A Kaposvár Most kistestvére is ringbe száll
Előre bocsátanánk, hogy ez az írás nem kíván állást foglalni abban a vitában, amely Takács Richárd jobbikos megyei közgyűlési képviselő helyi sajtóban többször idézett, forradalomra, ill. akasztásra utaló állítólagos Facebook-bejegyzése körül zajlott, már csak azért sem, mert ez egyelőre több jogi eljárás tárgya, melyeknek megvárnánk a kimenetelét. Az azonban mindenképpen tanulságos, ahogyan az egyes orgánumok kezelték-kezelik az ügyet, s miután nekünk kiemelt, habár nem túl hálás és kedves témánk a kaposvári médiahelyzet, beszélünk róla. Pontosabban nem is erről, hanem arról a felelősségről, amelyet a ránk zúduló, egyre gyanúsabb állagú információözön elindítói vagy közvetítői viselnek. Illetve, mint ez hőseink: a 74nullanulla és a „mögötte álló” cég esetében kiderült, nem viselnek.
Az ügyben még a Somogyi volt ezúttal viszonylag méltányos: habár ők is lehozták az eredeti, nyilván irányított hírt, miután a Pesti Srácok nevű sokadik kormányprosti-kompánia – nyilván teljesen véletlenül – felfigyelt egy helyi Facebook-oldalon megjelent posztra, ám Lengyel főszerkesztő néhány nap múlva lehetőséget adott Takácsnak, hogy elmondja a saját verzióját.
A 7400 impresszuma, benne a semmiért nem felelősökkel. Végül is ez a fontos.
Az elsőre, sőt másodikra is butácskának látszó örvendezőblog, a 74nullanulla, melynek korábbi, enyhén szólva is inkorrekt módszereiről már megemlékeztünk, különös módon került a képbe: „Minket sem bírt kikerülni Kaposvár régi-új botrányhőse” című cikkükben felpanaszolják, hogy Takács Richárd beperelt egy, a „74nullanulla tulajdonosi köréhez köthető személyt”. Hát van nekik olyanjuk?
Mi ebben a produkcióban egy laptopot, egy telefont és egy hatodikos általános iskolás verbális képességeit látjuk, nem többet.
E ponton két rövid történelmi visszapillantásra kell sort kerítenünk: kérdés, hogyan lesz valaki akár régi, akár új „botrányhős” Orbán-Magyarországon, esetleg Szita-Kaposváron? Nos, leginkább úgy, hogy megrágalmazzák. Takács Richárd, ill. édesapja Takács Norbert esetében ez onnan indult, hogy id. Takácsnak volt egy kisebb tulajdonrésze a régi Rákóczi Labdarúgó Kft.-ben, melyet
nem kívánt eladni a Szita Károly-Kéki Zoltán páros által kiszemelt vevőnek.
Ezért indult ellene egyrészt egy lejárató sajtókampány, másrészt – jó fideszes szokás szerint – a családtagokat sem kímélő bosszúhadjárat: ez volt a hírhedt „Mustangos-sétálóutcás-parkolásos” ügy, melyet természetesen a Szita-média ökle, a Kaposvár Most indított. A többség, mondhatnánk mindenki megelégedett a rájuk fröccsentett sárral, s esze ágában sem volt tudomást venni arról, hogy ez csupán egy szánalmas lejáratóakció volt, lesben álló közterületesekkel, időben riasztott kaposvármostosokkal.
Nos, hetvennégynulláéknál (is) úgy lesz az ember „botrányhős”, hogy ellopják a kabátját.
Ez volt a cikkünk megjelenése előtti impresszum. Ám tanácsainknak nem mindegyike hullott termő talajra: szültek ugyan egy újat (lásd fentebb), de abban éppen a felelős kiadó nem szerepel.
Pereket amúgy azért indít valaki, amiért kedve tartja, s ezek majd egyszer bizonyára le is zárulnak. Ami ennél érdekesebb, az a 74nullanulla saját „tulajdonosi körére” való hivatkozása.
Második számú visszatekintés, némi szakmai büszkeséggel fűszerezve: fentebb idézett cikkünkben, miután nullanulla74-es delikvenseink loptak, csaltak, információforrást hamisítottak (sérelmünkre), adtunk egy kis leckét arról, milyen törvényi előírásoknak is kell megfelelnie egy webalapú médiumnak ahhoz képest, amit ők elárultak magukról.
