltak jók, hogy megnehezítsék az ellenzék és a civilek polgármesteri önkény elleni fellépését: 25 százaléknyi támogató aláírás egy hónap alatt, a Helyi Választási Bizottság által megfúrt kezdeményezés, a teljes helyi fideszes tányérnyaló sajtó bevetése, „irányított közvélemény-kutatás”, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük.
Most viszont, hogy egyre nyilvánvalóbb: a díszes kompánia kezéből az első gyenge fuvallatra kicsúsztak a az irányítás szálai, már csak fut az események után, és próbál úgy tenni, mintha lenne köze ahhoz, ami történik. Így volt, mikor a Helyi Választási Bizottság csicskásai első körben elmeszelték Pintér Attila népszavazási kezdeményezését: akkor még arról beszélt a közgyűlésen, hogy „olyan kérdést kellett volna feltenni, amit elfogad a HVB”, aztán, mikor a Törvényszék kivágta őket, mint a macskát, eljátszotta, hogy ő mindig is támogatta a népszavazást.
Mintha könyvből olvasná.
Miután Csányi Sándor oligarcha-tulajdonos a tizenkilencezer aláírás láttán letett arról, hogy Kaposváron gumiégetőt építsen, a helyi média cselédei megint megpróbálkoztak azzal, hogy Szitát döntéshozó pozícióban láttassák, s persze ő is igyekszik: kapar, mint malac a jégen, de hiába:
ebben a játszmában ő már csak egy sötét gyalog (kis híján azt mondtuk: paraszt) marad.
Ennek a hiábavaló igyekezetnek a jegyében készült a hétfői, 29-i közgyűlésre az előterjesztés, amelynek, mint kötelező napirendi pontnak rendelkeznie kell(ene) a törvény szerint a sikeres aláírásgyűjtés nyomán kiírandó népszavazásról.
És itt jön a hegylánc méretű bökkenő: az előterjesztés elutasítani javasolja a közgyűlésnek a népszavazás kiírását, holott a 2013. évi CCXXXVIII. törvény 34. § (2) bekezdése egyértelműen fogalmaz: „a képviselő-testület köteles elrendelni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte”.
Tetszünk érteni? Köteles, pont. Nincs feltétel, mellébeszélés, kibúvó, magyarázkodás: köteles.
Ehhez képest az előterjesztésben az szerepel, hogy „tekintettel a Homatech Recycling Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt-vel kötött adásvételi szerződés felbontására, a vételár visszafizetésére, és így a népszavazási kérdés okafogyottságára, valamint a közpénzekkel való felelős módon történő gazdálkodás követelményére javaslom, hogy a tisztelt közgyűlés hozzon olyan határozatot, amellyel a helyi népszavazás elrendelését elutasítja”.
Az előterjesztés „a körülményekben bekövetkezett lényeges változásra” hivatkozik, mint a döntése indokára, ám a törvény szövege szerint ezt nem teheti:
„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott eljárásban a törvényszék a határozat érdemében csak akkor folytat vizsgálatot, ha az aláírásgyűjtő ív hitelesítése és a helyi népszavazás elrendelése között a körülményekben olyan lényeges változás következett be, amelyet a kérdés hitelesítéséről, vagy az azzal szembeni felülvizsgálati kérelemről hozott döntés során a helyi választási bizottság, illetve az 57. § szerinti eljárásban a törvényszék nem vehetett figyelembe, és a döntést érdemben befolyásolhatja.”
Tehát a törvény 34. és 58. paragrafusai alapján egyértelmű: a közgyűlés nem jogosult arra, hogy felülbírálja tizenkilencezer állampolgár akaratát, erre csupán a törvényszéknek van lehetősége.
Van még egy gyengécske hivatkozás az előterjesztésben a 2011. évi CXCVI törvényre, amely a nemzeti vagyonról szól, és amelynek 7. paragrafusában valóban szerepel az, hogy „a nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni”. Ebből az általános elvből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy bármilyen más, törvény által egyértelműen előírt kötelezettség megszeghető volna. Különösen akkor, ha van törvényes út is.
Gondoljunk bele, mennyire felel meg a közpénzekkel való felelős gazdálkodás elvének az elmebeteg kvóta-népszavazás, és az azt övező, sok-sok milliárdba kerülő médiakampány. Tudta?
Arról nem beszélve, hogy milyen végtelenül cinikus érvelés a közpénzekkel való felelős gazdálkodásra hivatkozni ott, ahol tavaly csak a „régi” Rákóczi Kft.-ban a felszámolói nyilvántartás szerint Kaposvárnak 162 millió forintja „ragadt bent”, és csak a KAPOS-T tavalyi cikkeiben még vagy félmilliárd feleslegesen kidobott forintról volt szerencsénk beszámolni…
Szerepel még az előterjesztésben egy szánalmas kísérlet arra, hogy helyrehozzon valamit abból, amibe arroganciája és elbizakodott szűklátókörűsége sodorta: azt próbálja belecsempészni a köztudatba, hogy ő már a HVB határozata előtt meghozta a döntést. Azt csak egy óvodás nem tudja Kaposváron, hogy a Helyi Választási Bizottság Szita utasítására hoz vagy nem hoz határozatot – ettől függetlenül semmi jelentősége a sompolygásnak: az egyetlen időpont, ami számít, az aláírások leadásának (törvényes) időpontja.
Valakinek (lehet bárki) felülvizsgálati kérelmet kell benyújtania a közgyűlés által meghozott határozatra, mely jogszerűen csak a népszavazás kiírása lehet, s ez alapján hozhat a törvényszék olyan döntést, mely „a körülményekben bekövetkezett lényeges változásra” hivatkozik, és így helyezheti hatályon kívül a népszavazás kiírását.
Erre persze józan paraszti ésszel sok mindent lehet mondani, pl. azt, hogy „tetszettek volna kevésbé sz@r törvényeket csinálni”. Meg azt is, hogy minek ide ez a jogi csűrcsavar: vessék el végre okafogyottság miatt a népszavazást, oszt jónapot.
Azért sem javasolnánk ezt a törvénysértő megoldást, mert sejthető, hogy ezzel nem lesz vége: meg fogják támadni a bíróságon a közgyűlés határozatát, az pedig új döntés meghozatalára kötelezi őket – nagy sokára –, amelynek majd ismételten lehet kérni a felülvizsgálatát, s addig lóg a levegőben az ügy.
Természetesen mi sem gondoljuk, hogy egy tét nélküli népszavazásra kéne időt, pénzt, energiát fecsérelni, és időnként mi is szívesen levernénk – Rejtő Jenővel szólva – némelyek arcát egy szeneslapáttal, vagy minimum szurokba és tollba hempergetve kiállítanánk őket a Kossuth térre egy ketrecben,
de nem tesszük: mert vannak törvények, és vannak, akik tisztelik a jogállamot, és a törvények betűjét.
Mások pedig csak addig tartják be, amíg az általuk gányolt, törvénynek csúfolt zagyvalék az ő szájuk íze szerint rendelkezik: ha már nem, akkor felrúgják, mint a bolondgombát, ahogy megtették már ezerszer.
Hát persze: ha valaki, hát ők pontosan tudják, hogy mennyit ér.
H. I.
