Struccpolitika a gondozatlan fák városában
Nem először tesszük szóvá: botrányos, ahogyan a város a területén lévő növényzetet gondozza. Néhány belvárosi utcában gyermekmagasságú bozót takarásából kell kilépni az úttestre, máshol irtózatosan elnőtt, felkopaszodott platánok, hársak tornyosulnak örök árnyékba borítva környéküket. Tavasszal-ősszel pedig eláraszt mindent az allergén termés, ill. a lehulló levél. És ez még csupán kellemetlen, de a gondozatlan növényállomány tragédiák forrása is lehet. Illene tanulni az előjelekből, meg a nálunk sokkal okosabb városok gyakorlatából. A kedden hajnalban a Berzsenyi utcai vasúti felüljárónál történt tűzeset után érthetetlen, hogy miért nem történik semmi, pedig ez már rövid időn belül a második volt.
Elég baj az Kaposvárnak, hogy a belvárostól pár méterre szelik át a sínek, és Szita Károly nagyobb dicsőségére még a rendezőpályaudvart sem sikerült kipaterolni a központból. A vasút veszélyes világ: a huszonötezer voltos felsővezeték pillanat alatt szénné éget bármit – és bárkit. Ennek ellenére most már egészen biztos, hogy Kaposvár lakói a következő száz évben is felüljárókon fogják a vasutat keresztezni, és nem a sokkal biztonságosabb és kényelmesebb aluljárókon.
Két fiatalember halt már meg az évek során e nagyfeszültségű vezetékek miatt:
egyikük a donneri gyalogos felüljáró felett átvezetett – igénytelen kerítésdrót-hálóval „védett” – kábelt érintette meg, egy másik – a Kaposvári Egyetem színészhallgatója – valahol a Noszlopy utca tengelyében mászott fel egy vagonra.
Most pedig azt kellett látnunk, hogy a gyilkos feszültség alatt lévő berendezéshez egészségtelenül közel lévő, elhanyagolt nyárfák egyikének ágait fújta rá a szél vezetékre, s a fa azonnal lángra kapott. A tűzoltók persze tették a dolgukat: oltottak, s a csonkot – szigorúan csak azt az egyet, amely égett – levágták.
A kérdés adja magát: kinek a feladata (lett volna) a túlnőtt, s amúgy elszáradóban lévő nyárfák gondozása?
Miután a fák a vasút kerítésén kívül vannak, és az út nem országos kezelésű, egyértelmű: a kaposvári városgondnokságé. A keddi tűzeset „okozóján” kívül – képeinken jól látszik – még számos fa ágai vannak veszélyes közelségben a vezetékhez. Akár az egész fasor lángra kaphat, közel a benzinkúthoz.
Apropó: emlékszik még valaki, ki és milyen körülmények közt adott engedélyt két (kettő) darab benzinkút telepítésére a belvárosban? Na, ugye.
A bal oldali képen, különösen a pirossal jelölt pontokon jól látszik, hogy a felüljáró másik oldalán is veszélyes közelségben vannak a fák ágai a magasfeszültséghez, a másikon pedig az amúgy korhadt fa a közvetlen közelében van az alul húzódó vezetéknek és a felüljáró vasszerkezetének egyaránt.
Hogy a másik veszélyről ne is beszéljünk: közelről jól látszik, hogy a felüljáró közvetlen közelében is vannak ilyen fák: szinte semmi nem kell hozzá, hogy egy viharban a vizes faág összekösse a magasfeszültséget a felüljáró vaskorlátjával. Egy arra járó akár a cipőtalpán keresztül is kaphat halálos áramütést.
Vajon a vasútnak nincsenek olyan biztonsági szakemberei, mérnökei, akik erre figyelmeztetnék az illetékeseket?
És vajon a városgondnokság munkatársai miért nem távolították már el az összes veszélyes közelségben álló fát?
Kaposvár főkertésze – Hartner Rudolf nyugdíjba vonulása után – Dombos Borbála Regina lett, ám 2018. január 1-től magát a tevékenységet kiszervezték, és a hölgy mezőgazdasági egyéni vállalkozóként, megbízásos jogviszonyban végzi. Ez néhány felelősségi kérdést biztosan felvet.
Már nincsenek illúzióink, sőt: van olyan érzésünk, hogy valami perverz logikából fakadóan dafke nem csinálnak semmit, ha azt elsőként a KAPOS-T szóvá teszi. Más pedig nem nagyon: a Kaposvár Most csicskamiskáinak még azt sem sikerült eltalálni, hogy mi égett: szerintük a felsővezeték.
Mi megmutattuk pl., hogy a mai napig pont ugyanúgy kell leszállniuk, és botladozniuk a buszról az utasoknak a Fő utcán, ahol egy idős hölgy épp emiatt a kerekek alá esett és meghalt. Ez évekkel ezelőtt történt, és semmi sem változott.
Értjük mi, hogy ez egy Patyomkin-város, és, hogy minden csúfságot el kell takarni jótékonyan fedő zölddel, de a struccpolitika csúnyán visszaüt előbb-utóbb. Nem kéne megvárni.
H. I.