Azóta is várjuk magas színvonalú szakmai tanácsainkért a honoráriumot.
Tavaly márciusig összesen egy, azaz egy darab gmailes cím volt a 74nullanulla, majd a cikkünk után úgy tűnt, összekapják magukat, és hirtelen lett nekik „működtetőjük”, bizonyos NYL Bt., Nyári László ügyvezetésével. Az úr amúgy véééééletlenül a Kaposvár Most Oravecz Nórába ejakulált Paulo Coelhója, a leghűségesebb Szita-zsoldos, aki heti hatalomhoz törleszkedéseit rendszerint lábszagú moralizálásba csomagolja.
Ám még így is maradt némi csavar a történetben, ugyanis az impresszum mindenekelőtt arra szolgálna, hogy megállapítható legyen, ki a felelős az oldalon megjelent tartalmakért! Nos, amint kiderült, nullanulláék ezt éppen annyira titkolják, mint annakelőtte: a kibővített impresszum csupán porhintés.
A NMHH nyilvántartása szerint a felelős kiadó a Vatner kft. Kérdés, hogy miért nem ez szerepel az impresszumban? Szégyellik talán?
Takács Richárd információink szerint személyesen szerette volna átadni a Fő utcai flancos kis szerkesztőségben a helyreigazítási kérelmét, ahol egy hebegő-habogó fiatalember közölte vele, hogy „ő tulajdonképpen nem is itt dolgozik”, „nem tudja átvenni, és a Zárda utcába kellene menni”. Némi további dadogás után kiderült, hogy a Vatner Kft. volna a cél.
Küldetéstudat maximumon: szegények, folyamatosan talpalnak. Nos, így is lehet nevezni. Az utolsó két tagmondatot olvasva a kisegítő gimnáziumi tanárnéni biztosan eret vágott magán.
Igen, a „székes” Vatnerékről van szó, melyről a 24.hu derítette ki tavaly, hogy 3700 (!) darab tárgyalószéket és egyéb bútorokat szállítottak hirdetmény nélküli közbeszerzésen közel 600 millióért a végül vagy 130 milliárdba kerülő vizes vb beruházójának, annak ellenére, hogy leginkább orvosi műszerek szervizelésével foglalkoztak korábban.
Annak is utána néztünk, hogy szerepel-e már a „lap” az NMHH nyilvántartásában: tanácsunk nyomán jelentjük, igen, regisztráltak. (Ezt is szívesen: ahol tudunk, segítünk.) Ám innen, és csakis innen tudható meg, hogy a 74nullanulla felelős kiadója nem ám az impresszumban csalafintán megjelölt NYL Bt., hanem a Vatner Kft!
Azt már akkor ne is kérdezzük meg, hogy az amúgy egyik NAV-os végrehajtásból a másikba bukdácsoló NYL Bt. miben is működik közre?
Nos, az talán nem meglepő, hogy a javarészt állami megrendelésekből éldegélő Vatnerék miért nem szeretnék a nevüket koptatni. A 74nullának viszont, amellett, hogy így sajnáltatja magát, még ahhoz is van képe, hogy azt állítsa: „kellemetlen kérdéseket feszegetnek”. Ugyan hol? És mik volnának azok?
Bradánovics Bendegúz diáktüntetés-szervező FB-posztja az eltüntetett videókról. Kemények, mint a vídia, a hatalom nyüszít félelmében, ha csak meghallja a nullanulla nevét…
Meg persze minden fontosról beszámolnak, ugye? Ilyen volt pl. a március 30-i diáktüntetés is? Vagy a korábbi, a CEU-s, amelyről Bradánovics Bendegúz, az egyik résztvevő így írt a Facebookon:
Igen, így tengetik a napjaikat a nullanullák. Egy kis strómankodás itt, egy, a kilétét erősen titkoló sugardaddy ott, no meg a viháncolós semmitmondás, nyakon öntve egy kis híglével a’ zinternetről. És ami fontos, arról bölcsen hallgatunk.
Persze nem véletlenül nő össze, ami összetartozik: a bulvár ugyanúgy a hülyék mindennapi betevője, mint a kormánypropaganda. Kéz a kézben járnak: a gagyival, no meg néhány mozijegy kisorsolásával begyűjtik azokat, akiket hozzájuk hasonlóan szerény útravalóval engedtek el otthonról, aztán jöhet a kilencven fokos mélymosás.
H. I.
